A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. ÜLÉS. nak tartozom vele, hogy a lissai győzőtől kezdve valamennyi hivatalbeli elődje szívesen nyújtott volna alkalmat az országgyűléseknek flotta- törvény megalkotására, Én azonban úgy látom, hogy legalább a lefolyt negyven esztendő alatt sem a delegatio, sem a kormányok, sem az országgyűlések nem nagyon kaptak a flottatörvény megalkotásának az alkalmain. Ezek a tiszteletreméltó testületek nyilván úgy gondolkoztak, hogy flottatörvényekre inkább a tengernagyoknak és az általuk képviselt ügynek van szüksége, mint magának a nemzetnek, a nemzet hatályosabb alkotmányos ellenőrzésének. Méltóztassék a régi delegatiók naplóit forgatni és meg méltóztatnak győződni róla, hogy nem olyan rossz ám az a delegatio, a milyen a hire és hogy nem áll az, a mit Mezőssy Béla igen tisztelt barátom a múltkor a delegatióra mondott, hogy derüre-borura mindent megszavaznak, a mit csak kérnek tőlük. A delegatio évkönyveiben nem egyszer láttuk, hogy a mostoha pénzviszonyok folytán már megszavazott hajók építési részleteit egy-egy esztendőre törölték, törölték egész hajóknak megépitési terveit és végre is, minthogy egyik delegatio sem kötheti meg az utána következőnek a kezét és mert egyik delegatio határozata sem praejudi- cálhat az utána következő delegatio szabad elhatározásának, én azt gondolom, hogy ebben az évről évre való ellenőrzésben a költségeknek ebben az évenkint való megszavazásában, a költségek meg nem szavazásának ezen évenkint megújuló veszedelmében van annyi alkotmányos garantia, mint egy flottatörvényben, melyet azután később csak egy másik törvény hozatala által tudnánk megváltoztatni. Különben is, t. országos bizottság, ne méltóztassék azt gondolni, hogy a flottatörvények által a flották haladásának útja hosszú évtizedekre előre kiczövekelliető, és hogy, ha egy törvényhozás egy ilyen flottatörvényt meghozott, akkor ölhetett kezekkel nézhetjük a dolgok további fejlődését. A német flottatörvény története épen az ellenkezőről győz meg bennünket. Ugyanis 1898-ban a német admiralitás a német érdekek megvédésére hét sorhajót, kilenez czirkálót, nyolezezer matrózt és 300 millió márka költséget irányzott elő, és Tirpitz, a flotta államtitkára kijelentette, hogy ezen összegek megszavazásával olyan erős lesz a német flotta, hogy a világnak bármely elsőrangú flottája háromszor is meggondolja, inig ezt a flottát a saját tengeren és a saját vizein megtámadja. Mégis mi történt? Rövid két év múlva a német alapossággal és lelkiismeretességgel készült tervet teljesen fel kellett forgatni. Akkor már ugyanaz a Tirpitz ugyanazon nemzeti ezéloknak a megvédésére már 19 sorhajót, 23 czirkáló hajót, 30.000 matrózt és 800 millió márka költséget javasolt, tehát háromszor akkora erőt, mint a mennyit két év előtt contemplait. De még evvel sincs lezárva a német m flottatörvény odvsseája. Alig öt esztendő múlva újabb novelláris utón megint hat nagy czirkálóval kellett szaporítani a létszámot és rá egy esztendő múlva újra novelláris utón a flottatörvénynek azon szakaszát kellett megváltoztatni, a mely a hajók életévének tartamát állapította meg. Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy ez nem kecsegtető arra nézve, hogy mi a mi parlamentáris viszonyaink között tíottatörvényt terjesz- szünk be. Én kijelentem, hogy nem vagyok ellene, de azt is kijelentem, hogy nem látok abban alkotmányos ellenőrzésre nézve semmi veszedelmet, ha bármely okokból annak beterjesztése késik. T. országos bizottság ! A magyar nemzet nem rajong a flottáért, de nem is gyűlöli. Inkább bizonyos közönyösség tapasztalható, a mely abból ered, hogy a flottával a magyar nép, a magyar közvélemény nincs egészen tisztában. A tengerparti érdekeknek, a flotta jelentőségének felismerése minden nemzetnél nagyon lassan, lépésről-lépésre fejlődik. Lépésről-lépésre fejlődött ez még a nagy német nemzetnél is, a melynek tengerpartja pedig sokkal hosszabb, mint a mienk, a melynek gazdag városai, hatalmas hadikikötői vannak, a melynek hajói a világ minden tengerén járnak-kelnek, s még Bismarck korában is hidegen pillantott a közvélemény a birodalom hajóhadára, s bár existentialis érdeke volt egy erős hajóhad felállítására, még Bismarckot sem véve ki - a német államférfiaknak legkisebb gondjuk volt az, hogy a tengeren hatalmas eszközökkel gondoskodjanak a német nemzet jövőjéről. II. Vilmos császárnak kellett beledobni egy nagy, mindjárt az angolé után következő német flottának a tervét és még az ő terve is a közvélemény részéről — nemcsak a tömegnek, de még az intelligentia részéről is — a leghevesebb ellenállással találkozott. Méltóztassanak csak elolvasni a német flotta- törvény megalkotása alkalmából a naplókat és méltóztatnak látni, hogy a legelső szónokok, a legélesebbeszű politikusok hevesen támadták a flottatervet, a császár nagy gondolatának megvalósítását. Ha még egy ilyen nemzetnél is lépésről- lépésre hódit tért a flotta szeretete, a tengeri érdekek megismerése, ne méltóztassanak csodálkozni, ha nálunk Magyarországon e tekintetben bizonyos közönyösség és tájékozatlanság uralkodik, mert hiszen nekünk tulajdonképen egy falat gyarmatunk sincsen és a mi tengeri kereskedelmünk tulajdonképen még a gyermekpólyá- ból ki sem bontakozott. Holló Lajos: Szóval nincs szükség flottára ! Werner Gyula: Majd erre is rátérek! De ha a magyar közvéleményben nem látjuk ezt az erősebb érdeklődést a flotta iránt, megvan-e az az osztrák közvéleményben? Megvan-e azaz osztrák politikusokban? Erre határozott nem-mel kell felelni, a mi annál érthetetlenebb, mert hiszen a flotta megerősítéséhez
