A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

iS XIV. ÜLÉS. tart ja azt a meggyőződésűt, a inch most már i<vc‘]i hosszú időre visszamenőleg megállapítható s a melynél fogva ezt a szövetségesi viszonyt igen becsesnek tartja és fogja tartani a jövő­ben is . . . Holló Lajos: Az a szövetség kiuzsoráz bennünket. Khuen Héderváry Károly gr. ministerelnbk : . .és azt ápolja népeink biztonságának érdekében. (Élénk helyeslés.) A mi a leszerelés kérdését illeti, azt hiszem, mindnyájan igen szivesen hozzáfognánk abhoz a leszereléshez, és azt hiszem, sem a magyar, sem a közös kormány semmiféle ambitióját nem látja abban kielégítve, hogy folytonosan azzal kell törődnie, hogy miképen biztosítsa országaink biztonságát az előfordulható complicatiókkal szemben, a melyek végezetül is mindenesetre mindig nagy költségek előteremtésével járnak. Ez semmiféle kormányzatnak a világon sem lehet kellemes, és igy minekünk sem az, midőn ilyen költségek megszavazása végett fordulunk az országos bizottsághoz. Hogy azonban a meg­oldás azon az utón fog-e történni, a mint azt az északamerikai Egyesült-Államok elnöke kívánta megindítani, és hogy ez-e a legprac- tikusabb ut a czél elérésére, azt nem tudom. Az igen t. bizottsági tag ur maga is mon­dotta, hogy az idő nem igen alkalmas erre abban a perezben. midőn minden egyes állam szaporítja felszereléseit és tökéletesbiti bizton­sági eszközeit. De a t. bizottsági tag ur hivatkozott Olaszország példájára, a melynek parlamentjében ezen leszerelési kérdést igen sympathikusan fogad­ták és az ottani külügyminister is olybá állította, mint a melyet igen melegen kell felkarolni. Azt hiszem, ha csak ilyen nyilatkozatokról volna szó, szivesen vehetnénk ilyen nyilatkoza­tokat és roppant szivesen látnok a módjait ezen általános leszerelésnek. De mikor azt látjuk, hogy úgy Olaszország, mint a többi nagyhatalmak ugyanabban az időben, a mikor a leszerelés iránt ilyen nagy sympathiáiknak adnak kifejezést, ugyanakkor nagyobbitják a hadügyi budgetjuket, (Igaz! Úgy ran!) akkor nekünk sem marad egyelőre más hátra, mint ugyanazt a példát követni, a melyet követnek a többi nagyhatalmak, a melyek mégis költségvetéseikben az ellenkező iránynak adnak kifejezést. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki felszólalni? Ha senki sem kiván szólni, az általános vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Wickenburg Márk gr. előadó : T. országos bi­zottság! (Halljuk ! Halljak !) Azon felvilágosítá­sok után, a melyeket Esterházy Pál gróf osztály- főnök ur adott és a ministerelnök ur felszóla­lása után alig vau mondani valóm. Azonban mégis egy themával szeretnék foglalkozni, a mely itt felmerült, nevezetesen azzal a megjegyzéssel, a melyet Batthyány Tivadar gróf bizottsági tag ur tett, és a melyet Holló Bajos bizottság tag ur is megerősített, mintha nálunk a Német­ország. a hármasszövetségnek legintimebb tagja iránti baráti érzés csökkent volna Azt hiszem, hogy ez a felfogás csakugyan nagyon subjectiv, és hogy ez nem áll. A ministerelnök ur már rámutatott arra a körülményre, a mely alkal­mas volt a mi közfelfogásunkban ennek a szö­vetségnek becsét és értékét megerősíteni. Legyen szabad most egy-két szóval foglal­koznom azokkal a themákkal, a melyek itt a vita során ma felhangzottak, mint olyanok, a melyek akadályát képeznék annak, hogy ez a viszony Németországgal csakugyan populáris és benső legyen. Az egyik ilyen körülmény, a melyre utal­tak tegnap is, ma is, az állítólagos nemzeti­ségi irányú befolyása Németországnak a mi társadalmunkra, németajkú polgártársainkra. T. országos bizottság, én azt hiszem, hogy ez a befolyás nem lehet nagyon erős s e tekintet­ben feltétlenül bízom abban a hazafias érzés­ben. a mely németajkú polgárságunkban van. És azt hiszem, hogy a mennyiben ilyen izga­tások nálunk folynak, ez kétségtelenül ránk nézve nem kellemes, de nem is baj, ha szóvá tétetik. Azt gondolom azonban, hogy a kül­ügyminister ur válasza e tekintetben teljesen correct és a mennyiben ilyen befolyások társa­dalmilag érvényesíttetnek, ezek leginkább csak úgy ellensúlyozhatok, ha társadalmilag kelet­keznek ellenmozgalmak a német közvéleménynek és saját németajkú lakosságunknak felvilágosí­tása utján. A másik thema, a mely ezen a téren fel­hozatott, Németországnak a mi viszonyainkra gazdasági téren való befolyása és itt szóba ho­zatott a német beavatkozás a mi belügyeinkbe. Nem tudom, hogy Bismarck herczeg discurált-e valamikor az osztrák-magyar bankról, —- mert hát erről van szó — azonban hogy a németek valaha beavatkoztak volna a mi belügyeinkbe, arról nem tudok. Hogy gazdasági téren leg­utóbb is nagy szolgálatot tettek nekünk, mikor a német kölcsönt olyan fényesen sikerült pla- siroznunk a német piaczon, ez kétségtelen tény. Ï. országos bizottság! Én még csak azzal szeretnék foglalkozni, a mit Holló Lajos t. tag­társunk a külügyi albizottság ezen javaslatára nézve mondott, a mely szerint a külügyminister úrral szemben bizalmát óhajtja kifejezésre jut­tatni. En azt hiszem, hogy a t. országos bizott­ság ezen thema felett épen csak akkor határoz­hat, illetőleg csak akkor gyakorolhat kritikát a külügyminister ur működése felett, a mikor épen együtt van. S hogy az utolsó ülés és a jelenlegi ülés között kevés idő folyt, le, ez, azt hiszem, ezt nem befolyásolhatja. Épen ezért vagyok bátor fentartani a külügyi albizottság javaslatát, és ajánlom újból, méltóztassék a kül­ügyi albizottság azon javaslatát, a mely szerint helyeseljük a külügyminister ur politikáját, abban

Next

/
Oldalképek
Tartalom