A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVII. ÜLÉS. 85 mindnyájan jó egészségben megérjük, nem azt a 200 milliót, hanem azt az időt, midőn nekem lesz igazam Ép úgy igazam lesz ebben, mint igazam volt tegnapelőtt, midőn a közös pénzügy minister úrral szemben azt állítottam, hogy a bosnyák tisztviselők kardján ott van az osztrák császári korona, a magyar koronát pedig sehol sem látni. Kötelességszerüen konstatálom, hogy megtekintettem a kardot, ott láttam a császári koronát a maga teljes fényében és díszében. Miként ott igazam volt, igazam lesz itt is, hogy a haditengerészeti költségvetés 1916-ban 200 milliót tesz majd ki. Ha igy áll a dolog, felmerül a kérdés, vájjon a magyar törvényhozás összes tényezői, a magyar kormány, a magyar országgyűlés és annak ezen bizottsága belemehet-e abba, hogy Magyarországot ilyen óriási terhekkel megterhelje. Felmerül továbbá a kérdés, hogy különösen most, midőn ezen országos bizottság határozatait az országgyűlés mindkét háza appro- bálja és szentesíti, abban a tudatban vagyunk és lehetünk, hogy ezzel megtettük az első lépést, melytől visszalépni már nem lehet, mert, ha A-t mondtunk, B-t is kell mondani, és ezzel az idei költségvetési törvény veti meg az alapját a tengerészet fejlesztésének, a fejlesztés mérvének és mindazoknak a consequentiáknak, a melyek a nemzetnek ilyen újabb nagymérvű megterhelésével járnak. Igen természetes tehát, hogy nekünk most minden eddiginél nagyobb scrupulositással kell a kérdéseket megvitatnunk és csakis akkor és csakis oly értelemben határozhatunk, hogy a nemzet előtt, utódaink előtt, az utókor előtt is elvállalhassuk a felelősséget azért, vájjon a nemzetet anyagilag nem terheltük-e oly nagy mérvben túl, hogy ezzel az igazi vagy vélt előnynyel szemben, a mely a tengerészet fejlesztésében rejlik, az egész nemzet fejlődését száz meg száz egyéb vonatkozásaiban megakasztottuk, sőt egyes vonatkozásaiban visszafejlesztettük. Kénytelen vagyok azonban itt nagybecsű figyelmüket arra is felhívni, hogy hiszen, ha csak egymagában állana a haditengerészet fejlesztésének ez a tervezete, már ez is óriási teher az országra ; azonban ez csak egy része az egész véderőfejlesztés programmjának. dói mél- tóztatnak tudni, hiszen az albizottságban és az osztrák delegatióban történtekből köztudomású, hogy a hadügyminister ur nem fog megállani es nem akar megállani ama költségvetési tételeknél, a melyek a folyó évi közös hadügymi- nisteriumi költségelőirányzatban foglalvák, hanem a véderőtörvénynyel kapcsolatosan óriási továbbfejlesztéssel, óriási mérvű újabb és állandó jellegű kiadásokkal kívánja az országot — bocsánat a kifejezésért — megrohanni. De tudjuk azt is, hogy e mellett még az igen tisztelt honvédelmi minister ur is az országgyűlés elé fog lépni a maga javaslataival, melyekkel a honvédség fejlesztésére fog milliókat es milliókat kérni. Itt tehát oly tényezőkkel, oly horribilis összegeknek követelésével állunk szemben, hogy ezeket rövidesen s felületesen elbírálva, megszavazni absolute lehetetlenség. Midőn e kérdésekkel kissé behatóbban akarok foglalkozni, méltóztassék megengedni, hogy elsősorban kijelentést tegyek, a mely talán a régi collegialis viszonyból kötelességem. Én a legteljesebb mértékben elismerem és honorálom azt a lelkesedést, a melyet az egész cs. és kir. haditengerészet demonstrál a flotta nagymérvű kifejlesztése érdekében. Én honorálom és elismerem ő exezellencziájának, a cs. és kir. hadi- tengerészet parancsnokának azt a lelkesedését, azt a törekvését, hogy azt a haditengerészetet, melynek ő élén áll, minden irányban nagygyá, hatalmassá, legyőzhetetlenné tegye. Elismerem ezt annál is inkább, mert haditengerészetünknek van olyan dicsősége, melylyel, sajnos, a közös hadsereg igazán nem dicsekedhetik : az a dicsősége, hogy még soha meg nem verték, de valahányszor megütközött, mindig győzelmet aratott. Teljesen érteni, hogy azok a férfiak, kik e haditengerészetet szolgálják, félretéve minden egyéb érdeket, csak egyet látnak szemeik előtt, a haditengerészet múlt dicsőségének biztosítását, németül mondva : kost, was kost. Ámde a midőn a haditengerészetnek ez a felfogása, — és én ezt a felfogást honorálom — akkor épen ezen nagy lelkesedéssel szemben, úgy vélem, kötelessége a kormánynak és a törvényhozás minden factorának, hogy ezzel szemben azután annál higadtabban, annál nagyobb számítással mérlegeljék a többi tényezőknek igényeit, mérlegeljék az ország közgazdasági, az ország pénzügyi helyzetét. T. országos bizottság ! Már az albizottságban is felmerült az a kérdés, a melyre ma az előadó ur reflectált is, hogy t. i. helyes-e, ha követjük az eddigi traditiót, hogy t. i. tekintet nélkül arra, minő összegek megállapításáról és megajánlásáról van szó; tekintet nélkül arra, hogy mennyi időre kötjük le az országot, a delegatiónak egy egyszerű határozatával, ezt a kérdést is, ezt a nagy flottaprogrammot is itt egyszerűen a költségelőirányzat elfogadásával vagy el nem fogadásával döntsük el. Szóval, az előadó ur szembehelyezkedik az én felfogásommal, a melyet pedig az igen t. tengernagy ur ő excellentiájának exposéja is már előre igen szépen és alkotmányosan honorált, a midőn arra az esetre, ha az országos bizottság kívánja, felajánlja a flottatörvény előterjesztését. Bátor vagyok figyelmeztetni az igen t. előadó urat, hogy az admirális ur ő excellentiájának van igaza, az ő felfogása felel meg a tör- vénynek is, mert az 186/ : All. t.-cz. 13. §-a ezt mondja: »Kijelenti továbbá az ország, hogy a véderőrendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik
