A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. ÜLÉS. 135 vét semmivel sem lehetne jobban érzetté é- epévé változtatni, mint ha kísérleteket tennének ezen intézmény átalakítására. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy a magyar nemzet résen lesz ily kísérletekkel szemben, nem fogja ölbe tett kezekkel nézni, hogy a delegatio lassanként átalakittassék, hogy átalakíttassák még csak nem is az egységes birodalmi eszme utolsó sánczává, a melylyel mi erős küzdelmeket vívtunk. de a melynek bizonyos tekintélyt, bizonyos történelmi nimbust hatalmas Caesarok akarata adott, de átalakittassék ujabbkori ke- vésbbé tiszteletreméltó oly politikai törekvéseknek éjjeli menedékhelyévé, a hol Gorkij tollára méltó politikai irányok ásnák alá, ha tudnák, a két birodalom életét, Magyarország nemzeti törekvéseit és végső eredményeiben, meg vagyok róla győződve, a dinastia hatalmának forrásait is. (Helyeslés.) Xem lehet tehát szó, t. országos bizottság, arról, hogy a kormány itt a delegatio hatáskörét kívánná kibővíteni, vagy az országgyűlés jogát elhomályosítani, de tagadhatatlan, hogy daczára az 1867: XII. t.-cz. 13. §-a nagyon világos szövegezésének, mégis a delegatio hatásköre tekintetében, különösen a marina fejlesztésével kapcsolatban, a delegatióban 1867-től fogva a legkülönbözőbb nézetek és commentárok merültek fel. úgy, hogy nagyon érdekes volna e különböző felfogásokat és kommentárokat egymással összehasonlítani. A helyett én egy igen érdekes praecedens esetre hivatkozom, a melynek sok hasonlatossága van a jelen esethez, és a melynek elfogulatlan vizsgálatával, azt hiszem, a competentia kérdésének megoldásához közelebb jutunk. Történt ugyanis 1869-ben, hogy tiz sorhajó építését kérte a tengerészet vezetősége. Kérte kilencz évre felosztott 25 millió forint költség megszavazásával. Erre az előterjesztésre a delegatio hosszabb vita után Wahrmann Mór indítványára a következőké]» határozott : »A bizottság határozatban kinyilatkoztatja, hogy egy bizonyos terv szerint építendő hajóraj megszavazása csakis az országgyűlésnek hatáskörébe tartozik.« T. országos bizottság ! Előre kijelentem, hogy e határozatot absolute nem lehet a jelen esetre alkalmazni. Xem lehet annak daczára, hogy az előbb említett hasonlatosságokon kívül még abban is hasonlít a két eset, hogy mind a kettőben hasonló rendszerű hajók építéséről volt szó. A inig ugyanis abban a határozatban az egyes hajók létszáma megállapittatott, addig a mostani előterjesztésben — mindig 1916-ig menve — nemcsak hogy a hajók létszáma nem emelkedett, hanem valójában egyben-másban alá is szállott. Mejt a inig 1916-ban a jelen előterjesztés szerint egy csatahajóval és hat viz- alatti naszáddal több lesz, addig kevesebb hajónk lesz három czirkálóval, egy torpedo járómüvei és 25 torpedo-naszáddal, úgy hogy tulajdonképp» azt mondhatjuk, hogy a jelen előterjesztés által a flottának katonai értéke nagyban fog növekedni, létszámban azonban nem. Síért hiszen ugyanezen idő alatt 8 sorhajó és czir- káló és 44 torpedo-hajó fog mint használhatatlan a létszámból kimustráltatni. De annak a Wahrman-féle határozatnak a szószerinti szövege sem fedi a mai helyzetet, mert hiszen ott hajórajról volt szó, tehát à német flotta-törvény szerint 8 csatahajó és 8 cirkáló, a japán flotta-törvény szerint 7 sorhajó és ugyanannyi cirkálóról van szó. holott mindazon hajók, a melyeket mi 1916-ig kiépítünk, egy hajórajnak csak a felét teszik. Igaz, hogy van — és itt Holló Lajos t. képviselő- társam beszédével kívánok foglalkozni — van ennek a programmnak, ennek a flottatervnek egy 1916-on túl terjedő része is, a mely szerint 1920-ig még három Dreadnougth-nak, három cirkálónak és 30 torpedónak építése terveztetik. Xézzük azonban, hogy valójában hogy áll a flotta-tervnek ez a része. A flotta-tervnek ezt a részét maga a tengerészeti vezetőség csak »elérendő czél«-nak nevezi, az előadó űr maga szelíd diplomatával erről mint óhajtásról beszélt ; a pénziigyminister ur és múltkor az albizottságban a ministerelnök ur azonban kijelentették, hogy a flott a-tervnek ezen részéért ők az alkotmányos felelősséget nem vállalják. A ministerelnök urnák és a pénziigyminister urnák ezen nyilatkozatai után a t. országos bizottság az előterjesztés e részéből reánk semmiféle anyagi, morális és politikai kötelezettség nem hárulhat. A mig egyrészről, t. országos bizottság, súlyos vádak emeltettek a kormány ellen abban a tekintetben, hogy a delegatio hatáskörét kibővíteni akarja, addig másrészről a flottavezetőségnek ebbeli hófehér ártatlansága még az ellenzéki oldalról is elismertetett. Hivatkozom igen tisztelt barátomra, Batthyány Tivadar grófra, a ki az albizottság ülésén tartott beszédében, de itt mondott beszédében is fényes gyertyákat gyújtott a tengernagy ur alkotmányos érzésének a tiszteletére. En ezeknek az ellenzéki gyertyáknak a fényét nagy örömmel láttam, mert bizonyítékai annak a lovagias harezmodorrak, a mely a delegatiónak mindig szokása és tulajdona volt, és a mely kívánatos is, hogy továbbra is megmaradjon. Még akkor is örömmel tölt el ez a gyertyagyújtás, lta tulajdonképen azzal az utógondo- lattal történik, hogy, a mig a színpad egy részét, a hol a haditengerészet vezetősége áll, minél fénvesebbé tegye, addig a színpadnak azt a részét, a hol a ministerelnök ur és a t. előadó ur állanak, annál sötétebh homályba borítsa. Én nem akarok semmit levonni a flotta vezetőjének általam is nagy tiszteletben tartott alkotmányos érzékéről, de a történelmi igazság-
