A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
114 XVIII. ÜLÉS. a politika egén is sokszor kis, apró, bárány - felliőcskékből fejlődnek ki hirtelen, váratlanul nagy zivatarok. És ő e részben hivatkozott az annexio idejéből vett tapasztalataira. Nekem az a nézetem, hogy mai helyzetünket azzal a helyzettel nem lehet összehasonlítani. Mert hogy az annexio kérdésének megoldásával kapcsolatban olyan vihar támadt és olyan nagy veszedelem fenyegetett bennünket, az azzal magyarázható meg, hogy bár félreértésből, de az annexio tényét valóban agressiv irányú politikának nézték, nemcsak Szerbiában, de az európai hatalmak is annak tekintették. Hódítási vágyunk kielégítését látták abban, noha nem az volt. De ma? Ma semmi olyan körülmény nem forog fenn. semmi olyan okunk nincs, a mely minket hasonló viszonyok közé sodorhatna, a mely olyan lépéseket tenne szükségesekké, a melyeknek agressiv jelentőséget lehetne tulajdonítani. Ma tehát sokkal nyugodtabb helyzetben, sokkal kevésbbé veszélyeztetett állapotban vagyunk. Én tehát nem látom olyan sürgősnek azt a nagymérvű fejlesztést, mint Tisza István gróf t. bizottsági tag ur. Másrészről épen az annexiónál tett tapasztalatokból én sokkal kedvezőbb következtetéseket vonok le. A t. bizottsági tag ur úgy tüntette fel a mi hadseregünk állapotát, mintha az valami züllött viszonyok között volna. Hát épen az annexio győzött meg minket arról, hogy hadseregünk nagyon is jól van fejlesztve, s bár a világért sem akarom mondani, nehogy félreértessem, hogy semmi kívánni valót nem hagy hátra, mégis örömmel láttuk, és ezért elismeréssel is viseltetünk mindazon tényezők iránt, a kiknek a hadsereg nivóntartásában részük volt, igy a magyar politikai hatóságoknak is, a melyek ebben szintén közreműködtek. Láttuk, hogy hadseregünk jól van szervezve, gyorsan tud mozogni, és olyan erőt fejt ki, hogy igazán szó sem lehet arról, hogy praestige-ünk csorbát szenvedett volna. Bár eleinte, mikor hagytuk a kis Szerbiát velünk paczkázni, ez volt a látszat, később, midőn teljes erőnket rávetettük. praestige-ünk sértetlenül került ki ebből az affaireből, és épen ez tette lehetségessé a mi szövetséges társunknak, a kinek hűsége iránt mi is legteljesebb elismeréssel vagyunk, hogy sikerrel léphetett közbe, mert ha nem tudtuk volna a kellő erőt kifejteni, az ő közbelépése sem hárította volna el a veszélyt. Ebből azonban nem azt a consequentiát vonom le, hogy el kell hanyagolnunk a hadseregünk szervezetének fejlesztéséről, kielégítéséről való gondoskodást, a világért sem, hanem azt, hogy nincs olyan nagymértékű, olyan rohamos és olyan óriási költségekkel járó fejlesztésre szükség, mint azt a tegnapi beszédében feltüntetni szives volt. Semmi esetre sem olyan a mi hadseregünk állapota, hogy a mi anyagi erőinket túlhaladó áldozatokkal kelljen ilyen óriási fejlesztésbe belemennünk. T. országos bizottság ! Még csak Chorin t. barátom egyik megjegyzésére szeretnék egy rövid reflexiót tenni. Azért hagytam ezt utoljára, mert az én t. barátom nem volt benn. O sem ismeri el a flottatörvény megalkotásának szükségét arra való hivatkozással, hogy hiszen azelőtt is. ha az ilyen fejlesztésre a költségek a delegatiók által megszavaztattak, ennek alapján eszközöltettek. Hát az én t. barátom ne felejtse el azt, hogy a mint előbb hangsúlyoztam, mindig csak olyan szervezetekről volt szó, a melyek vágy- felszerelést képeztek, a mely a hadikészültséghez lényegesen hozzátartozik, mint pl. az erődítések, de nem uj intézmények létesítéséről, igy a hajóknál is az elhasznált vagy hasznavehetetlen hajók helyébe egyes uj hajók építéséről, de nem egészen uj hajődivisiók létesítéséről, legfeljebb, mondom, egyes hajók építéséről, illetőleg a flotta kiegészítéséről. Már most az én t. barátom szem elől téveszti, hogyr most épen a hadiflottának oly arányú fejlesztéséről van szó, a mely a flotta szervezetének, egész szervezetének átalakítását jelenti, a mit pedig az 1867 : XII. t.-cz. 13. §-a határozottan a törvényhozások hatáskörébe utal. S abban sem adok igazat az én t. barátomnak, hogy nem baj, ha előre megszavazza a delegatio a jövendő véderőreform életbeléptetése által szükségelt költségeket. Ez nagyon visszás állapotot teremt, s mintegy praejudieiumot képez a törvényhozásokkal szemben, mert ezzel megnehezítjük a véderőreformnak elfogulatlan elbírálását, mert hiszen akkor már ezek a költségek ki vannak adva s ha a törvényhozások másminő véderőreformot tartanának czélszerii- nek, a mely szerint azok az intézmények, a melyekre ezek a költségek kiadattak, már nem kellenek, azon már nehéz lesz változtatni, és az egész költség hiába tett. kidobott költséget fog képezni. Méltóztassék ezt szintén megszívlelni. Talán a beszédem összefüggése megzavarásával kénytelen voltam ezt a megjegyzést utoljára hagyni, de az én t. barátom nem volt jelen a beszédem elején, a mikor vele szemben ezen megjegyzést meg akartam tenni. Ezek után — a mint Ígértem, rövid leszek nem akarom tovább b. figyelmüket és türelmüket igénybe venni, hanem egyszerűen csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy — a mit, azt hiszem, egészen természetszerűnek fog találni a t. országos bizottság — úgy elvi álláspontomból, mint az elmondottakból kifolyólag a magam részéről, úgy mint az a párt is, a melyhez tartozom, a költségvetési tételek megállapításához nem járulhatok hozzá ; ellenben az előadó urnák azon javaslatait, a melyek régi határozatok fentartásáról szólnak, a magam részéről is elfogadom. (He!i/cslrs.) Werner Gyula jegyző : Solymosx Ödön báró:
