A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 57 Holló Lajos: Úgy van! Batthyány Tivadar gr. : Minthogy azonban remélem, hogy a folyó évi költségvetés részletes megállapítása érdekében mielőbb meg fog tartatni a rendes delegatio, fentartom magamnak a jogot, hogy a részletekkel majd ott foglalkozzam és itt csak egész általánosságban kívánok egynéhány problémára vonatkozólag nyilatkozni, nézetemnek kifejezést adni. A boszniai kérdésre nézve tegnap már voltam bátor röviden összefoglalni nézeteimet. Itt a ple- numban csak meg akarom ismételni a közös pénz- ügyminister úrhoz intézett azon határozott kérelmemet, hogy minden olyan törekvést, a mely ellenkezik az ó tegnap igen helyesen kifejtett álláspontjával, a mely szerint ő teljesen egyenjoguan akar elbánni Bosznia-Herczegovina három különböző vallás szerint csoportosult lakosságával, minden olyan törekvést, — mondom — a mely ezzel az elvvel szemben érvényesülni akar : a legridegebben és a legnagyobb erélylyel utasítson vissza. Értem ez alatt azt, hogy a horvátságnak biztosítsa Bosznia-Herczegovinában azt a helyet, a mely őket számuknál és intelligentiájuknál fogva megilleti, ezentúl azonban ne engedje őket előre törtetni, a mint az, sajnos, évek során át Boszniában eddig tényleg megtörtént. Az állások betöltésénél helyeslem, ha elsősorban és mindenekelőtt ottani polgárokat alkalmaz a minister ur, de ezek között is igyekezzék — mert megvan a nagy féltékenység a három felekezet között — a helyes és igazságos arányt megtartani. A mennyiben pedig Boszniában megfelelő számú alkalmazottakat nem kapna, igenis kérem, hogy illő számban alkalmazza a magyar állampolgárokat is. A horvát törekvéseknek pedig e tekintetben is méltóztassék útját állani. Boszniára vonatkozólag a magam részéről csakis saját megnyugtatásomra és igazolásomra kívánok pár szóval azokra a dolgokra reflektálni, a melyeket az igen t. közös pénzügyminister ur a boszniai erdők kezeléséről előterjesztett. A minister ur egészen loyalisan adta elő az ottani állapotokat. Előterjesztéséből nem tudtunk meg újat, de megerősítést nyert igenis az, hogy, amit én is és mások is már ismételten hangoztattunk, hogy Bosznia-Herczegovina legnagyobb kincsével, az erdőkkel rosszul sáfárkodnak, olyannyira, hogy ott nagy nemzeti és országos vagyonok kallódtak el. A magam részéről csak a legnagyobb mértékben helyeselhetem, hogy a t. minister ur egyelőre minden további erdőértékesitést beszüntetett addig, a mig maga meg nem győződik arról, hogy ott minők az állapotok, és hogy mik a teendők. ' f t||Bár nem szeretek személyes kérdésekkel foglalkozni, egy ízben — talán két évvel ezelőtt — kérdést intéztem már a volt közös pénzügyminister úrhoz, hogy szándékozik-e vagy nem Horovitz akkori osztályfőnök ur a maga nevében, vagy a ministerium az ó nevében sajtópert vagy bűnügyi eljárást indítani azok ellen, a kik őt a legsúlyosabban támadták. Sajnálatomra, a minister ur akkor kérdésemre tagadólag válaszolt, s ime, a tények mutatják, hogy nekem volt igazam, s az eljárást jó lett volna megindítani, mert igen sok gyanúsításnak és vádnak lehetett volna ezzel útját vágni. Egyúttal tisztázni lehetett volna azt is, hogy tényleg történtek-e ott visszaélések vagy sem. Most, hogy mindez nem történt meg, azokon a férfiakon, a kik Bosznia-Herczegovina erdészeti ügyeivel foglalkoztak, rajtuk szárad a gyanú árnyéka, hogy talán ők is részesei voltak ennek a helytelen kezelésnek és gazdálkodásnak. T. országos bizottság ! A mi a külügyminis- ter ur exposéját illeti, bátorkodom egész rövidséggel utalni arra, hogy én a hármasszövetséget illetőleg mindig azt az álláspontot foglaltam el és foglalom el ma is, hogy én a hármasszövetségnek elvi ellensége épenséggel nem vagyok, azt elfogadom, de csak addig és azon feltétel alatt, hogy a hármasszövetségben a magyar nemzeti állam érdeke, a magyar nemzeti törekvések és Magyar- ország közgazdasági érdekei kellő kielégítést nyerjenek. Mindenkor, valahányszor a hármasszövetségről szólottám, külön és igen melegen kiemeltem az én nagy egyéni simpatiámat az olasz nemzettel és az olasz királysággal szemben. Hiszem, hogy ez a nagy simpatia és szeretet, a melyet minden magyar ember, közöttük szerény magam is Olaszország iránt érez, feljogosít bennünket arra, hogy mint jó barátok a jó baráthoz, némi intelmet intézzünk, bizonyos kérdést hangoztassunk Olaszországgal szemben. En nem tehetek róla, de ebből a szempontból nem tudom elitélni Windisch-Graetz Lajos herczeg t. bizottsági tagtársunknak tegnapi felszólalását, mert úgy vélem, Windisch-Graetz herczeg nem tett mást, mint kifejezést adott annak a burkolt gondolatnak, a melynek a következőkben kifejezést akarok adni magam is. T. országos bizottság ! Az én tiszteletté1 jes véleményem az, hogy mi, a monarchia — Magyar- országról nem Í3 beszélve — Olaszország ellen agressiv érzelmeket vagy törekvéseket a legcsekélyebb mértékben sem táplálunk. Viszont fel kell tennünk, hogy Olaszország sam táplál Magyar- ország és a monarchia ellen agressiv érzelmeket és gondolatokat. A mig ezt meg lehet állapítani, addig igazán felesleges, hogy mi egymással szemben fegyverkezzünk, és államaink népeit nagy költségekkel terheljük meg, holott a kölcsönös barátság és a kölcsönös ragaszkodás egymáshoz ezeket a fegyverkezéseket — legalább ilyen nagy mértékben — határozottan feleslegessé teszi. Mondom, ebben az értelemben és ilyen magyarázattal nem tudom elitélni Windisch-Graetz Lajos herczeg fejtegetéseit. Én Olaszország iránt ugyanolyan meleg tradi- tionális simpatiával viseltetem, mint Törökország iránt. Ebből kifolyólag végtelenül fájlalom, hogy az a háború, a mely Olaszország és Törökország között kitört, még mindig folyik, óriási A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
