A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

56 V. ÜLÉS. nyíre a magyar országgyűlés költségvetésében a fedezetet megadta. Azért szükséges egy országos határozat, mert a magyar költségvetésben a magyar állam kincs­tárából kiutalványozandó összegekről van csak szó, mert a közös kiadások tekintetében a költségvetés­ben csak a nettó-összeg jön tekintetbe, ellenben a közös költségekben benne foglaltatnak a közös vámbevételek és a közös ministeriumok saját tár- czabevételei. Szükséges tehát valami megállapítás, hogy ezen összegek erejéig a kiadások megtehetők. Költségvetési jognak vagy törvénynek ez nem ne­vezhető, mert ha nem volna meg Magyarországon a költségvetés, akkor a magyar kormánynak nem volna joga fedezni az itt megállapítandó összeget. Ebben különbözik a magyar költségvetési jog, a magyar országos bizottság hatásköre az osztráké­tól. Ez okozhatta a közös pénzügyminister ur té­vedését is, a ki a delegatió költségvetésének más alapokra való helyezését óhajtotta. Az osztrák delegatiónak megvan a törvényhozó hatalma az 1867. deczember 21-iki alaptörvény szerint, a ma­gyar törvényhozás azonban ilyet a magyar országos bizottságra nem ruház és igy az ezáltal megállapít­ható minden összeg csak a törvényhozás költség- vetési jogának érvényben tartásával eszközlendő. Nem hagyhatom szó nélkül az osztrák dele­gatio albizottságában történteket. (Halljuk ! Hall­juk !) A kérdések érdemi vitatásába nem bocsát­kozom, mert nem akarok abba a hibába esni, a melybe az osztrák delegatio nap-nap után esik, hogy hatáskörét túllépi. Csak sajnálatomnak adok kifejezést, hogy se az irányításra hivatott osztrák kormány, sem az osztrák delegatio vezető egyé­niségei már akarattal, vagy befolyással nem bír­tak arra, hogy az osztrák delegatiót megtartsák abban a hatáskörben, a melynek átlépésével ne­künk nem árt ugyan, de árt a pragmatica sanctio alapgondolatának, hogy a Habsburgok két trónja alatt, együttes és kölcsönös védelemre egyesitett népek érzelmeiben a nyugalom helyreállittassék. A magyar nemzet az 1867-iki kiegyezés alapfel­tételéül tűzte ki, hogy Ausztria népének alkotmány adassék ; és mi, a magyar nemzet most a kiegyezési törvény alapján alkotmányhoz jutott osztrák birodalom delegatiójában nyilvánosan, saját bel- ügyeinkben vagyunk megtámadva. Mi, a kik ezeréves alkotmányunk szeretetében szenvedtünk is sokat, a mi népünk, a mi vérünk, a mi orszá­gunk, Horvátország elnyomatásával vagyunk vá­dolva. Ez belügye a magyar nemzetnek. A magyar országgyűlés, — hiszen ismeretes a magyar nem­zetnek türelmes es a fajok iránti ragaszkodó sze- retete — a magyar országgyűlés igenis, mindent elkövet, a legvégsőbb határig elmegy, állami souverainitásának fentartása és megóvása mel­lett azon a térén, a melyen a horvát izgalmakat megszüntetni képes lesz, de sikert csak úgy érhet el, ha kívülről jövő minden nyomás megszűnik, ha kívülről nem ^ismétlődnek azok a támadások, a/ melyek egyfelől a magyar nemzetben keserű­séget, másfelől a horvátokban jogosulatlan bizta­tást ébresztenek, és a melyek azután a békés kiegyenlítést nagyon megnehezítenék. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem a szintén az osztrák delegatióban hirdetett trializmus gondolatáról. Röviden jelzem e tekintetben is a ma­gyar nemzeti álláspontot. Souverain törvényhozói joga Magyarországnak, hogy a pragmatica sanctió- ban elvállalt kötelezettséget miként és hogyan gyakorolja. Beleszólása más factoroknak ebbe a kérdésbe, mint a magyar király és nemzetnek, nincs és nem is lehet. Trialismussal Magyarország­nak azl867 : XII. törvényezikkben biztosított pa­ritásos jogát érinteni nem lehet. T. országos bizottság ! A hadügyminister ur tegnapi nyilatkozata után kérem, hogy Désy Zoltán t. barátom határozati javaslatát ne méltóztassék elfogadni, ellenben méltóztassék elfogadni az előadó űrét, a melylyel megadjuk a módot a közös intéz­mények további fennállására, arra, hogy az ehhez szükséges erőt, szükséges anyagot, szükséges esz­közöket megkapja. Az előadó ur határozati javas­latát elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Molnár Viktor jegyző: Batthyány Tivadar gróf! Batthyány Tivadar gr. : T. országos bizottság ! ■ A leghatározottabban helytelenítem az előző kormány azon eljárását, hogy az országos bizott­ságot az 1912-ik évi költségvetés egyes tételeinek megállapítására idejekorán egybe nem hívta. (Helyeslés balfdől.) Ez azt az absurd helyzetet szülte, hogy ma már régóta van a törvényhozás által megalkotott, király által szentesitett 1912. évi országos költségvetésünk és Magyarország 1912. évi költségvetésének már törvényszerű el­intézése után másodízben — és egyáltalán ez után — foglalkozik az országos bizottság folyó évi közösügyi költségvetéssel ; de kifogásolom és köz­jogunkkal összeegyeztethetetlennek tartom, hogy az országos bizottság itt indemnitásokat szavazzon meg, mert a költségvetési jog gyakorlása e bizott­ságot kizárólag és csakis annyiban illeti meg, hogy a közös ministeriumok előirányzatainak egyes részletes tételeit állapítsa meg. Tovább az országos bizottság hatásköre nem terjed és az országos bizottság, nézetem szerint, túllépi hatás­körét, a midőn indemnitást szavaz meg. Elismerem, hogy erre már egy sereg praecedens van, de ezek a praecedensek sohasem álltak a törvény alapján és igy — ismétlem — ezt a magam részéről helytele­nítem s erre vonatkozólag bátor is leszek beszé­dem végén egy határozati javaslatot terjeszteni a t. országos bizottság elé. T. országos bizottság ! Én azt tapasztaltam, hogy az országos bizottság tárgyalásainál, külö­nösen a midőn Bécsben tárgyalunk, bizonyos ter­mészetes törekvés nyilvánul meg arra, hogy a tanácskozások minél rövidebb idő alatt befejez­tessenek. Én ezt emberileg értem, de azért úgy vélem, hogy küldőinkkel és az országgal szemben nem felelnénk meg feladatainknak, ha legalább főbb vonásaiban nem foglalkoznánk a közös minis­terek hatáskörébe tartozó ügyekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom