A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
204 XXII. ÜLÉS. zetnek kátrányait kell hogy elviseljük, hogy tulajdonképen a mi területünk csak igen kis részben érintkezik külső államokéval. A másik rész szintén helyhez van kötve, a mennyiben a közös hadsereg természeténél fogva centrális vezetés áll fenn, és igy bizonyos centrális természetű hivatalok és intézetek a dolog természeténél fogva a központhoz vannak kötve. De azután van az építkezésnek igen nagy tere, a hol csakugyan az elhelyezés nincs helyhez kötve, a hol a katonai szolgálat érdeke nem kívánja meg, hogy az épités Ausztria területén történjék, a hol tehát sok esetben bizonyos decen- tralisatio még katonai szempontból is czélszerü- nek mutatkoznék. Itt csak bizonyos megszokott- sági, kényelmi szempontok irányadók a tekintetben, hogy azok túlnyomó nagy részben Bécs közvetlen közelében, Ausztriában építtessenek. Itt kétségtelenül azt tartom én is, hogy többet lehetett volna tenni a múltban, mint a mi történt, és többet kell tenni a jövőben. (Helyeslés.) En a magam részéről csak arra kérem a t. hadügyminister urat és ismételve arra kérem a magyar kormányt is, mert ebben a tekintetben elsősorban a magyar kormányhoz fordulok kérésemmel, és a magyar kormányban látom ez ügynek felelős gazdáját, tehát úgy a hadügyminister urat, mint a magyar kormányt arra kérem, hogy a legnagyobb gondot fordítsák arra, hogy ezen újabb intézmények felállításánál, melyeknél a decentralisatió, a Magyarországon való elhelyezés katonai szempontból közömbös, vagy esetleg előnyös is, az épitkezések túlnyomó részben Magyarországon történjenek, hogy ebben némileg recompensatiót kapjunk azért, a min nem tudunk segíteni, hogy az épitkezések nagy része amúgy is Ausztria területén történik. Áttérve az ipari szállítások kérdésére, itt az elvi álláspont ma már teljesen vitán kívül áll. Hiszen, ha egy garas ára önérzet van ben- ^ niink, absolute nem is engedhetnék az elvi szem- s. pontot vita tárgyává tétetni, hanem az ipari szállításoknál a quotaszerú arányokhoz ragasz- ,J<odíyuHelyeslés,) Csak bizonyos részletkér-« oes?'klúm ruer ülhetnék 'MVBfJprei^fiHT'-Egy ily wt- részletkérdés az, a mire a t. hadügyminister ur figyelmét felhívni szándékozom. A magyar ipar kisebb fejlettségénél fogva természetszerűleg a compensatiók álláspontját kellett elfoglalni. Esetleg fordulhatnak elő oly ipari megrendelések, melyek teljesítésére a magyar ipar berendezve nincs, hol tehát más iparnál kell com- pensatiót szerezni. Ebben a compensatio kérdésében fordulhatnak azután elő minden jóakarat mellett — mert sem a t. hadügyminister incorrect felfogását, sem teljes jóakaratát legke- vésbbé sem vonom kétségbe —- bizonyos tévedések. Erre a kérdésre rátereli figyelmünket a géppuskák megrendelésének kérdése. Én, t. országos bizottság, abban a helyzetben voltam, hogy a magyar fegyvergyár legkritikusabb phasisában élénk részt vehettem az ezen gyár megmentésére irányuló, hála istennek, sikeres fáradozásokban, és nyugodtan mondhatom, hogy ebben az egész nehéz munkában az akkori hadügyministerben s általában a hadügyminis- terium szakközegeiben a legmelegebb támogatással találkoztam, mert az akkori hadügyminister urat és szakközegeit az őket jellemző correctség mellett a katonai érdekeknek az a helyes felismerése vezette, hogy biztonságunk, karczképességünk szempontjából nagy fontossága van annak, hogy geographiailag messze egymástól, még pedig lehetőleg a monarchiának délen és a határoktól távol eső helyén még egy másik actio- képes fegyvergyár álljon a hadsereg rendelkezésére. (Helyeslés.) Tehát saját jól felfogott érdekében is a hadsereg megtett minden lehetőt arra, hogy a magyar fegyvergyár a maga borzasztó gyermekbetegségeit kiheverhesse, megerősödhessék és életben maradhasson. Ugyanez a katonai érdek az én igénytelen nézetem szerint nagyon óhajtandóvá tenné azt is, — és itt nem látok semmi nehézséget — hogy valahányszor a mi hadseregünk valamely belföldi gyár találmányát elfogadja és megrendeli, kikösse magának azt, hogy az illető a maga pátensjogát a hadsereg rendelkezésére bocsássa más gyáraknál való katonai megrendelésekre, így történt ez annak idején a Mannliclierre nézve is. Az én igénytelen nézetem szerint fontos katonai érdek az, — ezt nem követelhetjük ipari szempontból, mert utóvégre az ipari jog szempontjából a pátenseket respectálnunk kell, de igen is ajánlhatjuk katonai szempontból — hogy a hadsereg a maga harczképességére nézve lényeges fegyverek, vagy lövegek gyártásánál, ne legyen pátenshez kötve, ne legyen egy gyárhoz kötve, hanem gyárthassa saját maga, vagy gyártathassa más belföldi gyárnál is. Sajnálom, hogy ez nem történt meg a géppuskáknál, és nagyon óhajtandónak tartom, hogy jövőre bármely fontosabb, újabb találmánynál megtörténjék, tekintet nélkül arra, hogy magyar vagy osztiwEgyár-e annak a ^pátensnek tulaj- MoBosa^neHc'vfsméthím,^ ebben fontos katonai érdeket látok. De ismétlem — ez meg nem történt ebben az esetben, úgy hogy számolnunk kellett azzal a ténynyel, hogy ismétlőfegyvert csak a stájeri gyár gyárthatott, mert a patens kizárólagos birtokosa a stájer gyár. Az én igénytelen nézetem szerint itt compensatio kérdése merült fel és ezt a compen- satiót ott kellett volna a múltban is és kellene a jövőben is keresni, hogy más olyan fegyvereknél, a melyeket gyárthat a budapesti fegyvergyár, a budapesti fegyvergyár kapjon akkora megrendelést, hogy azután a géppuskák és más fegyverek egész főösszegéből a quotaszerú mennyiséget megkaphassa. (Helyeslés. ) A múltban a compensatio más téren kerestetett, gondolom bőripari, téren. En erre visszamenni nem kívánok. En ezt a kérdést
