A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXI. ÜLÉS. 189 olyan kormány is. a melylyel szemben majdnem az egész ház bizalmatlanságot szavazott, és mégis megmaradt a helyén. Ez a gyakorlati érvényesülés azonban nem alterálhatja magának a politikai felelősségnek lényegét. Csakhogy persze a közös ministerek nem egyes parlamentekkel szemben állanak a politikai felelősség tekintetében, hanem azon parlamentek kiküldött bizottságaival állnak szemben, de ezek a bizottságok épugy gyakorlatilag is felelősségre vonhatják őket. Hogy annak megvan-e a kellő hatása, az azután a gyakorlati kivihetőség kérdése, de az elven nem változtat az, lia egy elv .megvalósítása tekintetében nem rendelkezünk mindig a kellő eszközökkel és módokkal. Ezt akartam t. barátom fejtegetéseire megjegyezni, és most áttérek felszólalásom tulajdon- képeni tárgyára. T. ozszágos bizottság ! En úgy találom, de nemcsak én, hanem a párt is, a melyhez szerencsém van tartozni, hogy az előterjesztett hadügyi költségvetésnek tételei kétféle természettel bírnak. Egyik, még pedig túlnyomó része a tételeknek, oly természetű, a mely szerint a hadsereg mostani állományának szükségleteit akarják fedezni, vagyis a hadsereg mai állományának fentartására és kiegészítésére vonatkoznak némely u, n. rendes és rendkívüli kiadások. a melyeknek egyes részletei már előbbi delegatio által is meg lévén szavazva, e tételek tulajdonképen csak a megszavazott összegek további részleteit képezik. Ezek tekintetében elismerjük mindnyájan a delegatiónak ezidő- szerinti illetékességét. Vannak azonban e költségvetésnek más természetű tételei is, ha talán nem is nagy ösz- szegekben, — mert nem az összegek teszik a lényeget az elvi kérdéseknél, ez pedig szerintem elvi kérdés — vannak tételek, a melyek már a jövő véderőreformmal függnek össze, a melyek azt mintegy előkészíteni vannak hivatva, a melyek tehát a védrendszer megállapításával és átalakításával szoros kapcsolatban vannak. Ezek tekintetében az 1867: XII. t.-czikk 18. £-a okvetlenül megkívánja, hogy ezek felett először érdemben a törvényhozás döntsön (Helyeslések.) és csak ha a törvényhozás döntött, akkor lehetséges a költségekkel a delegatio elé lépni. Ezek tekintetében tehát mi a magunk részéről a de- gatiónak ez idő szerinti illetékességét nem ismerhetjük el. Hogy mik ezek a tételek, annak részleteibe azért sem bocsátkozom, mert nem akarok a költségvetésnek egyik vagy másik irányába bocsátkozni. Megmondom az okát, hogy miért nem. Mi természetesen nem vethetünk gátat a költségvetés tételei megállapitásának. Ennek az az egyszerű oka, hogy a t. többség, ismert nagy hajlandóságánál fogva arra nézve, hogy mindent megszavaz, a mit a közös hadügyminister ur és általában a közös minister urak élénkbe terjesztenek és kívánnak, nincs remény, kilátás arra. hogy a költségeknek bármiféle mérséklését bírjuk elérni. Ilyformán nem volna annak értelme hogy hosszabb fejtegetésekkel a tárgyalást elhúzni’ iparkodjam, mert eredménytelen felszólalást, hosszabb fejtegetést elmondani csakugyan nem érdemes. Azéi t i idegen elvi álláspontom jelzésére és csak némely észrevétel megtételére szorítkozom, mert azok az idők elmúltak, a mikor még az 50-es évek végén, a 60-as évek elején, Zsedényí Eduardok voltak a pénzügyi bizottságok elnökei és bizony, még saját költségvetéseinkben is, a közös költségvetésekben is. mindig történtek redueálások, mert a többség hajlammal bírt erre. Miután azonban most ilyent én nem észlelek, ezekkel, mint — bocsánat — fölösleges dolgokkal most nem is foglalkozom. Igen érdekesek és nem jelentőségnélküliek azok a nyilatkozatok, a melyeket a t. közös hadügyminister ur exposéjában a jövőben tervezett véderőreformmal kapcsolatban tett. Én, bár e kérdések nem itt fognak eldőlni, nemcsak nem difficultálom eljárását, hanem elismeréssel adózom az ő előzékenységének. Meg is mondom miért. Azért, mert - - mint felszólalásom elején is mondottam, mikor Issekutz Győző bizottsági tag ur beszédére válaszoltam — mivel a közös ministerek nem állanak közvetlen összeköttetésben a parlamentekkel, — bár megvallom őszintén, pártállásomból kifolyólag helyes volna ezt keresztülvinni, — hanem csak a delegatiókkal állanak szemben, nagyon czélszerü, ha irányelveiket megismertetik legalább fővonásaikban a delegatióval. Ezt az exposét illetőleg mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy azok a kedvezmények is, I a melyeket a hadügyminister ur contempált, alkalmasak bizonyos megnyugvást kelteni. Az exposénak az a nyilatkozata azonban, a mely a két állam honvédministerének hatásköréről szól, homályos. Igaz, hogy az albizottságban a t. minis- terelnök ur e homályt eloszlatni iparkodott azáltal, hogy kijelentette, hogy a maga részérél ezt úgy értelmezi, hogy valóban e kedvezmények megadása feletti határozat a két állam honvéd- ministereiüek hatáskörébe tartozik. Én azonban kívánatosnak tartanám, már azon szempontból is, mert azt hiszem, hogy a t. hadügyminister ur ezeket a nyilatkozatokat kétségtelenül avval a czélzattal tette, hogy a fokozódó hadiköltségek tekintetében a hangulatot kedvezőbbé alakíthassa, ha e tekintetben hallanánk az ő részéről is olyan megnyugtató nyilatkozatot, mint a minőt a t, ministerelnök ur tett. hiszen elsősorban ő van hivatva arra, hogy ebben a kétségtelenül szakkeidesben meg nyugtatásunkra nyilatkozzék. Az bizonyos, hogy ezeket a kedvezményeket megfelelően csakis a két állam honvédministerei lehetnek hivatva kezelni és a gyakorlati életben végrehajtani, mert ők ismerik legjobban saját államaik viszonyait.
