A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
Különben még a rendes költségvetési ösz- szegben is állandóan találkozunk igen jelentékeny veszteségekkel. Igv pl. az idén is a tengerészet összes költségei 64 millióra rúgnak ; ebből Ausztriára fordittatott 46'6 millió, vagyis 72'5° o, Magyarországra pedig 17'4 millió, vagyis 27°/o; a károsodás tehát 8'9n o. vagyis 5,700.000 korona. Igaz, hogy az idén az ipari megrendeléseknél először találkoztunk javulással. Kétségtelen, hogy 1906 előtt a régi és azután az újabb de- legatiók igen nagy súlyt fektettek az arányos részesedésre. Az idén érték el e részben a legnagyobb recordot, t. i. a kimutatások szerint az ipari beszerzésekből Magyarországra esett volna 99° o. Ez azonban csak egy csalóka kép, mert ha beszámítjuk az osztrák quotába azt az 5,563.000 koronát, a mit Pólában munkabérekre kifizettek, a mi határozottan ipari természetű tétel, a kép úgy áll előttünk, hogy Magyar- országra nem 39° o — a mint ők kimutatják hanem csak 33'5°/o esett az ipari beszerzéseknél. Ennek az állandó és nagy sérelemnek véget vet, legalább a hajóépitéseknél, az a megállapodás, a mely a magyar kormány és a tengerészet igen t. vezetője között jött létre. Ez a megállapodás biztosítja a most megszavazott 312 milliónak a magyar ipari quotában való teljes visszatérülését és pedig nemcsak a jelenben, hanem a jövőre is és ezzel oly alapot vet meg, a melytől többé eltérni nem lehet. De ez feltétlen igazsága az országnak, mely egyáltalában a közös ügyeknél óriási veszteségeket szenvedett. Hiszen én kiszámítottam és senki sem czáfolta meg az 1907-ben a Bécsben tartott delegatio alkalmával, hogy Magyarországnak az általa az összes külügyekre, a közös pénzügyministeriumra, számvevőségre, hadseregre, haditengerészetre a quota szerint 40 év alatt befizetett 558 millió korona nem térült meg és ezt senki sem czáfolta meg. Különben ezekkel az adatokkal a hadsereg költségvetésénél a válaszoknál még egyszer foglalkozni kívánok. Magyarország tehát óriási veszteséget szenvedett és a maga pénzével táplálta Ausztria gazdagságát, különösen pedig Bécsnek és az osztrák iparnak fejlődését. Annál inkább kell tehát csodálkozni, liogv ez a sokkalta gazdagabb ország most, mikor legalább egy részében ezen jogos követelésnek a haditengerészet terén az igazságnak elég tétetik, és a magyar kormány az ország igényeit érvényre juttatja, a miért a mi viszonyaink között csakugyan elismerés illeti, mivel Magyar- országnak jogait érvényesíteni nálunk csakugyan érdemszámba megy — csodálkozni kell, hogy akkor az osztrák delegatio ezzel a kérdéssel szemben mer állást foglalni és kifogásolni meri azt, a mi nemcsak a dolog természetéből, de a kötött szerződősekből is folyik. Az osztrák delegatiónak ehhez a megállapodáshoz semmi köze, ebbe beleszólása nem lehet Ez a megállapodás mégis tulajdonképen 110 XVIII. folyománya az 1906-ban a közös hadiigyminister és a két kormány, az osztrák és a magyar kormány között létrejött megállapodásnak. Mit tartalmaz ez a megállapodás? Elvileg azt mondja ki, hogy Magyarország részére a közös hadseregnek és” haditengerészetnek ipari beszerzéseiből meg kell térülnie az egész quotának és pedig csoportonkint és ha így nem megy, akkor recompensatio utján. Ez csak a hadihajóknál tesz különbséget, mert Magyarországon nem lévén hajógyár, a mely a hadihajókat felépíthetné, a kárpótlásnak olykép kell történnie, hogy a hajókhoz szükséges félgyártmányok és nyersanyagok a quota arányában Magyarországból szereztessenek be. Ez nem valami brillians megállapodás volt, de talán akkor mást nem lehetett kötni, mert hadihajógyára nem volt Magyarországnak. Most azonban, miután ez az akadály megszűnt, miután Magyarországban épült időközben egy hajógyár s ez nagyobb hajók építésére is berendezkedett, ebből a megállapodásból, a mely 1906-ban már elvileg fixirozva lett, s a mely az ipari beszerzéseknek a quota arányában való megosztását határozza el a két állam közt az igazságnak megfelelően, világosan és kétségbevonhatlanul következik, hogy Ausztriának és az osztrák delegatiónak ebhez semmi köze, mert Magyarország joga, hogy a quotának befizetését ipari és egyéb beszerzésekben visszakövetelje, és ezt kikötheti, a nélkül, hogy a monarchia másik államának ehhez hozzászólása volna. Ezért nagyon kérem az igen t. tengernagy ur ő excellentiáját és kérem az igen t. magyar kormányt, hogy ebből a megállapodásból egy jottát ne engedjen, semminemű eltolásba, alkudozásba ne menjen bele, melyet esetleg az osztrák delegatio kezdeményezni akarna. Mert én a legnagyobb súlyt fektetem a magyar ipar nevében arra, hogy ez a felosztás úgy, a mint meg van állapítva, fentartassék, (Helyeslés.) nem azért, hogy nagyobb gyárak és szállítók zsebébe folyjon minden, hanem hogy belőle az iparnak minél számosabb ága részesüljön, a mi csak úgy lehetséges, ha pl. az elektromos világításnál, kisebb beszerzéseknél, gépek szállításánál, nemcsak a nagyobb csatahajóknál, hanem az Ausztriában épült hajóknál is a magyar iparnak részesedése biztosítva marad. Erre a legnagyobb súlyt fektetem, nehogy az mondassék, hogy a megállapodás csak egyes nagyobb vállalkozók érdekében történik, nem pedig az egész magyar ipar érdekében. Midőn ezeket előterjesztettem, a dolog természetéből folyik az a kijelentésem, hogy a beterjesztett költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Werner Gyula jegyző (olcussa) : Határozati javaslat. Az 1910-ben Bécsben ülésező delegatiók utasítására a hadiigyminister ur a flotta vezetőÜLÉS.