A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
60 V. ÜLÉS. rétegeket kell bevonni s akkor hiszem, hogy a magyar népparlament, a mint röviden nevezzük, birni fog elég erkölcsi sulylyal, hogy az ilyen kérdéseket közjogi birtokállományunk biztosításával kedvezően el tudja intézni. Én nem tartom taktikailag helyesnek, hogy az ilyen kérdést előtérbe toljuk és 'helyesebbnek véltem a magam álláspontját, mely provisorikus, átmeneti megoldást kívánt, előbb a parlamenti reformot, hogy azután jobb positióban felvehessük e kérdésben is a döntő harczot. Én nem vagyok beavatva az egyes ministerek ténykedéseibe, nem tudom, mennyiben avatkoztak be Magyarország belügyeibe, de ha — csak példaképen emlitem — a volt ministerelnök ur, midőn fentjárt Bécsben és a külügyminister úrral ismételten óraszám folytatott tanácskozásokat, s akkor a külügyi politikának kérdéseiről tanácskozott, vagy ha a bolgár kereskedelmi szerződés egyes vámtételeit fixirozták, akkor teljesen törvényesen jártak el, ha azonban a resolutiós krízisről tárgyaltak, akkor a közös külügyminister ur határozottan megsértette az 1867 : XIÍ. t.-czikket. Ha úgy tett a közös hadügyminister ur, ő is megsértette a törvényt, és én ép úgy helytelenitem ilyen esetben a közös hadügyministernek, mint a közös pénz- ügyministernek vagy a közös külügyministernek az eljárását. Ezeket kívántam ez alkalommal kifejteni. Végezetül még csak annyit, hogy én a kormány és a közös ressortminister urak iránti politikai bizalmatlanságból sem fogadom el a négyes albizottság javaslatát, de nem fogadom el azért sem, mert alkotmány- és törvényellenesnek tartom s ez okból ajánlom elfogadásra a következő határozati javaslatomat (olvassa) : »Mondja ki az országos bizottság, hogy az egyesült négyes albizottság javaslatát nem fogadja el, mert a közösügyek tárgyalására lri- küldött bizottság költségvetési joggal csak annyiban bir, hogy az egyévi szükségletet számszerűleg állapítsa meg, mig a tulaj donképeni költségvetési jog kizárólag az országgyűlést illeti, és mert a kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetik.« (Helyeslés bal felől.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra ? Molnár Viktor jegyző : Tisza István gróf ! Tisza István gr. : T. országos bizottság ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem felszólalt t. tag- társam előadására csak egy pár igen rövid meg- jegyzést teszek. Mindenekelőtt szives figyelmébe kívánom ajánlani és arra akarom ót kérni, hogy óvakodjék bizonyos illusióktól, óvakodjék áttóf a hittől, mint hogyha a magyar termelésnek, a magyar iparnak a közös hadsereg szükségleteiben való megfelelő részeltetése az ó általa a képviselő- házban benyújtott és a ministerelnök ur által elfogadott határozati javaslatnak lenne a következménye. Hiszen ez a kérdés, a mint mindnyájan tudjuk, nagyon régi, (Úgy van ! Úgy van !) ezt a kérdést kötelességszerüen iparkodott a teljes megoldáshoz egy-egy lépéssel előbbre vinni minden magyar kormány, mely vele foglalkozott, (Úgy van ! ügy van !) és jóformán teljesen betetőzte azt már a megelőző kormány, úgy hogy nem marad más hátra, mint az, hogy pártkülönbség nélkül — a mint hogy e tekintetben nem lehet köztünk véleménykülönbség — mindnyájan igyekezzünk ezeket a megállapodásokat az életben teljes mértékben keresztülvinni és érvényre juttatni, (ügy van ! ügy van! Élénk helyeslés.) T. tagtársam tehát nyílt ajtókat tört be határozati javaslatával. A mi előadásának egyéb részeit illeti, azok túlnyomó nagy részben igazán nem tartoznak a delegatio hatáskörébe, (ügy van ! Úgy van !) Ezért csak egészen röviden két megjegyzésre szorítkozom. Az egyik az, hogy ismét és ismét tiltakoznom kell a helyes alkotmányos felfogás és a korona viselője iránti köteles loyalitás szempontjából a király nevének a választói jog kérdésébe való mindennemű belekeverése ellen. (Elénk helyeslés.) Másik megjegyzésem vonatkozik az úgynevezett provisorium-tervre, a melyre nézve t. tagtársunk elismerésre méltó őszinteséggel ma is kijelentette, hogy hajlandó volna egy pár évre megadni a szükséges létszámemelést. Ehhez most csak azt az egy megjegyzést kívánom fűzni, hogy constatálom azt, hogy ezzel t. képviselőtársam sokkal többet tett a katonai érdekek kielégítésére, és sokkal kevesebbet ér el a társadalmi és nemzeti érdekek biztosítása szempontjából, (ügy van! ügy van!) mint mi, kik a véderójavaslat megalkotását óhajtjuk, (ügy van ! ügy van !) Mert ó megadja mindazt, a mi a katonaság fejlesztése szempontjából szükséges, a nélkül, hogy ezért cserében biztosítaná a kétéves szolgálat socialis áldásait, (ügy van ! ügy van!) és a nélkül, hogy biztosítaná azt az előnyt, mely a társadalomra nézve abból háramlik, ha tíz esztendőre bizonyos állandó keretek állittatnak fel a katonai igények fokozása tekintetében, (ügy van! ügy van !) A mit tehát felajánl, az lényegesen nagyobb áldozat nemzeti szempontból és semmi ellenszolgáltatással összekötve nincs. Ezután áttért t. tagtársunk a resolutio kérdésének taglalására. Erre a térre sem szándékozom őt követni, azért, mert a resolutio kérdése minden kételyt kizáró módon teljesen tisztába van hozva a nemzet közvéleménye előtt ; igy állott ez ott akkor is, mikor felállítottuk azt a kérdést és akkor is, mikor a kérdés napirendről való levételének indoka teljes férfias nyíltsággal és azt hiszem, hozzátehe-- tem : az egész magyar közvélemény megnyugtatására előadatott. Ennek a kérdésnek tehát, azt hiszem, semminemű további taglalása nem volna sem szükséges, sem czélszerű. (Helyeslés.) Nem ez a kérdés az, — bár bizonyos kapcsolatban van vele, — a melyet Désy Zoltán t. barátom a maga beszédében napirendre hozott. Mondom, kapcsolatban áll ugyan vele, de ez amattól minden.
