A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
130 XlX. ÜLÉS. azután nekünk kell mérlegelnünk, hogy vájjon hogy haladjunk tovább : ugy-e, hogy ezt a nagy anyagi erőt rendelkezésükre bocsátjuk, hogy ők fejleszszék tovább a maguk berendezését, vagy pedig rendelkezésére bocsátjuk egyrészt az ország kultúrájának, másrészt a szárazföldi haderő fejlesztésének. Nem vonjuk kétségbe, hogy Ausztriának és Magyarországnak nagyhatalomnak kell lennie ; nekünk itt erős fegyverzettel készen kell államink úgy a trónnak, mint a két államnak védelmére. Mi kívánjuk, hogy szárazföldi haderőnk is a lehető legtökéletesebb berendezkedéssel bírjon ; részünkről ez ellen semmiféle tiltakozást sem fognak az országos bizottságban hallani. Feszítsük meg erőinket a legtulzottabb mértékben, de nem vagyunk azon helyzetben, hogy a nemzettől elvonjunk száz és száz milliókat és olyan czélokra adjuk, a melyek magukbanvéve szépek és helyesek, egészséges helyzeteket czéloz- nak és egészséges eszméket képviselnek, de Magyarország és Ausztria viszonyaival nem állnak arányban és érdekeinkkel nincsenek szoros összefüggésben. Ezek azok a szempontok, a melyeket mi ezen kérdésekkel kapcsolatban felhozunk és óva intjük úgy az országos bizottságot, mint az egész országot is attól, hogy ilyen száz és száz milliókra menő és folytonosan újabb összegeket igénylő áldozatokba belebocsátkozzék. Hiszen a 20.000 tonnás Dreadnought-ok elavulnak és jönnek majd a 25.000 és 30.000 tonnás hajók, a melyeket folytonosan kell javítani és változtatni. Hiszen annak jellemzésére, hogy ezen tvpusok milyen gyors változásoknak vannak alávetve, felemlítem, hogy az igen tisztelt admiralitás 1905. és 1906-ban rendkívül sajnálta, hogy akkor előterjesztett tlottatervét az akkori viszonyok között nem tudta megvalósitani. És ha most megnézzük az általa akkor őszintén feltárt flottatervet, azt látjuk, hogy az ma, száz és százmilliók befektetése után, már értéktelen volna. O maga beismeri, hogy a flottaprogramm ebben az irányban nem vihető keresztül; azt egész más irányban kell megvalósitani öt év leforgása alatt és ha öt év múlva vissza fogunk tekinteni a mai helyzetre nem fogjuk-e megállapítani, hogy a mostani tervezetek és befektetések ismét értéktelenekké váltak, a hadi technika fejlődésének azon nagv előhaladása miatt, a melyet a tengeri államoknál tapasztalunk és a melyekkel mi teljesen képtelenek volnánk versenyezni. Némely bizottsági tag ur rossz néven veszi, midőn mi azt mondjuk, hogy ez nem kizárólag Magyarország és Ausztria érdekében történik, hanem szövetségestársunk, Németország nagy imperialistikus és terjeszkedési politikájának folyománya ; pedig mi azzal semmi szentségtörést el nem követünk, midőn itt kritika tárgyává teszsziik azt, hogy vájjon a szövetségestárs irányában hozható áldozatok határa hol van. Egyáltalán nem tartom elfogadhatónak, hogy ez ne volna helyes és loyalis dolog. Tudom, hogy még tiz évig is fog szerepelni az a váratlan, különben kedves és igen barátságos támogatás, a melyben mi részesültünk az annexio alkalmával Németország részéről; ezt mindig fel fogják említeni ; ezzel mindig hálásan fogunk szembeállani, ezzel szemben mindig kifejezzük elismerésünket, de ez nem jelentheti azt, hogy érdekeink felismerésétől eltérjünk. Mi Németországgal szemben a szövetséges viszonynak nemcsak az előnyeit, hanem még a hátrányait is viseltük eddig is. Odamentünk, mikor az az éles összeütközés volt Marokkóban, támogatni, fényesen és emberségesen megálltunk oldala mellett, pedig nem tudom, hogy milyen közel állottunk ahhoz a veszélyhez, hogy Magyarországnak is súlyos áldozatokat kellett volna hozni ; de odaálltunk, szövetségesek voltunk és azon következmények, a melyek előállottak volna bármily kérdésnek élesebbé tétele következtében, reánk nagy veszedelmeket hoztak volna a múltban is. Ennek következtében nem lehet eo ipso Magyarországot megfosztani a józan mérlegelésnek lehetőségétől, midőn egyes hadügyi befektetések kérdéseit eldöntjük és nem lehet azt mondani, hogy mivel szövetséges- társaink arra számítanak, hogy mi is fegyver- kezünk és mi is hasonló készültséggel bírunk, mint ők, tehát morális obligo áll fenn reánk nézve, a melyet meg kell tennünk Németország katonai készültségének kiegészítése szempontjából. Én ezt egyáltalában nem fogadhatom el, mert ha kell is, ismétlem, szárazföldi téren a teljes készültséget fokozni a lehető legmagasabb fokig, a melyet az ország teherviselési képessége elbír, ép úgy nem tartom szükségesnek azt, hogy azért, mert Németország olyan nagy fe- sziiltségi viszonyba jutott a nagy tengeri hatalommal, Angliával szemben, mi itt a déli irányban nagy befektetéseket tegyünk és oly felszereléseket készítsünk, a melyek neki különben a jövőben hasznos szolgálatokat tenni hivatva volnának. Hogy ezt még Francziaország sem tekinti magára nézve rivalitási kérdésnek, méltóztassék berendezkedését megnézni, ő nem akar rivalizálni Németországgal, pedig micsoda éles ellentétek vannak köztük és mégis, ő katonai készültségét a tengeren nem fejleszti hasonló arányban, mint Németország, mert ezen a téren nem akar semmiféle eszközt felvenni Németországgal szemben. Ellenben Anglia nagykereskedelmi érdekeit, — és tudjuk, milyen nagy princípiumoknak megállapítását tartotta magára nézve szükségeseknek — látja megsértve. Ennek következtében azt a feszültséget, a mely a politikai élet horizontján egy újabb sötét felhőt jelent, ki kellene várni, hisz folynak a tárgyalások köztük i>. hogy ebben az irányban a régi bizalmat helyre lehetne állítani, —
