A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
142 XIX. ÜLÉS. adott helyzetben szolidaritást nem vállalunk, kötelezettséget az iránt el nem fogadtunk. A mi az első kérdést illeti, azok után, a miket e tekintetben a ministerelnök ur, de különösen úgy múltkori, mint a mai felszólalásában is a pénzügymiuister ur a pénzügyi helyzet és a pénzügyi teljesítőképességünk tekintetében a t. országos bizottsággal közölt, az megnyugtathat, hogy nemcsak elbírjuk e terheket, de ezek nem is akadályoznak meg abban, hogy a budgetben más irányban is reánk háruló kötelezettségeknek meg fogunk tudni felelni. Azt hiszem, ez iránt senkinek többé kétsége a bizottság tagjai között nem lehet. A pénzügyi adatok, a melyeket Batthyány Tivadar gróf t. tagtársam felhozott, nagyon kevéssé helytállók. Még azon pénzügyi adatai is, a melyek egyszerű számtani műveletnek eredményei, azok sem állják meg egészen a kritikát. Azt mondja igen tisztelt tagtársunk, hogy abból, a mit most előttünk látunk, constatál- hatjuk, hogy nekünk fog kelleni egyszeri beruházásra a második, harmadik és negyedik Dreadnouglit-divisio számára 937 millió korona. En nem tudok a második, harmadik és negyedik Dreadnouglit-divisióról most; de ha elfogadnám is az ő álláspontját, akkor is számada- tilag nem áll meg az ő okoskodása, mert az igen tisztelt tagtársunk elfelejti, hogy most négy Dreadnought-ot építünk, — egy divisio csak bárom Dreadnought-ból áll — a negyedik Dreadnouglit-ot építjük azért, mert el akarjuk látni a tengerészetet egy admiralitási, parancsnoki hajóval is; tehát ha két új divisiót építenénk is, akkor is ez a két divisio semmiesetre sem kerülne 937 millió koronába. De hát ő nemcsak itt hibázza el a dolgot, hanem elhibázza ott is, a midőn a 937 millió koronán kívül még a tengerészeinek rendes költségeit évenkint az általam felállított 145 millióval szemben 200 millióban állapítja meg. A mikor én ezt a 145 millió koronát felállítottam, számításomba legjobb tudomásom és meggyőződésem szerint belevettem már a további építkezési költségeket is ; épen azért, mert szakítani kívánunk avval az eddigi rendszerrel, hogy a tengerészeinek a kor követelményeinek megfelelő pótépitkezései a 7. czim. költségvetési tételeiből fedezhetők nem voltak. Ezt igenis dotálnunk kell oly mértékben, hogy végkép megszűnjék az a helytelen állapot, hogy minden 2 3 esztendőben szemben állunk egy rendkívüli építkezési hitellel. Mikor tehát felveszem, hogy körülbelül 145 millió korona lesz, akkor már van ebben a 7- czim számára is egy olyan összeg, hogy minden esztendőben, ha akarunk és a szüksége beáll, egy Dreadnoughtot tudunk építeni. De dupla krétával számolni, felvenni egy egyszeri összeget, a mi szükséges azért, hogy a kellő csatahajóval elláttassek a hajóhad és beállítani még egy nagyobb összeget a rendes költségvetésbe, a hol ugyanezen tételek szerepelnek, ez talán még ellenzéki szempontból sem egészen helyes, mert egyrészt felkelti ilyen nagy összeg iránt a vágyódást, másrészt felkelti az idegenkedést, a minek felkeltése talán szintén nem áll érdekünkben. T. országos bizottság! A mi a másik kér- ' dést illeti, hogy a csatahajók számszerinti fejlesztésével nem vállalunk solidaritást, e tekintetben Mezőssy Béla igen t tagtársam azt mondja, hogy ez részemről könnyelmű nyilatkozat, mert ő már látja, hogy 1915-ben ugyanez a többség és ugyanez az előadó fog itt ülni, - és ugyancsak én fogom haditengerészetünknek továbbfejlesztését védeni. Erre nézve neki a választ az igen t. ministerelnök ur már igen szépen és találóan megadta. Én ehhez még csak azt akarom hozzátenni. hogy én a mostani helyzet szempontjából beszéltem és addig, a inig ez a mai helyzet változatlanul fenn fog maradni, legyen meggyőződve a sajnálatomra jelen nem levő igen t. tagtársunk, hogy én is változatlanul meg fogok állni ezen álláspontom mellett. Hogy 1916-on túl minő helyzet lesz, azt én természetesen nem tudhatom, mert jövendőmondó nem vagyok. A consequentiát illetőleg pedig nem akarom Bismarcknak egy kissé nagyon erős és talán félreértésekre is alkalmas mondását idézni, hanem inkább idézem a meglehetősen szellemes, bár nem mindenben helytálló franczia mondást : hogy dans la politique et dans l’amour il n’y a ni jamais ni toujours. Foglalkoznom kell Mezőssy t. tagtársunk felszólalásának azzal a részével is, hol ö quasi szemére veti a delegatiónak, hogy mindig megszavaz mindent, vagy a mint ő szellemeskedve mondja, a delegatio sohasem szavaz meg többet, mint a mennyit tőle kérnek. Teljesen igaza van igen t. tagsársanmak, hogy a delegátio tényleg . ritkán jut abba a helyzetbe, hogy a költség- vetésen törléseket eszközöljön. De igen t. tagtársam megfeledkezik arról, , vagy talán jobban mondva, dehogy feledkezik meg, csak nem hozza fel, — mert hisz akkor elvette volna az ő szellemes megjegyzésének alapját hogy mielőtt ez a költségvetés ide • kerül hozzánk, az egy igen nehézkezü retortán j megy keresztül, azon a retortán, hogy össze- ; ■ ülnek a pénzügy ministerek és ezt a költség- vetést, a melyet a badügyminister és a haditengerészet elébiik terjeszt, pénzügyi szempontból a lehető legnagyobb mértékig megrostálják : és csak olyan összegben eresztik ide, a melyért f d a felelősséget pénzügyi szempontból elvállalni i tudják. Ennek igazolására véletlenül birtokomban van talán nem is egészen véletlenül — 1 az a költségvetési előirányzat, a melyet a hadi- tengerészet vezetősége a közös ministertanács ■■■ a elé terjesztett és ebből láthatjuk, hogy mik i voltak tulajdonképen a haditengerészet köve- : - telményei.
