A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. 115 Solymosy Ödön b. : '1'. országos bizottság! Rosenberg Gyula t. barátommal és Batthyány Tivadar gróf t. tagtársammal a tekintetben teljesen egyetértek, hogy tényleg nehéz kérdés elé vagyunk újból állítva, midőn egy nagyobb költségvetést kell felülbírálnunk, vájjon azt állami költségvetésünkbe beilleszsziik-e? Tény. hogy nehéz helyzetben vagyunk, de azért, ha megfontoljuk mindazon okokat és körülményeket, melyek ezen helyzetbe sodornak bennünket, sajnos, olyan argumentumok nyomulnak előtérbe, hogy kénytelenek vagyunk belátni, hogy ha meg nem hajolunk ezek előtt, akkor megkoczkáztat- hatjuk azt, hogy a béke biztonsága és hazánk megvédése tekintetében hátrányosan intézkedtünk. Miről van szó? Arról, hogy a hadügyi vezetőség alapos megfontolás után kellő szakértelemmel, felelősségének teljes súlya mellett előáll olyan követelésekkel, melyeket tiszta meggyőződése és kötelessége parancsol. Kéri, hogy haditengerészetünket bizonyos tekintetben átalakítsuk, újítsuk és feljavítsuk, hogy ez által a mai viszonyok változtával, és a technikai vívmányok fejlődésével más államok már javított és modernisait hadiflottájához képest lehető egyenlő nívóra emeljük, hogyha bármikor is küzdelem törne ki, bizton kiállhassuk velük szemben a harczot. Kér nagyobb hajótesteket a gyorsaság érdekében, kér különféle intensiv felszereléseket, kéri a hadviselésre szükséges egyéb kisebb hajók és járművek szaporítását, de kéri a legénységi állomány szaporítását is. Ez mindenesetre nagy költségekkel jár, de viszont elképzelhetetlen, hogy elő ne álljon ezen követelésekkel, ha kötelessége parancsolja, és ha úgy áll a helyzet, a mint azt állítja, hogy t. i., ha nem modernisaljuk, nem ujitjuk és nem javítjuk haditengerészetünket, akkor még a meglevőnek is nagyban devalválódik az értéke. Őszintén megvallom, hogy bármilyen nehezen is, de kötelességemnek tartom — és azt hiszem, hogy az országos bizottságnak is kötelessége — ilyen nagyfontosságú véleményt jól megfontolni. Felteszem azt a kérdést, a mit már nagyon sokan megvitattak bizottsági tagtársaim közül, hogy vájjon szükséges-e ez a tekintetből, hogy szövetséges fegyvertársainkkal továbbra is fentarthassuk a jó viszonyt? hírre nekem az a nézetem, hogy úgy Olaszországnak, mint Németországnak hadiflottája mindenesetre nagyon erős és óriási összegeket költenek reá, tehát ha szövetséges barátságban vagyunk velük és megköveteljük tőlük, úgy mint két év előtt, hogy veszély esetén biztosan számíthassunk reájuk, akkor bizonyos fokig kötelességünk hadiflottánkat a viszonyok változtával a modern technika vívmányaival parallel erősíteni és feljavítani. Sokan emlegették, hogy külkereskedelmünk sem indokolja a fejlesztést. Nézetem szerint e tekintetben is úgy áll a dolog, hogy, ha egy monarchiának erősebb hadiflottája van, ezt a kiilhatalmak is tudják, a messze világ is tudja, és ez az erős hadiflotta a monarchiának tekin- teljet, súlyát emeli, a mi viszont a külkereskedelem fel\ iragzására és biztosítására bizony nagy befolyással van. (Helyeslés.) Szakfolyóiratok is kiemelik, hogv világkereskedelmünknek kiinduló pontjai, melyek az oczeanon át biztosítják útjainkat, a tengerpartokon fekszenek és mindenesetre kötelességünk, hogy szavunkat, jogunkat a hozzászóláshoz biztosítjuk más hatalmakkal szemben. Ezt csak úgy tehetjük, ha tengerpartunkat meg tudjuk védeni. Ehhez pedig haditengerészet, fejlesztett hadiflotta szükséges. (Igaz! Úgy van!) De az egész monarchia tekintélyéhez, a monarchia világkereskedelmének fejlesztéséhez is okvetlenül szükséges, hogy tengerpartunkat biztos védelemben tudjuk tartani. És erre ismét csak az szükséges, hogy a haditengerészetet a modern technika vívmányaival parallel és a viszonyok változásának megfelelően emeljük. En sem vagyok barátja az ad infinitum emelésnek,mert talán el se birnók, de hogy flottánkat fejleszteni, erősíteni kell, az tagadhatatlan. Amaz állításokkal szemben, hogy nincs világkereskedelmünk, néhány statisztikai adattal vagyok bátor szolgálni. Az 1908. és 1909. évi kikötőstatisztikának adataiból azt látjuk, hogy 1908- ban a kivitelünk volt1 circa 16'5 millió mm., 1909- ben majdnem 17 millió mm., pénzértékben kifejezve 1908-ban majdnem 372 millió korona. 1909-ben pedig majdnem 393 korona; a behozatalunk volt 1908-ban majdnem 22 millió mm., 1909-ben majdnem 24 millió mm., pénzértékben kifejezve 1908-ban 468 millió, 1909-ben 510 millió korona. Tehát a monarchiának 1908-ban lei- és behozott árui és czikkei értékéből a napi átlag gyanánt esik mintegy 2.300,000 korona és 1909-ben 2.500,000 korona, azaz.- e két évben kikötőinkben a tengeri áruforgalom egy milliárd és 743 millió. Azt hiszem, ez a statisztika némileg világot vet arra, hogy tengeri áruforgalmunk van és hogy ennek fejlesztésére nagy befolyással van, ha a monarchiának erős, modern hadiflottája van. Ha felvetjük azt a kérdést, hogy háború esetén milyenek lesznek az állapotok, szakértőinknek nagyon helyes véleményével találkozunk. Felhozzák, hogy elsősorban is tekintetbe kell vennünk adriai tengerünk fekvését és különösen azt, hogy az adriai tenger a mi partvidékeinken milyen alakzatéi öblökkel rendelkezik és különösen azt, hogy kikötőink központja ugv van elhelyezve, mintha egy zsáknak a fenekén feküdnének, valamint a hadiflottánk legbiztosabb megállása is. Ha kitör a háború, azonnal szükségünk van arra, hogy a harczot nyílt tengeren vívjuk nieg. Hogy zsákutezába ne kerüljünk, ahhoz erős hadiflottára van szükségünk, mivel ezenkívül a főbb tengerparti pontok megvédésére és az összeköttetésre nagy erő kell még külön A földrajzi fekvés is azt bizonyítja, hogy 15*
