A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
182 XXI. ÜLÉS. czosokat, ma már helyes alapja nincs és nem is lehet. Ellenkezőleg ! A zászló mindig a legértékesebb erejét a harczoló seregnek, a csapatoknak lelkesedését legnagyobb mértékben leköti és igy elvonja a maga tnlajdonképeni feladatától : a mikor az a zászló védelmére megy és természetesen pour l’honeur du drapeau mindent el kell követnie, hogy el ne veszszen a zászló, hogy azt megvédjék, erre a katonai erő egyik jelentékeny részét vonja el igazi harczászati kötelességének teljesítésétől. En tehát ezen az állásponton vagyok és a nemzeti követelmények megoldása ebben a kérdésben, ha a többi tényező részéről is tapasztalhatjuk ennek felismerését, igénytelen egyéni megítélésem szerint, nehézségekkel nem járna, ha a tengerészetnél, a mint bátor voltam kijelenteni, ebben a tekintetben minden irányban érvényesül a mi kívánságunk, a melyhez teljes erővel ragaszkodunk. T. országos bizottság ! Talán némi joggal állíthatom, hogy akármilyen határozottan kör- vonaloztam is a magam álláspontját, nem vethetik nekem szememre sem a t. többség részéről, sem katonai oldalról, hogy ne igyekeztem volna teljes tárgyilagossággal megvilágítani a függő kérdéseket. Ezzel szemben azonban mély sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy inig itt a radicalis ellenzék is tőle telhető erővel igyekszik azon, hogy objective foglalkozzék a kérdésekkel, addig odaát Ausztriában daczára a szép szavakkal kifejezett törekvéseknek, melyek az osztrák hadügyi albizottság munkálatainak résumé-jében az első pontban foglaltatnak, mindig a legvehemensebb támadásoknak vagyunk kiszolgáltatva, valahányszor a közös vonatkozású ügyek ott tárgyaltatnak. Nagyon szépen tudják kifejezni a t. urak odaát azt, a mit mi sem vonunk tagadásba, hogy Ausztria és Magyarország egymásra vannak utalva, hogy itt nem szabad egyik államnak sem arra törekedni, hogy a nagyhatalmi állás ereje meggyengüljön. Nem tudom eléggé és kellő nyomatékkai hangsúlyozni, hogy Magyar- országon nincs olyan komoly és számbavehető párt és politikus, a ki kétségbevonná annak szükségét, hogy Európának ezen a pontján, a Duna mentén Ausztriának és Magyarországnak nagyhatalmi állást kell elfoglalni. Ez világtörténelmi szükség, és mindkét állam biztonságának és jövőjének érdekében áll. Azonban ezt odamagyarázzák, hogy a nagyhatalmi állás csak abban volna megmenthető, a mi azt épen com- promittálta, veszélyeztette, összedüléssel fenyegette mindig és a legnagyobb válságok forgatagába sodorta, tudniillik a Gesammtmonarehie rögeszméjének fentartásában és érvényesülésében. Azt mondják, hogy ha nincs egységes birodalom, akkor ne legyen dualismus sem, és hogy ne legyen dualismus, rátérnek egy fantomnak a megtestesítésére, a trialismus eszméjének megvalósítására, és tesznek e mellett igen tekintélyes oldalról odaát nyilatkozatokat. T. országos bizottság ! Hogy a trialismus azoknak a köröknek azért képezné ideálját, mert az Ausztriában és Magyarországon élő fajok egy részének akarnak külön állami létet biztosítani, én ezt, ismerve azoknak a köröknek a históriai psychológiáját, tisztelettel kétségbe- vonom. Ok a trialismust azért akarják nyélbeütni, hogy feszitő rudja legyen a dualismusnak, hogy azt kiforgassák sarkaiból, hogy azután annak romjain rögeszméjüket, a Gesammtmonar- ehiet mielőbb megvalósíthassák. Hogy ez igy van. azt az osztrák delegatió- ban nemrég történtek a legkétségbevonhatatlanabb erővel bizonyítják. Egyik t. osztrák delegátus ur, kinek a nyilatkozatára nem tudok olyan súlyt helyezni, mint annak a másiknak a kijelentésére, a kiét mindjárt idézni fogom, Tresics Pavisic. délszláv képviselő, azt mondja, hogy nincs olyan hatalom, mely a délszlávok- nak az összetömörülését és a trialismust megakadályozhatná. Én azt hiszem, t. országos bizottság, hogy van ilyen hatalom, és hogy az én hitem szerint melyik az a hatalom, azt beszédem legvégén leszek bátor megmondani. De a kire én nagyobb súlyt helyezek egyéniségénél fogva, azon históriai jelentőségnél fogva, melyet már a neve is képvisel, Schwarzenberg herczeg tegnapelőtti beszédében igy nyilatkozik (olvassa) : »És wird und es muss die Zeit kommen, wo der Gedanke zur Reife gelangt sein wird, dass die beiden Reichshälften vielleicht durch gewisse Gebietsabtretungen Concessionen an die Machtstellung des Hauses Habsburg, an die Gesammtmonarehie werden machen müssen.« (Mozgás.) T. országos bizottság ! Ez a jóslat — azt hiszem — sohasem fog megvalósulni. Nem fog megvalósulni mindaddig, mig ebben az országban a magyar állam történeti létének a jövőre való átvitele iránt egy csepp érzés él a szivekben, és a mi ezzel egyerejü, az iránt az uralkodó ház iránt, melynek alkotmánytiszteletétől, a magyar törvények szentségébe letett esküjének megtartásától mi épen nemzetünknek megerősödését, és azzal együtt Ausztriával való törvényes kapcsolatnak, a nagyhatalmi állásnak biztos megóvását reméljük. Hogy ez igy lehessen és igy maradhasson. épen ezért én a magyar állam biztonságát megőrizni hivatott fegyveres erőnek meg akarom adni azt a nemzeti tartalmat, a melynek megadásától függ egyedül az. hogy hatalmas védő és sújtó fegyverévé lehessen annak a törekvésnek. a melynek tekintetében nincs közöttünk különbség, hogy t. i. itt legyen egyerős, hatalmas magyar nemzeti állam annak a nagyhatalmi állásnak a megőrzésére, a melyet olyan nagyon hangoztatnak velünk szemben, a mikor egyben a gyűlölködés elvakultságával annak igazi lényegét elhomályosítani akarják t. osztrák szomszédaink. Hiába mondja tehát az a délszláv t. kartácsunk odaát, hogy nincs az a hatalom, amely
