A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

134

XIX. ÜLÉS.

országnak ezzel nagy szolgálatot tettünk. Es lia ennek a két nagyfontosságú kérdésnek, a flotta kiépítésének és a véderőreformnak kérdése ezekkel az áldozatokkal megvalósítható, a mint hogy megvalósítható akkor azt hiszem, nyugvópontra jutunk, a melytől kezdve ilyen tetemes kiadási emelkedésekkel számolnunk nem szükséges.

Előttem szóló t. képviselőtársam tévedésben van, mikor azt állítja, hogy ezek a számadatok, a melyeket előterjesztettem, egyszerűen csak combinátiók vagy az én számításaim. Ezek nem combinátiók, t. országos bizottság, ezek egyezmények, megállapodások a kormányok között, a melyek kötelezők a kormány minden factorára nézve.

Felvetette a t. bizottsági tag ur azt a kérdést is, hogy csináltunk egy programmot öt évre, de mi történik öt év után ?

Erre ma nagyon nehéz válaszolni. Hogy mi történik öt év után, azt az akkori viszonyok és az ország fináncziáinak akkori helyzete fogják eldönteni, miután bizonyára mi nem leszünk itt, de lesznek az ügyeknek felelős vezetői, a kik számolni fognak az ország erejével és a felmerülő körülményekkel.

A mi azt illeti, t. bizottság, hogy ő excellen- tiája, a hadi tengerészet vezetője exposét terjesztett elő, a mely sokkal magasabbra megy úgy a programmbau, valamint a költségekben is, mint azok a tételek, amelyeket mi terjesztettünk elő ; ez igaz ; de ez programúi, ez nem megállapodás. Hogy vájjon keresztülvihető lesz-e ez akként, lesz-e folytatása és lesz-e olyan mérvű folytatása ennek az actiónak, mint a milyen a programúiban foglaltatik, az az akkori viszonyoktól fog függni ; sem az ország, sem a kormány keze megkötve nincs s a mérvadó factorok természetesen az akkori viszonyok szerint fognak eljárni.

Ismétlem, én nagyon kívánatosnak tartom, hogy a közvélemény ebben a nagyfontosságu kérdésben tisztán lásson A terhek, a melyeket elvállaltunk, kétségkívül súlyosak és mindenesetre sokkal jobb lett volna, hogy ha ezen terhek elvállalására nem lett volna szükség. De miután úgy a monarchiának, mint a monarchiában Magyarország helyzete okvetlenül szükségessé teszi, hogy azt a positiót, a melyet jelenleg elfoglal, a jövőre is megtartani képes legyen és miután ezeket a nagyfontosságu czé- lokat ezekkel az eszközökkel el tudjuk érni : teljes meggyőződésem szerint, nem hoztunk túlságos nagy áldozatot, sem olyant, a melyet az ország teherviselőképessége el nem bírna. (Helyedén. )

Nyegre László jegyző: Werner Gyula:

Werner Gyula: I'. országos bizottság! Ha most, a vita harmadik napján, mikor elhangzott érdekes beszédek egész sora, de főként az előadó urnák igazán jeles beszéde a kérdést már kellőképen megvilágította, mégis szót kérek, teszem ezt főleg azért, hogy emlékezetébe idézzem

a t. országos bizottságnak — a mi fájdalom, úgy látszik, a magyar nemzetnél kiveszőben van azt az ellenállhatatlan történelmi vonzódást a tengerhez, a mely nagy magyar királyaink lépteit vezette.

Sok kiváló ellenzéki beszéd hangzott el itt, azokkal fogok is beszédem folyamán foglalkozni ; de méltóztassék nekem megengedni, ha legelőször is oly bizottsági tag ur nézetével szállók perbe, a ki nem tőle függő okokból ezúttal nem lehet jelen tanácskozásainkon, de a ki, mielőtt a nemzetre dicsőséget árasztó külföldi útjára elindult volna, azt a kérdést, a melyről szó van, nagy erővel és nagy ékesszólással először vetette fel, hogy t. i. a nagy typusu hajók megszavazásával a delegatio nem lépi-e túl hatáskörét, nem olyan ügyben kiváuja-e a döntést magához ragadni, a melyben dönteni és határozni az országgyűlés hivatott ?

Ha beszédét be is vonom fejtegetéseim körébe, teszem ezt azzal a tisztelettel, a melylyel kiváló egyéniségének és a távollétének tartozom.

Apponyi Albert gróf igen tisztelt bizottsági tag urnák nézete abban foglalható össze, hogy itt visszaélés történt a delegatio intézményével ; hogy a betűnek talán megtartásával, meghami- sittatik a 67-ben alkotott intézmények szelleme ; hogy a delegatio költségmegállapitási jogán nagy szervezeti átalakítások csempésztettek be, a helyett, hogy a kormányok kötelességüknek tartották volna Hottafejlesztő programújukkal az országgyűlés elé állani.

Ezzel szemben azt állítom, hogy nem magyar érdek a delegatio hatáskörének tágítása. így tehát minden kormány a nemzet jól felfogott érdeke ellen cselekednénk, ha a delegatiónak, a közösügyek intézésére alakított bizottságnak tekintélyét, fényét, fölébe akarná helyezni, a hol az ország a saját sorsát intézi : az országgyűlés fényének, tekintélyének és hatalmának.

A delegatio őszi ülésszakában, a mint azt gondolom, Bakonyi Samu t. tagtársam annak idején beszédében meg is említette, nem kisebb személyiség, mint Baernreither dózsef dr. invitálta be nyájasan a bosnyák tartománygyülés tagjait a deíegatióba. Mi mindnyájan tudjuk, hogy Baernreither dr. ur barátja a dualis- musnak é> barátja a magyar nemzetnek. Annál sajnálatosabb, hogy ő olyan eszmét pendített meg, a melyet utána majd kezükbe vesznek mások. a kik ellenségei a dualismusnak, ellenségei a magyar nemzetnek, de ellenségei az osztrák németség azon politikai és kulturális positiójá- nak is, a melynek előharczosai között épen őt az első sorban tisztelhetjük.

Es én félek, hogy ha majd más elemek fogják felkarolni ezt az eszmét, azokból a delegationi nézve nagy bajok származhatnak, mert ezt az intézményt semmivel sem lehetne jobban lejáratni, semmivel sem lehetne jobban compro- mittálni a magyar nemzet szemében, a magyar nemzetnek ez intézmény iránt érzett rokonszen-