A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ÜLÉS. 203 Ez a leggyengébb és legkényesebb érvem talán, mert az is egy simptoiuaticus jelenség, hogy mihelyt a magyar delegatio bármely közös minister iránt bizalmat nyilvánít vagy megelégedését fejezi ki. vagy elismeri a jóindulatát, azonnal nehéz helyzetet teremt számára a másik delegatióban. Ezért nem akarok ennél a kérdésnél tovább insistálni. de elfogadom a költségvetést azon reményben és óhajban, hogy mindazt, a mi a nemzetnek jogos és teljesíthető kívánsága, ez alkalomból teljesíteni fogják és csak az a kérésem, hogy. ha már teljesítik, ne mindig későn, darabokban és tüszurásokkal adják. Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés.) Werner Gyula jegyző: Tisza István gróf! Tisza István gr.: T. országos bizottság! A vita folyamán felmerülvén néhány olyan kérdés, melylyel lehető rövidséggel foglalkozni óhajtanék. méltóztassék megengedni, hogy egyúttal felhasználjam ezt az alkalmat két oly thema érintésére is. melyet talán objective véve helyesebb, czélszerübb volna az illető tételnél szóba hozni, de én úgy gondolom, rövidítem a tárgyalásokat, ha most egy füst alatt végzek ezekkel is. (Halljuk! Halljuk!) Ezek egyike, t. országos bizottság, az altiszti kérdés, mely fontos probléma ma is, de azt hiszem, határozottan fontos problema lesz, a mint a kétéves szolgálat álláspontjára helyezkedünk. Az altiszti kérdésnek igénytelen nézetem szerint két oldalról mutatkoznak hátrányai. Egyfelől jogosult a panasz katonai részről, hogy a magyar állami gépezet nem nyújt elég elhelyezési alkalmat az altisztek számára, másrészről az altiszteknek biztosított törvényes előjog hozza nagy részben létre azt az irtózatos anomáliát, a mit röviden a dijnoki kérdés nevével akarok megjelölni. (Igaz! Úgy van!) Xem hiszem, hogy a mi általában nem nagyon fényes sociális viszonyainknak sötétebb pontja legyen, mint a dijnokok kérdése ; az állam azon szolgáinak kérdése, a kik. ha formailag ideiglenesen vannak is alkalmazva, tényleg élethivatásuknak választották az állami szolgálatot és megőszülnek becsületes munkában a nélkül, hogy az irnoki vagy irodatiszti szerény állásban végre biztos révpartra juthatnának. Azt hiszem, kötelességünk ezen segíteni és a dijnokok számára a biztos állásokba való megfelelő előmenetelt biztosítani. Ügy gondolom, ez egyfelől megegyezik a közszolgálat érdekével is, de másfelől kiegyeztethető azzal a fontos katonai érdekkel is, hogy a kiszolgált altisztek megfelelő elhelyezést nyerhessenek. A szolgálat érdekéből, úgy hiszem, határozottan jó, ha az irodai szolgálat nem kiszolgált altisztek kezébe jut. En igen nagyra becsülöm azt az ember- anyagot, a mely a kiszolgált altisztek rendelkezésére áll, de azt hiszem, hogy a legrosszabb helyen alkalmazzuk őket az irodai szolgálatban, a hol utóvégre is a személyi megbizhatóság melmértékben megvan az altisztek zöménél, az írásbeli munkában való nagy gyakorlottság, a^ jó és gyors Írás szükséges, a mi a legritkább esetben van meg egy kiszolgált altisztben, tehát irodai szolgálatra minden esetre kevésbbé alkalmas. Más részről a magyar állami gépezetben van nagy mezeje a szolgálati alkalmazásnak, a hol igénytelen nézetem szerint a kiszolgált altisztek sokkal jobban volnának alkalmazhatók. Van ilyen nagyon sok; Így a külső szolgálatok állami üzemeknél, olyan állami intézményeknél, a melyek bizonyos külső kezelési munkát s szolgálatot és külső felügyeletet igényelnek ; de hogy csak a lefontosabbakra mutassak rá. itt van az államvasutak óriási területe, itt van a posta- és távirda óriási területe. (Helyeslés.) Annak idején, a mikor rövid ideig felelős állásban foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, igen t. barátommal, a jelenlegi kereskedelemügyi minister úrral és ;iz akkori hadügy minister úrral, a kihez szintén nemcsak mint államfér- fiuhoz a határtalan nagyrabecsülés és bizalom, de mint emberhez is szoros baráti kötelék fűz, baráti eszmecsere formájában igyekeztünk ezt a kérdést előkészíteni. Xem volt arra időnk, hogy hivatalos térre terelhessük át, de consta- táltuk azt, hogy elháríthatatlan akadályok nincsenek. Én úgy gondolom, bizonyos módosítása szükséges a hadi szolgálati sablonoknak. Az altiszti categoriát a polgári szolgálatban kell némileg módosítani, ezen külső szolgálatban felállítani egy altiszti kategóriát, a hol nem kívánjuk a négy középiskola elvégzését, de elfogadjuk a kiszolgált őrmesteri qualification mint megfelelő qualificatiót és én azt hiszem, hogy akkor igen nagy mező nyílik meg a kiszolgált altisztek számára, a hol nem szorítanak félre olyan, a polgári szolgálatban már hosszú éveken át működött elemeket, mint a dijnokokat és a mikor szintén abban a ritka szerencsés helyzetben lehetünk, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ezt az eszmét a legmelegebben ajánlom mind a közös hadügyminister ur, mind pedig a magyar kormány szives figyelmébe. (Helyeslés.) A másik thema, a melylyel foglalkozni kívánok, a katonai költségek gazdasági vonatkozásainak kérdése, a melynél két nagy csoportot különböztethetünk meg : az ipari szállításokat és az építkezéseket. Hogy először az utóbbival végezzek, az építkezési gazdasági foglalkoztatásnak vagy az építkezéssel járó gazdasági előnyöknek quotaszerii megosztása Ausztria és Magyarország közt tagadhatatlanul igen nagy nehézségekbe ütközik. \ annak építkezések, melyek eo ipso helyhez vannak kötve, a hol nem lehet többé kérdés tárgya, hogy az illető hely melyik állam területére esik. Ilyenek az erődítések, hol egészen más, kizárólag katonai szempontok kell hogy irányadók legyenek; hol annak a különben előnyös hely-
