A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. 117 Igaz, hogy ennek a nagy része a vállalkozóknak térül meg, de megtérül ebből sok egyes más gyáripari ágaknak és iparosoknak. Mindazonáltal, ha veszem azt az óriási nagy költséget, a melybe ezen hajótestek építése kerül, ha veszem a drága felszerelést, a mely közel 60 millió koronát tesz ki. sőt mire befejeződtek 63 millió koronát is elér, és ha tekintetbe veszem azt. hogy az ilyen nagy hajó közel 1000 ember életét hordja magán és hogy ha bármi baj történik is az operatiók alatt, ezeket a nagy csatahajókat a harezból ki kell különíteni ; lia veszem azokat a nagy veszélyeket, a melyekkel ilyen küzdelmeknek és ütközeteknek a kimenetele járhat, őszintén megmondom, hogy akkor a quota kérdése reám nézve tulajdonképen mellékes, másodrangú értékkel bir. Én sokkal értékesebbnek tartom azt, hogy elsősorban is kiváló minőségben épüljön az a hajó és bárhol épül is, minél olcsóbb legyen, mert én itt látom a direct hasznot a nemzetre nézve, és hogyha már ilyen óriási drága hajókat építünk, arra legyünk tekintettel, hogy ezek nagy hivatásukat és czéljukat betölthessék. Ennek a biztos elérhetése lebeg elsősorban szemem előtt és csak igy látom azokat a nagy tőkéket, a melyeket azokba a hajókba belefektetünk, beigazoltaknak. Azonkívül bátor vagyok még kérdezni a haditengerészet mélyen t. parancsnokát, bizik-e abban, hogy uj hajógyárunk egy ilyen csatahajónak az építésére képes lesz-e? Kérdezem továbbá, szerzett-e magának alapos informatiót arra nézve, hogy más államokban. a legértékesebb áruczikkek, mint az aezél, a vas, a hajógépezet stb nem szerezhetők-e be olcsóbb áron és nem szerzett-e magának infor- matiókat, a melyek az építendő csatahajóknál, a költségvetési előirányzat átjavitásánál az ő számára mérvadók lehetnek? Bátor vagyok még azt a tiszteletteljes kérdést is intézni, hogy a haditengerészet vezetősége hogyan képzeli el azt az esetet, a mikor egy nagy csatahajót, a mely körülbelül ezer embert visz, harezból ki kell vonni, és bogy fogja hirtelen pótolni. Szeretném ezenkívül, igaz ugyan, hogy e nagy hajótestnek aránylag kevesebb lóerőre van szüksége, de azért mégis sok szenet kell vinniük, mennyi lesz a -f órára szánt szénkészlet, és hogy fog történni a szénraktározás mozgósítás esetén ; tartalék- készletekre nézve van-e kellőleg biztosítva a haditengerészet vezetősége ? Vádaskodni nem akarok, mert ezt bizalmamnál fogva sem tehetem, de mégis legyen szabad megemlítenem még azt is, hogy még mindig tartja magát az a bir, hogy a hadi- tengerészet tisztikarában a magyar-honpolgár- tiszteknek nincsen meg az a positiójuk, a mely őket joggal megilleti, bár a nemzet meg i> követelheti. hogy egyforma elbánásban részesüljenek. Hogy ezen híresztelések végre-valahára elhallgassanak, kérem a haditengerészet t. vezetőséget, méltóztassék ez irányban a közvéleményt megnyugtatni. Azelőtt nagy sérelem volt pl., hog\ a magyar fiukat nem szívesen vették fel a haditengerészeti iskolába; örömmel hallottuk, hogy e tekintetben óriási javulást értünk el ; én tehát kérdem a t. admirális urat, mutatkozik-e a fentebb említett kérdés körül is javulás? Még egy kérésem van. A magyar államiság szempontjából is szükséges, de a magyar nemzetnek jogos követelménye a paritás alapján is, hogy méltóztassék megadni annak a lehetőségét, hogy Fiume szintén kapjon u. n. állomáshajót. Mert, méltóztassék elhinni, a magyar nemzetnek még vajmi kevés haszna volt a haditengerészetből, a mely iránt sokkal nagyobb lesz a sym- pathiája, ha jogos követelményeit kidomborítva látja. V égül pedig az a kérésem, hogy e nagy csatahajók elkeresztelésénél ne feledkezzenek meg arról, hogy a magyar nemzet nagyjai után is történjenek elnevezések. Ezek után, mint előbb is kifejeztem, ismét kijelentem, hogy saját kormányunk iránt teljes bizalommal vagyok, de ő excellentiája iránt is, a ki a legszebb katonai erényekkel van felruházva, bizalommal viseltetvén, a részletekbe bocsátkozni feleslegesnek tartom, mert Rosenberg Gyula t. előadó ur már igen szakszerűen megvilágította az egész költségvetést és az összes terveket. A költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Khuen-Héderváry Károly gr. ministerelnök: T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) A tengerészeti költségvetés tárgyalása alkalmával megindult vita messze túlment azon határokon, a melyekig a költségvetés kérdése terjed. Ezt azonban korántsem szemrehányásképen mondom, sőt ellenkezőleg, azt constatálom ebből a jelenségből, hogy a tengerészeti költségek, szükségletek, a melyek a nagyhatalmi állás egyik tényezőjét képezik, természetszerűleg felhívták a t. bizottsági tag uraknak figyelmét általánosabb szempontoknak kifejtésére is, a melyek többé- kevésbbé szintén indokolják ezeknek, a tengerészeti költségeknek megállapítását. Es igy csak örömmel constatálhatom a tényt, hogy a felszólaló t. bizottsági tag urak és különösen Tisza István gróf tegnapi beszéde után mondhatnám egyértelmüleg megállapíthatjuk azon örvendetes tényt, hogy a hármasszövetség ma is a monarchia külpolitikájának sarkpontja, mint volt a múltban is s jövőnk biztonságát ma is erre akarjuk építeni. Ezen sok oldalról és pártkülönbség nélkül hangoztatott sarkalatos axioma oly örvendetes körülmény, a mely politikánk vezetését lényegesen megkönnyíti. Es hogyha ez igy áll, akkor másrészt nagyon szeretnék a magam részéről is hozzájárulni felszólalásommal ahhoz, hogy szövetséges társaink közt ne tegyünk szükségtelen
