A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
xxl. plés. megakadályozza a trialismus létesítését. Éu azt mondom, hogy igenis van olyan hatalom és ez a hatalom a magyar nemzetnek és királyának teljes egyetértésében lesz megtalálható, akkor, ha igazán semmiféle érzelmi különbség nem lesz közöttünk a tekintetben, hogy felismerik a másik oldalon is, hogy azok az igények, a melyeket mi támasztunk a véderő nemzeti irányban való fejlesztése érdekében, egyúttal megbecsülhetetlen katonai értékkel is bírnak. Ha ezt az igazságot mindkét tényező fel fogja ismerni, akkor meg lesz az a hatalom, a mely az ilyen állambontó, ilyen elsősorban a dinastia jövőjére végzetes kihatással jöró törekvéseknek örök időkre útját fogja állani. T. barátom, az előadó ur azzal fejezte be beszédét, a mivel a t. badügyminister ur a maga expo- séját s a mivel én is szándékoztam felszólalásomat végezni : azzal a szép költői képre való utalással, a mely szerint ha megvalósulnak azok a törekvések, a melyeket exposéjában elénk tár a t. hadügyminister ur (olvassa) : »újból fognak zöldelni ama fiatal hajtások, melyek a korha- dással fenyegetett tiszteletet gerjesztő törzset uj virulásra fogják ébreszteni« . T. országos bizottság ! Én nagyon ajánlom a t. hadügyminister urnák, hogy ha sokoldalú elfoglaltsága megengedi és sétálni mehet szép fővárosunkban, menjen el a Svábhegyre, ott fog találni égj' fát, a vén Normafát, a mely csakugyan rég korhadásnak indult, a melyet a végmegsemmisülés is fenyeget, a melynek mégis egy kicsiny része hajt uj leveleket, bár az egész fa igazán az elmúlásnak képét mutatja. így fog járni az az intézmény is, a melynek sorsát annyira szivén viseli a t. hadügyminister ur, ha olyan állapot fentartását támogatja, a mely állapotban a fa egy részének csekély gyökérszálai szivják el az anyaföld minden erejét, táplálékát, azonban ama gyökereit, melyek az éltető nedveket fejlesztő, duzzasztó erővel vinnének be a fa egész szervezetébe, kegyetlen kézzel elvágják, hogy a természet ujjátere;mtő munkája lehetetlenné váljék. Am adják meg a fejlődésnek minden tényezőjét, óvják meg az igazán éltető gyökerek erejét, minket nem fognak akkor magukkal szemben találni. De addjg, mig ez be nem következik, sajnálattal meg kell tagadnunk minden fillért, a melyet az egyoldalú fejlesztés megvalósitására a jelenlegi előirányzatban követelnek. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslések.) Werner Gyula jegyző : Issekutz Győző : Issekutz Győző: T. országos bizottság! A közelmúltban Ausztria delegatiójában és az ausztriai politikai felfogásokban észlelhető megnyilatkozások kötelességemmé teszik, hogy ne a szavakban, hanem a lényegben keressem azokat a szükséges fejtegetéseket, a melyek tulajdonképen a magyar delegátusok feladatát képezik. Eugedelmet kérek, de én úgy fogom fel e,rv országos bizottságnak hivatását,“ hogy az ne adjon az egyes szakkérdéseknél a szakemberek kötelességeinek mikénti gyakorlására tanácsokat olyan szakkérdésekben, a melyek köréből egvik vagy másik jó barátunk vagy fizetett alkalmazottak kivonatot szerezhetnek, de a melyekből ezek a szakférfiak sokkal bővebb, sokkal részletesebb. sokkal átgondoltabb olvasmányok teljes tudatában, birtokában, teljes átértésében vannak. A delegátus hivatását, a törvényes, feladatát, a törvényhozás kiküldött bizottságának feladatát abban találom, hogy jelölje meg azokat az irányelveket. a . melyek mellett a fennálló jogrend, a fennálló szervezetek támogatását elvállalni képes és kész. Ép azért kötelességemnek tartom, — talán különlegesnek fog ez tetszeni, talán nem is fog kellemes lenni, még a saját pártomon ülő egv pár, tudása révén nagyon kiemelkedett politikusnak sem, — hogy visszatérjek annak a kérdésnek tisztázására, a mely egyedül képes a mai osztrák tarthatatlan helyzetet is megvilágitani, s a mely fejtegetésképes lesz talán szerény logikám erejével azon tisztelt kiemelkedő bizottsági tagtársaimat is meggyőzni arról, hogy nagyon tévesek felfogásaik közös szerveink, a közös ministeriumok hivatása és felelőssége felől. Ezek a téves felfogások vitték oda az osztrák delegatiót és az osztrák politikai köröket, a hová más czélból eljutottak azok a magyar politikusok, kik a közös intézmények jogi és politikai felelősségét is vitatni akarják. T. országos bizottság ! Ausztria és Magyar- ország két teljesen souverain állam. A pragmatica sanctiónak nevezett 1723-ik évi I—Il-ik tör- vényczikkben elvállalt kölcsönös védelem teljesítésére az 1867 : XII. törvényczikk által beállított közös intézmények: külügy, hadügy és pénzügy, egyenlő mérvben vannak hivatva szolgálni e két egyenjogú állam érdekét. Mély- sajnálattal tapasztaltam, és tapasztalhatjuk mindazok, a kik az 1867 : XII. t.-cz. által szabályozott közjogi helyzetnek hívei vagyunk, hogy Ausztria irányadó politikai tényezői még mindig nem tudnak sem tanulni, sem felejteni. Reá fogok majd térni nagyhatalmi állásunk kérdésének taglalására és dióhéjba szorított történelmét fogom előadni Ausztria u. n. nagyhatalmi állásának és Magyarország történelmi nagyhatalmi múltjának. Majd midőn erre reá fogok térni, akkor ezzel a kérdéssel bővebben fogok foglalkozni. Most csak arra a határozati a hivatkozom, azt igyekszem a maga teljes értekében. vagy mondjuk értéktelenségében feltüntetni, a melyet az osztrák delegatio albizottsága Schönaich báró hadügyminister ellen közvetve és Montecuccoli gróf tengernagy ellen közvetlenül irányított, és a mely azon megállapodás ellen létesült, a mely szerint Magyarország quotája arányában fog az enormis nagy tengerészeti beruházások alkalmával ipari megrendelésekben részesedni. 183
