A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XVIII. ÜLÉS. 109 a másik állam érdekeit sértené. Ezen tárgyalá­sok annál könnyebben megindulhatnának, mert ezen négy megszavazni kért csatahajó beszámí­tásával, hajóink tonnatartalma 180.000 tonnára emelkedik, a mi körülbelül megfelelne Olasz­ország csatahajói tonnatartalmának. Olaszor­szág egyéb hajóinak, nevezetesen czirkáló- és torpedóhajóinak tonnatartalma azonban felül­múlja tengerészetünk hajóinak tonnatartalmát, a mi részben Olaszország exponáltságának kö­vetkezménye. Mivel azonban ilyen tárgyalások nem indít­tattak és mivel kétségtelenül állott előttünk az a tény, hogy nemcsak Európának, hanem lehet mondani a világnak minden hatalma a nagy csatahajóknak, a Dreadnoughtoknak typusára tért át s mivel a tengerészet részéről is, mely­nek ítéletét ezen kérdésekben feltétlenül el kell fogadnunk, kijelentetett, hogy a Dreadnoughtok nélkül flottánk védképessége csaknem a zérusra szállana le, a bizottság bizonyos kényszerhely­zetbe jutott s igy hozzá kellett járulnia ahhoz, hogy a technica mai fejlődésének megfelelő typusok, a nagy csatahajók, a helyesek, és az ilyen typusu csatahajók építését okvetlenül el kell fogadni. Hogy áll ezzel szemben a tengerészet ma? Ma — számításba véve a monarchia legrégibb divisióját — kilencz csatahajónk van, százezer tonna tartalommal. A most megszavazni kért nagy csatahajók tonnatartalma, a mellékhajókat nem számítva, 80.000, tehát a régi hajókkal együtt csatahajóink tonnatartalma 180.000 lesz Ez tehát 80°/o-os fejlődés, a melynél nagyobb Ausztria és Magyarország tengerészeti történel­mében soha még elő nem fordult. A tengerészet igen tisztelt vezetője azon­ban ezzel nem érte be, hanem programmjában bejelentette, — mindakét delegatióban — hogy 1913-tól kezdve három uj csatahajóra és több mellékhajóra lesz szükség, melyeknek költségei körülbelül 312 milliót tesznek ki. És hogy ennek a kijelentésnek súlyt is adjon, előre ki­jelentette, hogy a tengerészeti költségvetés hete­dik czimében hajóépitésekre felvett 20 millió korona, a mely 1912-ben részben, 1913-ban pedig egészen felszabadul, nem ennek a négy csatahajó költségeinek fedezésére, hanem az ezen felül tervezett csatahajók építésének megkezdé­sére lesz fordítandó. A ministerelnök ur ő nagy méltóságának az albizottságban tett kijelentése szerint a magyar kormány csak a négy csatahajóra és azok mellék­hajóira nézve vállalt szolidaritást, a többiekre nézve azonban nem. A had ügy minister ur pedig, midőn az egész ötéves fejlődés költségvetését mutatta be. azt a 20 milliót, mely 1912/3-ban felszabadul, nem vette számításba, sőt ha jól értettem a pénzügyminister ur tegnapi elő­terjesztését, abban sem foglaltatik benne az a 20 millió, a mely a költségvetés hetedik czimé- i ben felszabadul és most. 1916-ig 62 millióra rúg és ezen négy csatahajó költségeinek fede­zésere lesz fordítandó. Igaz, hogy az igen t. tengernagy ur az albizottság utolsó ülésében programmját némi­leg megváltoztatta, mert már nem beszél nagy csatahajókról, hanem kisméretű hajóknak szük­ségességéről. Azonban ezek a kisméretű hajók nem igényelnek 20 milliót, hanem ezeknek költsége legfeljebb 3 4 millió K évenkiut. Különben is azt hiszem és azt akarom tixi- rozni, hogy midőn mi megszavaztunk a tenge­részeire az 1916-ig terjedő időre 312 milliót, a védelem legmesszebbmenő követelményeinek teljesen megfeleltünk, és lia tovább mennénk, ez csakugyan túlterhelés volna az országra nézve, a mely úgyis eléggé igénybe van véve a költségek által. Ezen elleuiuditványom utján, a melyet bá­tor leszek Írásban előterjeszteni, a mint mon­dottam, 1912-ben 21 > millió, 1913-ban 20 millió, 1914-ben 20 millió és 1915-ben is 20 millió, összesen tehát 62 millió volna fordítható a 312 millióba kerülő csatahajók és kisérő hajók költségeinek apasztására úgy, hogy az egész költség 257 millióra volna leszállítható. Ez okból bátor vagyok azt a határozati javas­latot beterjeszteni, a mely ezen elleninditványom elfogadását czélozza, kérve, hogy a vita végén ezt felolvastatni méltóztassék és ajánlva az igen t. országos bizottságnak ennek elfogadását. Áttérve a haditengerészet ipari és egyél) beszerzéseire, meg kell állapítanom, hogy a hadi- tengerészet eddig még sohasem téritette vissza a Magyarország által reá fordított összegeket és hogy Magyarország jelentékeny összegekre rugó veszteségeket szenvedett. Ennek kettős oka volt. Először a tengerészeinek az ország hatá­rain kívül való elhelyezése, másodszor a flotta- épités, a hadi tengerihajók építése, a mely Trieszt­ben a Stabilimentónál és Pólábau történt, a hol a magyar iparnak minden, még legjogosabb igénye iránt is mindig a legnagyobb ellenszenv­vel és idegenkedéssel viseltettek. Ennek igazolására szolgáljanak a következő, nem érdektelen adatok : A közös tengerészet 1884-től kezdve 1909-ig hajóépitésekre felszere­lés nélkül összesen 324 milliót fordított. Ebből Magyarország az utóbbi években kapott 22 2 milliónyi megrendelést, a teljes összegnek tehát 6'8°/o-át, Magyarország tehát igen tetemes ösz- szeggel károsodott Ha ehhez hozzávesszük a pánczélokat. a lőszereket és egyéb szükségleteket, akkor a haditengerészetnek 1884 -1909-ig ter­jedő beszerzései 460 millióra rúgnak, és ebből Magyarország ismét csak 222 milliót, tehát 4'8°/o-ot kapott. A jóhiszeműség kedvéért meg kell állapítanom, hogy kétségtelenül történtek egyes szállítások lőszerekben, ipnrczikkekbeii, de ha 10°/o-ra kontingentálom azt, a mit az ország a befizetett quota után kapott, akkor magasan kontingentáltam, és meg kell állapítanunk, hogy Magyarország itt nagy sérelmet szenvedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom