A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
118 XVIII. ÜLÉS. megkülönböztetést, (Élénk helyeslés.) mert ez egymagában is azon szövetség értékének csökkentésével járna, (Igaz! Úgy van!) az pedig csak a maga egész épségében adhatja meg azt a biztonságot, a melyet benne keresünk. A midőn tehát ennek általánosságban való szükségességét hangsúlyozom, szeretném még két oldalról közelebbről is megvilágítani ezen általam felállított tételt. Németországgal szemben volt alkalmam már egyszer jelezni ezt a felfogásomat s hogy túlbecsültetett talán, a mi saját prestige-ünk- nek háttérbe szorításával, ennek a szövetségesünknek egy adott alkalommal, két év előtt történt fellépése. Bármennyire nagybecsűnek tartom Németország szövetségét, elsősorban mégiselőbbre teszem a saját értékünket minden szövetségesünk segítségénél. (Élénk helyeslés.) Csak a saját értékünk helyesebb mérlegelése mellett vagyunk képesek szövetségesünk értékét is mérlegelni. (Élénk helyeslés.) Másrészt Olaszország tekintetében úgy hiszem, hogy sokkal kedvezőbb színben tüntethetjük fel szövetségestársunknak megbízhatóságát, ha nem érzelmi momentumokra építjük fel, hanem épen úgy, mint másik szövetségesünkkel szemben és saját érdekeinknek szempontjából. az érdekeknek azonosságára építjük Olaszországgal való szövetségünket. Ha ehhez érzelmi momentumok is járulnak, az nem lesz ennek a viszonynak kárára, de tisztán csak érzelmi momentumok nem alkothatják kiindulási pontját egy szövetségnek. (Helyeslés.) Ha ebben igazat méltóztatnak nekem adui, akkor áttérhetek arra a kérdésre, hogy ha itt szövetségesek tekintetében külpolitikánk ilyen biztos keretekben mozog, akkor miért is kell nekünk ennyire felszerelnünk magunkat; miért kell ennyire felszerelnünk hadseregünket, fejlesztenünk tengerészetünket, egyszóval, miért kell ilyen nagy költségeket megszavaznunk, a melyeket csak közgazdaságunknak bizonyos mérvű háttérbe szorításával eszközölhetünk. Erre a kérdésre az egyenes válasz csak az lehet, hogyha még oly békések is az idők, azért még sem tekinthetjük azokat úgy, mint Sághy Gyula igen t. bizottsági tag ur, a ki úgy látja a világot, mint hogyha már semmi egyéb baj nem volna és nem is keletkezhetnék, mert ő összehasonlítván a mai helyzetet az annexiós világ helyzetével, azt mondja, hogy akkor voltak ugyan még kétségek az iránt, hogy mi helyt tudunk állani, de ma már túl vagyunk ezen a ponton és igy tulajdonképen kevésbbé szükséges a mi hadseregünknek fejlesztése. Erre nézve csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy igaz, hogy az annexiós periodus igen kedvező színben tüntette fel a mi hadseregünket utólag és ezt igen szívesen konstatáltuk nemcsak mi, de konstatálta az egész világ, csakhogy milyen máskép álltunk volna akkor, hogyha ez a feltevés már előzetesen meglett volna ! Es talán ezen előzetes feltevésnek hiánya okozta azon igen súlyos következményeket, a melyekkel későbben le kellett számolnunk. iIgaz! Úgy van!) Ha hadseregünket az általános felfogás szerint, — nemcsak a mienk szerint, a mely sajnos, nálunk sem volt teljesen elégedett, de a világon még kevésbbé olyannak Ítélték volna meg, a milyennek későbben bizonyult, azt hiszem, azon nehézségeknek javarésze nem is merült volna fel és azon költségek, a melyeken tulajdonképen meg kellett részben vásárolnunk a békét, talán teljesen meg is lettek volna kimélhetők, mert csak az által, azon feltevésben merültek fel. hogy mi gyengébbek vagyunk, mint a minőnek mutatkoztunk. Igen sok oldalról támadtattunk és biztonságunk érdekében olyan áldozatra is el kellett magunkat határoznunk, a melyeket különben meghozni nem lett volna szükséges. ( Úgy van ! Úgy van!) Szerintünk, a kik igy látjuk a dolgokat, épen ezen múlt példán is okulva igen fontos, hogy ne csak a mi érzésünk legyen a hadseregünkkel szemben teljesen kielégítő, hanem a világ felfogása is és hogy a különböző nagyhatalmak megítélésében olyan positiót foglaljanak el hadseregünk és egyáltalában védelmi eszközeink, hogy a jövőben előállható compli- catiók alkalmával ilyen kétes meghirálásban többé ne részesülhessenek. (Élénk helyeslés.) Ezt nagyon fontos körülménynek tartom daczára annak, hogy Sághy Gyula igen t. bizottsági tag ur ma még azon bárányfelhőcskéket sem látja, a melyekről szívesen elismeri, hogy azok a zivatart meghozzák. Ma tényleg az egész világon nem látunk bárányfelhőcskéket sem. Ez igaz, de vájjon ez feltétlenül biztosit-e minket a felől, hogy máról-holnapra nem keletkeznek-e ilyen bárányfelhőcskék ? Hiszen a legszebb, a legderültebb nap után hogy a természettel hasonlítsam össze — a mikor senki sem várja, sokszor egy óra alatt megváltozik a láthatár és előjönnek néha nemcsak a bárányfelhőcskék, hanem igen nehéz, sötét, fekete felhők, a melyek elborítják az eget és meghozzák a néha vészthozó zivatart. 8 ha az összes, a világbékét hirdető igen nagy férfiak állanak is össze és hirdetik és prédikálják annak a szükségességét és az azzal kapcsolatos összes hasznokat és előnyöket, az emberi természettel kell számolnunk, a mely, hiába, igen sokszor nem a jóból indul ki, hanem az egymás iránti irigység és gyülölség által vezettetve, különösen a közgazdasági téren való vetélkedés utján {Igaz! Úgy van!) felidézheti a viharokat akkor, a mikor talán senki sem várja. Nekünk erre el kell készülve lennünk Hogy a költségek ilyen nagy mértékben hárultak reánk e pillanatban, ez iránt is intéztek itt kérdést, s hogy ezek súlyosan nehezednek reánk, az kétséget nem szenved. De ha vizsgáljuk, hogy miért van ez igy, ennek is na-
