A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. ÜLÉS. A rendes és rendkívüli szükséglet költség- vetése — a mint méltőztatnak tudni 68,257.210 koronával fekszik előttünk. A közös ministertanács előtt, mielőtt még a pénzügy- ministerek az ő skalp-késüket ezen a költség- vetésen végigvezették, ez egészen máskép festett. Ott a haditengerészet vezetősége 73,320.530 koronát kért, tehát 5 millión felüli összeggel többet. És én hallottam, nekem legalább volt alkalmam hallani a nagy jajveszékelést és panaszt, hogy olyan törlések eszközöltettek a költségvetésen, hogy a haditengerészet vezetősége nem lesz abban a helyzetben, hogy a feladatoknak, az összes költségvetési követelményeknek meg tudjon felelni. Ez az oka annak, miért jut a delegatio ritkán abba a helyzetbe, hogy a költségvetésen számszerűleg változtasson : mert addig, mig.a pénzügyminis- ter ur iránt bizalommal viseltetünk, — mi pedig pénzügyministerünk iránt feltétlenül bizalommal viseltetünk — addig, mig ő elvállalja ezen költségekért a linauczialis teljesítőképesség tekintetében a felelősséget, nekünk, ha tárgyilag egyes tételek ellen nines kifogásunk, semmi okunk sincs financziális szempontból a költség- vetésen változtatásokat eszközölni. Igen .t. országos bizottság ! Igazán nehezen bírom hanggal, és azért az én igen t. bizottsági tagtársaim, a kiknek felszólalásával nem foglalkozom. meg fogják ezt nekem bocsátani. Xem azért történik ez, mintha felszólalásukat nem méltatnám eléggé, vagy nem tartanám elég fontosnak arra, hogy az az előadói székből relevatio tárgyává tétessék. A részletes tárgyalás alkalmával talán lesz is még alkalmam erre visszatérni. Egy felszólalással azonban még okvetlenül foglalkoznom kell, még pedig Chorin Ferencz ur igen t. tagtársunk felszólalásával, vagy inkább azzal a határozati javaslattal, a melvet ő beterjesztett. (Halljuk!) Az igen t. bizottsági tagtárs ur beterjesztett határozati javaslatában kimondatni kéri, hogy az országos bizottság a négy nagy csatahajónak és a felsorolt kisérő-hajóknak felépítésével az osztrák-magyar monarchia védelmi érdekeit a tengeren biztosítottnak látja és 1916-ig további hajóknak építését szükségesnek nem tartja. Őszintén megvallom, szívesebben láttam volna, ha igen t. bizottsági tagtársunk ezt a határozati javaslatot be nem terjeszti. De ha már beterjesztette, részemről nagyon kérem, ne méltóztassék kívánni annak szavazás alá bocsátását. Az érdemi okokat, hogy miért nem lehet ezt a határozati javaslatot elfogadni, a minister- elnök ur már felhozta múltkori felszólalásában, a midőn utalt arra, hogy az a különbség, vagy - mondjuk igy — az az eltérés, a mely a tengerészet igen t. vezetőjének exposéja és a tengerészeti albizottságban tett nyilatkozata között fennáll, eléggé megvilágítja, hogy abban a részletben, a hol a tengerészet igen t. vezetője hivatkozik arra, mire akarja 1913-on túl a i. czimnek költségvetési tételeit használni, nem volt egészen praecise megmondva, az albizottságban azonban határozottan és praeciseh nyilatkozott, hogy itt a torpedo-jármüveknek. czirkálónaszádoknak, torpedonaszádoknak, monitoroknak, szükségleti hajóknak egész sorozata vár felújításra és átalakításra, úgy hogy. ha ezen összegekből, a melyek arra szükségesek, tényleg alig marad az első pár esztendőben abból a 7-ik czimben foglalt 20 millióból valami, a mit ezen nagy csatahajók építésére lehetne fordítani. De még ha marad is, t. országos bizottság, ma egy divisióról van szó; ámde nemcsak egv divisio éri el a korhatárt, mert hiszen tudjuk, hogy 15 évtől kezdődőleg érik el a hajók a korhatárt és akkor majd gondoskodni kell az 191 -t-ik évtől kezdődőleg hogy ezen hajók hol és mikép találjanak pótlást. És még hogyha maradna is abból a 20 millióból valami, a mit én nem hiszek, a mit csatahajó építésére lehetne fordítani, abban sem látnék oly óriási veszélyt, mert végre a csatahajók a korhatáron túl har- czi értéket nem képviselnek, azoknak pótlásáról gondoskodni kötelesség. De kérdem, hogy a t. bizottsági tag ur ki ellen akar határozati javaslatával gátot felállítani ? A tengerészeti vezetőségnek az a 20 millió korona még nem áll rendelkezésére, csak akkor, ha 191-1-ben, 1915-ben és 1916-ban azt meg fogjuk szavazni. Talán gátat vagy akadályt akar felállítani egy másik delegatio ellen, a mely majd akkor hivatva lesz ezen költségek felett szavazni ? Méltóztatik tudni, hogy egyik delegatiónak a határozata nem köti a másik delegatiót. Én nagyon jól emlékszem olyan delegatiőra, a mely ugyanakkor, a mikor 120 millió K egyszeri költséget megállapított, egy határozatot hozott, mely szerint a tengerészeti költségvetés leszorítandó egy bizonyos megállapított összeggel, a melyből az a 120 millió K az évek egy bizonyos során keresztül törlesztetnék. Es mi történt, t. országos bizottság? Jött egy másik delegatio, jött egy másik kormány, a mely ezt a határozatot nemcsak hogy nem respektálta, nemcsak nem szállította le a tengerészet költségeit, hanem a 120 millió K iránti leszállítási kötelezettségre való határozat daczára még felemelte a tengerészet költségeit. I gyanennek a delegatiónak. azt hiszem, az en igen tisztelt bizottsági tagtársam szintén tagja volt, még pedig, ha jól emlékszem, első ízben, a miből láthatja, hogy ilyen határozatok a jövő delegatio tekintetében semmiféle megkötési hatálylval nem bírnak. Ezért igen kérem t. bizottsági tagtársamat, nehogy a contrario való következtetés révén, hogy a delegatiónak más tendentiája van, mint a mely a határozati javaslatban foglaltatik, 1 13
