A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. ÜLÉS. 131 hogy igy nekünk is meg lenne óva anyagi erünk ezen óriási áldozatoktól. Meg kellene tehát várni, mig Anglia és Németország között talán ebben az irányban kissé barátságosabb helyzet áll elő s akkor azután visszatérhetnénk a régi jó állapothoz, a mikor egy 40—50 milliós tlottakölt- séggel szépen megcsinálnék azokat a partvédelmi és azokat a harezászati munkákat, a melyek szükségesek volnának. De nem kellene oda mennünk, hogy most lá7, a következő évben 150 s azután talán 200 millióval terheljük meg országunkat csak azért, hogy a tengeri hatalmasságok között is nagyon alárendelt helyet vívhassunk ki magunknak. Ezért, úgy gondolom, ezen áldozatokat meghozni egyáltalában nem helyes Magyarországnak és ha sértve érezné is magát a mi szövetségestársunk az ű érdekében, ez nem lehetne indok arra, hogy mi ezt a viszontszolgálatot Németországgal szemben megtegyük. Itt a leszerelés kérdését is szóba hozták. Magam is szóba hoztam ezt múltkori felszólalásomban. A ministerelnök ur akkor kissé köny- nyen válaszolt erre. a mikor azt mondotta, hogy ha más államok is követnék azt a példát, hogy a leszerelésben előre menjenek, akkor mehetnénk mi is ; de mivel a situatio igy meg van adva, ennek következtében nem lehet ezeket a lépéseket megtenni. Ezt igy nem fogadom el teljesen, mert a leszerelésnek nem egyező feltételei vannak a különböző államok között. Ha példának okáért, Amerika tesz leszerelési kísérleteket, tudjuk, ez veszély nélkül van az ő állami életére. De, ha már Francziaország vágy Németország jönne ilyen leszerelési ideákkal, ez az ő állami exis- tentiájukat nagy mértékben érintené. Ha azonban — és ez volt az én ideám — a fejlődésben még hátrább lévő államok, a melyek közé tartozik még Olaszország is, Magyarország is, — Ausztria már előttünk van és a tőlünk keletre fekvő országok, minők ( troszország, a Balkán-államok, Törökország, a melyeknek egy nagy blockja volna egy ügyes kezdeményezéssel megteremthető, szemben állanának a többi európai feszültségben levő államokkal, mértéket vetnének a maguk további hadügyi készültségének es a költségek tekintetében bizonyos határokat állapítanának meg, teljesen más volna a helyzet. Es ha itt, mint Olaszországban, mind job- ban-jobban terjed ez a hangulat, belemegy a parlamentekbe, ott indítványokat tárgyalnak, és viszont a mi részünkről is más kezdeményezés történik, nem talán mindjárt, hogy a végrehajtást az utolsó restringált hadi felszerelésig vigyük, hanem ismétlem : bizonyos határok megállapításával, — nem gondolom, hogy ez tisztán utópia lenne, hogy nem lehetne ez irányban egészséges kezdeményezést tenni, hogy épen nekünk, Ausztriának és Magyarországnak nem lehetne itt nagy szerepe, a mikor az Európa szmte különben is nyilatkozó felfogásoknak tennénk eleget. Hiszen már most a külföldi államok, azoknak parlamentjei, Francziaország és Angha parlamentjei sem lórink elzárkózni e kérdések mérlegelésétől, és ha mi ebben az irányban nagyobb lépést tennénk, mint a többi országok, azt hiszem, nem követnénk el ezzel cg} általán semmi hibát, és saját biztonságunkkal szemben sem követnénk el téves lépést De, t. országos bizottság, hogy befejezzem szavaimat, (Halljuk!) azért, midőn mi ily kérdéseket felhozunk, és aggodalmainkat feltárjuk az anyagi áldozatok határaira nézve, rendkívül szomorúan érint bennünket az, hogy mig az ország nem zárkózik el nagyobbarányú befektetésektől, a melyek anyagi téren súlyos áldozatokat és következményeket vonnak maguk után, addig velünk szemben, az országgal szemben, miért zárkóznak el annyira, hogy a hadi készültségnek azt a másik elemét nem adják meg. a melyre pedig az országnak és a hadi készenlétnek szintén egyaránt szüksége lenne Ma már a háborúkat nemcsak materiális eszközökkel vívják, nemcsak az a fegyverzet, az a nyersanyag határoz, a melyet liarczbavisznek. Ennél a materiális erőnél sokkal nagyobb, fontosaid» erők működnek, az intellec-tuális erők. Ha ezeknek az intellectuális erőknek teljes kihasználását nem viszik bele a hadiszervezetbe, akkor annak működéséhez hasonló reményeket nem lehet fűzni, mint olyan hadsereghez, a melynél ezt megteszik. Ez az intellectuális erő nemcsak az egyéni arravalóság, az egyéni képzés teljessége, hanem a legénységnek a tisztikarral érzelemben, akaratban, gondolkozásban való egysége és összeforradása, a legénységnek lelkesedése az eszmékért, a melyek vezetik. Ezek ama nagy hatóerők, a melyek ma eldöntik az ütközetek, a csaták sorsát ; nem talán a harczo- soknak százezernyi és százezernyi számú felvonulása, hanem az egyénenként lelkesülő, a fegyvert lélekkel kézbentartó harezosok elszántsága, lelkesedése, mely a győzelem babérjait megszerzi a hadsereg számára. És a mikor mi követeljük a hadsereg számára, hogy ezeket az intellectuális fegyvereket adják át a magyar nemzet ottani tagjainak, hogv igv a hadseregbe mindenki a maga nemzeti egyéniségét belevihesse, hogy kiki meleg lelkesedéssel szolgálhassa e szent ügyet, akkor oly ridegséggel találkozunk, hogy nem a quota arányában, de semmiféle arányban sem szerzik meg önök nekünk ezt a fegyvert a nemzet részére. Semmit sem adnak, a mikor száz meg százmilliót, rengeteg áldozatokat követelnek tőlünk; mi ebben az irányban semmit sem kapunk, a mi pedig áldozatba sem kerülne, az államiság morzsáját sem kapjuk meg, az állam nyelvének, jelvényeinek, önállasának elismeiese tekintetében semmit sem kapunk, a mi a nemzet gyermekeinek szivébe, karjába, izmaiba belevinné a. gondolatot, hogy veszély esetén a győzelmet biztosítsák azon hadsereg számára, melyre 17*
