A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ÜLÉS. 205 ismétlem, nem mint sérelmi pontot akarom kezelni, hanem mint a jövőben czélszerüen kezelendő kérdést akarom felállítani. De igenis akarom, hogy az idei költségvetésbe a géppuskák és a közönséges Mannlicher-fegyverek ebben a tekintetben egy összegben vétessenek fel és a kettőből kapjon a magyar fegyvergyár annyit, a mennyi a két tétel quotaszerü arányának megfelel, (Helyeslés.) és kérem, hogy a jövőre is hasonló eljárást kövessen a hadügymiuister ur. Ez, gondolom, fontos ipari szempontból is, de fontosabb katonai szempontból. Utóvégre a magyar ipar szempontjából fontosabb a fegyver- gyártás, mert nagyobb mennyiségű és qualifi- káltabb munkást foglalkoztat, mint a bőripar, de ennek nincs valami nagy cardinális fontossága. Azonban a hadsereg harczképessége szempontjából igen is nem közönyös dolog az, hogy a fegyvergyár csak papiroson létezik-e, hogy egy reservába tett gyár-e, a mely kénytelen a maga speciálisan fegyvergyártásban képzett munkásait elbocsátani, vagy pedig egy élő gyár, a melynek a munkás-stockja legalább az ügyesebb munkásokban megvan, és a mely bármely pillanatban nehézség nélkül fokozhatja a maga productióját. Tehát, ismétlem, nem annyira magyar ipari érdekről, mint inkább a hadsereg jól felfogott érdekében melegen ajánlom ezt a hadügyminis- ter ur figyelmébe. (Helyeslés.) Ezek után, t. országos bizottság, áttérek röviden magára a mi katonai költségeink kérdésére és tulajdonképen azokra, a miket a tegnapi és a mai vita folyamán az ellenzéki pártokhoz tartozó t. tagtársainktól hallottunk. A kiindulási pont, igénytelen nézetem szerint, nem lehet egyéb, mint hogy egész objec- tivitással vegyük fontolóra és szemléljük meg a mi katonai helyzetünket, hadseregünk harcz- képességét. versenyképességét más hadseregekkel szemben s azután ebből vonjuk le a conclusiót : olyan-e hadseregünk jelenlegi helyzete, a mely a nemzeti biztonság feltételeit és a nemzeti actio- képesség feltételeit teljes mértékben megszerzi és biztosítja, igen vagy nem ? Ha igen, akkor ne beszéljünk tovább katonai költségemelésről, hanem tagadjunk meg minden újabb krajczárt. Mert én egy ujonczot vagy egy krajczárt sem adnék katonai czélokra többet, mint a mennyire a magyar nemzet jól felfogott érdekében szükség van. Ha pedig szükség van e katonai fejlesztésre, akkor minden további idővesztegetés nélkül hozzuk meg azokat az áldozatokat, a melyek ennek a biztonságnak és aetioképességnok a megszerzése szempontjából szükségesek. (Helyeslés.) Actioképességet említettem, t országos bizottság. Itt nem szeretnék félreértetni. Nem szeretném, ha bárki arra a téves conclusion! jutna, mintha én, nem tudom, micsoda ambitiosus szerepre vágyó, feltűnni vágyó, mindenbe beavatkozni iikaró külügyi politikát tartanék szükségesnek. Én a, magam részéről teljesen a defensiv politika álláspontján állok. (Helyeslés.) Én azt tartom, hogy a magyar nemzet külpolitikája csakis eonservativ lehet, és csakis a defensivára szontkozhatik. (Helyeslés.) Arra, hogy ez a politikai defensiva keresztülvihető legyen, nekünk diplomatiailag és katonailag actioképeseknek kell lennünk. Mert mi nem a világnak egy félreeső zugában vagyunk. Minket az események, és talán őseinknek ösztönszerü politikai ambi- tiója a Duna völgyébe helyezett. Európának egy olyan pontjára, a mely a népáramlatoknak és katonai hatalmaknak ütközőpontja és ország- utja volt, a mióta egyáltalán tudunk a világról. De ennek a helyzetnek consequentiái vannak. Ha mi ezen az ütközőponton, ha mi ezen az országúton vagyunk, akkor itt csak úgy állhatunk meg, ha van bennünk annyi erő, hogv döntő súlyt gyakorolhassunk a körülöttünk fekvő országoknak sorsára, fejlődésére és politikai irányára. Tisztán defensiv magyar nemzeti érdekből szükséges tehát az, hogy' a monarchia katonai ereje akként legyen consolidálva és kifejlesztve, hogy ez azután elejét vegye minden olyan próbálgatásoknak, a mely a mi létérdekünkbe ütköző alakulatokat hozhasson a mi szomszédságunkban létre. Ha már most ebből a szempontból mérlegeljük a viszonyokat, t. országos bizottság, - hiszen ismétlésekbe kell bocsátkoznom, de talán ilyen kérdést nem árt ismételve felállítani a közvélemény előtt — akkor határozottan consta- tálnunk kell azt, hogy a mi hadseregünk jelenlegi helyzete tarthatatlan. Én — hogy kisebb bajoktól eltekintsek már a múltkor két ilyen factorban véltem felismerni ennek a tarthatatlanságnak a főokát. Az egyik az, hogy tüzérségünk nincsen qualitative és quantitative ma még azon a fokon, a melyen a többi európai hadseregek tüzérsége van, hogy tüzérségünk reorganisatiója, különösen a honvédség szempontjából, még félbenmaradt. A másik az, hogy a gyalogság ujonczlétszáma ma teljesen elégtelen. Mert úgy a tüzérséghez, mint a tengerészeihez és mindazon más alakzatokhoz, a melyekkel egy modern hadsereget fel kell szerelnünk. géppuskák, vasúti csapatok, távirdacsapatok, léghajózási csapatok stb. ezek legénységet igényelvén, a hadügyi kormányzat kénytelen volt a hiányzó ujonczokat a gyalogságtól elvonva oda osztani be és ez által a gyalogság acut hiányban szenved képzett tartalékosok tekintetében, ugv hogy mozgósítás esetén nagv mértékben a póttartalékosokra szorul. (ügy van !) T. országos bizottság! Ezek annyira kétségtelen tények, hogy természetszerűleg ellenzéki állásponton lévő tisztelt tagtársaink is ezt elismerték és Bakonyi Samu igen tisztelt tagtar- sam is elismerte tegnapi beszédében, hogy ez így van bogi katonai szempontból ezen helyzet szanálásának szükségét ő teljesen belátja. Nagyon
