A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ÜLÉS. 197 budgotünk terén is. valószínűen megtakarítások lennének elérhetők. De az. a mire t. barátom oly nagy súlyt helyez, hogy nem tudom, egy hetedik, vagy nyolczadik fizetési osztályba osztott kapitány helyett majd el fogja látni az ügykört egy számvevő őrmester, vagy nem tudom ki : azt hiszem, ez az eljárás magának az ügykezelésnek jóságát sem fogná előnyösen befolyásolni ; de hogy az a néhány száz korona ilyen, száz meg száz millióra rugó budgetnél oly megtakarítást sohasem fog eredményezni, mint a mily eredményt t. barátom tőle várt. az nekem erős meggyőződésem. Ezek előrebocsátása után. t. országos bizottság, kívánok a javaslattal is lehetőleg röviden foglalkozni. Belátom, hogy abban a szédületes versenyben, a melyet az európai államok hadseregeik érdekében kifejtenek, mi sem maradhatunk hátra, és bizonyos mértékig nekünk is lépést kell velük tartanunk. Különösen most, a közelmúltban épen Francziaországban bekövetkezett kormányváltozási tünetek is bennem azt az impressiót keltik fel, hogy a jövőt illetőleg nem igen számolhatunk békésebb hangulattal és viszonyokkal. mint a minők eddig voltak. Azt is belátom hogy territorialis fekvésünknél fogva, ha más államok hadierejüket fejlesztik, nekünk se lehet azokkal szemben teljes inferioritásban maradnunk. Azonban egy határvonalat kell hogy felállítsunk, s ez az. hogy nekünk nem lehet továbbmenuünk. mint a mennyit népünk teherviselési képessége előír. Itt azután a nézetek különbözőek. En a magam részéről, ismerve a közállapotainkat — és itt nem a városok csillogó fényét nézem, ámbár itt is a sötét zug-utezákban nagyon is meghúzódik a legkétségbeesettebb nyomor, hanem úgy a falu csendjéből is meglehetősen ismerve a magyar népélet viszonyait, és ezt semmiféle politikai izgatás czélzata nem mondatja velem, hiszen ilyen komoly testületben ennek igazán semmiféle indoka nem is lenne azt látom, hogy a magyar nép adóztatási képességénél igazán már a legvégső és legszélső határig jutottunk. (Ellenmondás.) Nagyon örülök, ha vannak vidékek, a hol talán nem ez a helyzet ; de a mi vidékünkön, t. országos bizottság, és azokon a részeken, a hol én a viszonyokat és a közgazdasági jelenségeket megfigyelni tudom, úgy látom, nagyon sok olyan adóalany van, a ki saját tönkremenetelét nem pusztán a maga könnyelműségének, hanem sokszor a mi adózási viszonyaink könyörtelenségének is tudhatja be. T. országos bizottság ! Én azt tartom, hogy a liadikészültségnek egyik lényeges és elengedhetetlen feltétele a pénzügyi készültség. És hogyha a fegyveres béke lassacskán kiszívja a népek teherviselési képességét, akkor odajuthatunk, hogy békében elbírjuk azokat a terheket, a melyeket a hadsereg fejlesztése vállainkra ró, ellenben a legelső kritikus időben az egész mesterségesen föntartott váz összeroppan. En ebben a tekintetben hivatkozom egy nagyon ei dekes nyilatkozatára a volt absolutisticus monarchia egyik pénzügyministerének, Larisch grófnak, a ki 1865-ben, közvetlenül az osztrák és porosz háború kitörése előtt azt mondotta, oog^ . nekem 6 hónapon belül vagy egv ezer milliós poi ősz badisarezra van szükségem, vagv pedig egy elvesztett háborúra, hogy igy igazolhassam azt a pénzügyi tönköt, a inelv előtt az állam, áll. Eu nem akarom közgazdasági viszonyainkat itt olyan túlsóiét színekkel vázolni, mintha talán már most itt tartanánk; de, t. országos bizottság, kell. hogy felemeljem ellenzéki oldalról a magam igénytelen tiltakozó szavát, s kell. hogy a t. pénzügyminister úrral szemben hangsúlyozzam azt, hogy nem olyan rózsásak a magyar közadózási viszonyok, mint a minőkül ő azt előttünk festeni szives volt. Ellenkezőleg, a legutolsó statisztika adatai egyrészt, főleg "a magyar vidékeken, nagyon szomorúnak tüntetik fel a népesség csökkenésének irányzatát, másrészt azt sem tartom a közvagyonosodás valami kedvező hőmérője gyanánt, hogy, habár különösen az újabb időben, mindeféle eszközöket igénybe vettek a munkaalkalmak szaporítására a végből, hogy a népességet ide a honi földre lekössék, az a mozgalom feltartóztathatlanul sodorja ki a föld népét az idegen világrészek felé, és egyáltalában nem szűnik. Mindezekből én egyáltalában nem tudom úgy látni a helyzetet, hogy valami rózsás fejlődés elé néznénk. így állván a helyzet, én azt tartom, hogy a hadügyi és haditengerészeti telkeknek egyszerre való végrehajtása rapid és a mi erőnk felett való. Ezek felett a kérdések felett lehet elmélkednünk : a jövő majd igazolni fogja, vájjon a hadügyi terheknek ilyen nagymértékű fokozását nem fogja-e megérezni a saját állami költségvetésünk. De én ezekből az adatokból csak azt a következtetést vonom le, hogy felfogásom szerint helyesebb lenne, ha a t. hadvezetőség a hadseregnek nem annyira a létszám emelésére helyezné a súlyt, hanem inkább az intensiv harczkészség kifejlesztésére. Azt tartom, az a legjobban felszerelt hadsereg, mely a béke állapotából a liarczi állapotba úgyszólván minden rázkódtatás nélkül tud átmenni, értvén ezalatt azt, liogv az a hadsereg, mely ma nyugodtan gyakorlatozik pl. a Vérmezőn vagy másutt, holnap reggel a legkisebb rázkódtatás nélkül tudjon odamenni, a hova commandirozzak a haza védelmére. E szempontból nézve, ne tessék egeszen laikusnak tekinteni ebben a kérdésben, mert ámbár ebben a tekintetben szaktudományomra vajmi kevés súlyt helyezek, de alkalmam volt a katonaság körében mindig magasabb csapattesteknél gyakorlatokon résztvenni, volt alkalmam két Truppendivisónál, egy Corpsnál és egy kerületi parancsnokságnál megfigyelni a hadsereg viszonyait, és ne méltóztassék tőlem rossz néven
