A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
184 XXI ÜI.ÉS. Nem foglalkozom e kérdés érdemi részével. Tárgyilag oly jogos ez a megállapodás, annyira becsületes és törvénytisztelő a hadügyi kormányzatnak. illetve, a tengerészet vezetőségének magatartása. hogy annak további fejtegetése csak homályt árasztana. De politikailag érthetetlen az, a mi Ausztria delegatiójában történik. Politikailag felelős ministereknek a tanácskozásba való bevonásával jönnek létre törvényellenes megállapodások és irányitvák a közös ministerium és annak közege ellen, holott Ausztriában az 1867. deczember 27-ikén kelt VIII. szánni alaptörvény 1. §-ának a), b), c) pontjaiban taxatíve elő vannak sorolva a közösügyek, és ugyanezen törvény 5. jí-ában a közösügyek vitelére a közös ministerium intézményét úgy Aliit ja be, hogy ezen törvény 14. §-ában megjelöli, hogy a kormányjavaslatok ezen közös ministerium utján jutnak a két delegatio elé. Az osztrák alaptörvény értelmében azokért az előterjesztésekért, azokért a politikai irányelvekért. a melyeket a közös ministerek képviselnek, az osztrák kormány felelős. Ebben van a politikai felelősség, mert az osztrák törvény is megállapítja a közös ministerek felelősségét, de az — épugy, mint a magyar törvény tisztán az alkotmányos törvények megsértésének határai közé szorítja e felelősséget, a midőn azt mondja, hogy ha a közös minister megsérti az alkotmányos törvényeket, mind a két delegatió- nak joga van vád alá helyezést indítványozni és a másik delegatiót eziránt megkeresni. Világos, hogy az osztrák törvényben is a közös ministereket csak a jogi felelősség alkotmányos törvények megsértése czimén terheli, mig a politikai felelősséget Ausztria kormánya viseli, és a törvény 14. §-a szerint a közös ministerium a közös ministerek által előterjesztett javaslatok, kormányjavaslatoknak tekintendők, mint kormányjavaslatok jutnak a delegatiók elé. Ezen felelősség, a politikai felelősség nem is terjeszthető ki a közös ministerekre, sem Ausztriában, sem Magyarországon. Az 1867. évi XII. t.-cz. 27. és 40. §-ainak világos rendelkezései szerint, nálunk is, a mi törvényeink szerint is mindenik delegatiónak közös költség- vetését mindkét felelős ministerium befolyásával adja be a közös ministerium. A 43. §. szerint a határozatokat, a melyeket a delegatio hoz. az országgyűlésnek nem a közös ministerek, hanem az ezen határozatokért a politikai felelősséget vállaló felelős kormány utján küldik meg és a költségvetésre vonatkozó határozatokat a kormány politikai felelőssége mellett iktatják az állami költségvetésbe. Nem is vitatható szerintem a közös minis- terek politikai felelőssége. Hiszen a politikai felelősség ethikai jelentőségű is. Az a politikai bizalomnak folyománya, és abból áll, hogy a parlament többsége megvonja bizalmát a kormánytól, és a kormány levonja ennek conse- quentiáját. mert a többség bizalmával nem rendelkezik, nem vállalhatja és nem viselheti a politikai felelősséget abban a tekintetben, hogy a parlamentet az ügyek, az állami szükségletek teljesítésére rábírhassa, hogy az állami ügyek vezetését sikerrel irányíthassa. A közös minister urak egyik parlamentnek. egyik delegatiónak sem bizalmi tényezői. Nem is lehetnek. El vannak tiltva attól, hogv a két állam bármely ügyével, a törvényben hatáskörükbe utalt eseteken kívül, foglalkozzanak, a közösügyekre nézve pedig a két állam felelős kormányának beleegyezésétől, előzetes hozzájárulásától van működésük függővé téve. Hát ad absurdum lehet kimutatni azt, hogy a közös ministerium politikai felelősségéről komolyan beszélni sem lehet, mert nem lehet a politikai bizalmat megállapítani, mert nem lehet például a magyar delegatio által megszavazott bizalmi, és az osztrák delegatio által megszavazott bizalmatlansági nyilatkozatok után, egy közös határozat, közös szavazás alá bocsátani a kérdést, és például bizalmatlan delegatióra egy bizalmat adó többségi határozatot. vagy megfordítva, egy bizalmat adó delegatióra egy bizalmatlansági határozatot reáerőszakolni. A politikai felelősséget a két állam politikai tényezőivel szemben viselik az illető államok felelős kormányai. E politikai felelősséget viselni csak a két állam kormányainak van módjukban. Ha ezen kormányok a közös ministerek tényeiért a politikai felelősséget nem vállalják. akkor saját törvényhozó testületeik előtt, vagy a felséges ur előtt felvetvén a cabinet- kérdést, vagy ők mennek, vagy menesztik a közös ministereket, vagy viselik értük a politikai felelősséget. Közös bizalom, közös politikai felelősség nem létezik, mert nincs közös birodalmi tanács: nincs közös törvényhozó testület, a mely ilyen bizalmat adhatna, a mely ilyen közös, politikai felelősséget számon kérhetne. Ej) azért részemről a leghatározottabban kénytelen vagyok a magyar, de az osztrák közjog szellemét is Ausztria irányadó politikusainak figyelmébe ajánlani. Ne akarjanak oly kérdések felvetésével zavart csinálni, a melyek csak árthatnak nagyhatalmi állásunknak, annak a nagyhatalmi állásnak, a melyre ők szeretnek hivatkozni, de a melyet Ausztria néjiei úgy látszik, nem értenek meg, pedig ők egy időben voltak a Habsburgok világhatalraának tényezői. Ellenben mi. a magyar nemzet, a mely ott volt a Habsburgok világhatalmának megalapításakor Schilberg és Dürnkor mezején: az a magyar nemzet, a mely már Nagy Lajos idejében Kelet nagyhatalmát és Mátyás király idejében majdnem Kelet világhatalmát képviselte: az a magyar nemzet, a mely a midőn nagyhatalmát jel entő és biztosító nemzeti egyetértését s katonai szervezetét levetkőzve, eljutott a mohácsi vészig és a másfél százados török hódoltsághoz : az a magyar nemzet bir, és kell hogy bírjon a
