A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ülés. 17 azért, mert az akkori kormány vagy többség nem viseltetett bizalommal a vezetés iránt, hanem mert nem tartotta parlamentáris szempontból helyesnek azt. hogy akár szükség van rá, akár nincs szükség rá, ok van rá vagy nincs ok rá, hogy ez már egy kompetentia, a mit ki kell szolgáltatnunk. Nem tartotta ezt helyesnek, mert ez a komolyságát veszi el egy ilyen lépésnek, és én épen azért pártpolitikai szempontból is kérem, hogy ezt mellőzni méltóz- tassék most is. (Helyeslések.) Elnök : A külügyi osztályfőnök ur kíván nyilatkozni. Esterházy Pál gr. osztályfőnök : T. országos bizottság ! Az előttem szólott t. bizottsági tag ur fejtegetéseiből azt vettem ki, hogy ő haditengerészetünk fejlesztése tekintetében téves nézetben van, a mennyiben azt Németországhoz való szövetségünk eredményének tulajdonítja. Holló Lajos: Teljesen! Esterházy Pál gr. osztályfőnök : A küliigy- minister ur az albizottságban erre nézve nyilatkozott és én ezt a nyilatkozatot itt csak ismételhetem. A mi flottánk fejlesztése azért szükséges és azért sürgős, mert annak kiépítése teljesen elmaradt. Németországtól nemcsak hogy a legcsekélyebb óhajt nem hallottuk ez iránt, de egyáltalában a szövetségi viszony erre nézve semmiféle befolyással nincsen. Hogy valamiféle flottára a monarchiának mégis csak szüksége van, ezt, azt hiszem, a t. bizottsági tag ur is el fogja ismerni. Jelenleg azonban flottánk úgyszólván nincsen. Mert ha vesszük az egyes egységeket, a mi csatahajóinkat, azok egyenként nem bírnak megbirkózni akármelyik más oly állam flottájával, illetőleg hajójával. a mely Dreadnougthtal bir. Elnök : Kíván még valaki szólani? A ministerelnök ur óhajt nyilatkozni. Khuen-Héderváry Károly gr. ministerelnök: Igen t. országos bizottság ! Csak két rövid kijelentést óhajtok tenni. Az egyik Holló Lajos bizottsági tag ur azon megjegyzését illeti, hogy miképen lesz eloszlatható az a különbség, mely a megszavazott 1909-iki országos indemnitás keretében fedezendő költségek és az időközben előállott nagyobb költségek között kiilönbözet- képen fennáll s a mely még a múlt országgyűlés idejében keletkezett. Erre vonatkozólag csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ez a kérdés a magyar ország- gyűlés kérdése és ott fog magyar Imdgetjog alapján elintézést nyerni, a miért is természetes, hogy arra itten semmiféle praejuditiosus kijelentések vagy utasítások által nem lehet befolyást gyakorolni. (Helyeslés.) A másik, a mire csak egynéhány szóval kívánok reflectálni, az a kritika, a melyet az igen t. bizottsági tag ur a német szövetségről mondott. Ha jól értettem, t. országos bizottság, úgy méltóztatott oda állítani a kérdést, mintha Nyugat-Europában tulajdonképen csak két nagy állam concurrentiája volna az, a melv előidézi azt a feszültséget és a felszereléseknek és a védelmi eszközöknek azon szükségszerű nagyob- bitását és kiterjesztését, melynek költségei a népekre nehezednek és a minek következtében tulajdonképen legjobb volna a t. bizottsági tag ur véleménye szerint, ha mi nem is törődnénk azokkal a concurrens államokkal, mivel az ö concurrentiájuk mindnyájunkat úgysem érint, tehát szerinte hagyjuk mindjárt ott szövetségeseinket és bízzuk rá a két ellentétes félre, hogy csak ők végezzék el egymás között a dolgukat. Hát lehet, t. országos bizottság, hogy ez nagyon practikus megoldás volna, ezt nem akarom tagadni. Csakhogy az által, hogy valaki otthagyja a szövetségesét, még semmiképen sem biztosítja azt, hogy a többi volt szövetségesek is otthagyják szövetségeseiket, és igy nagyon könnyen pórul járhatna az, a ki ilyen kezdeményezéssel akarna magán segíteni. Nem tudom, hogy azok a szövetségek, a melyek ma Európában fennállanak, épen azon verseny következtében állottak-e elő, a melyet a t. bizottsági tag ur előttünk lerajzolt ; azonban kétségtelenül tényleg fennállanak s egvoldalulag egyáltalában nem bonthatók meg nagyobb veszély felidézése nélkül. Ez olyan problema, a melyet mi, úgy látszik, nem fogunk megoldani, és minthogy egy positiv dologgal kell számolnunk, azzal tudniillik, hogy mi szövetségben állunk elsősorban Németországgal : én részemről nem tudnám Németországgal való viszonyunkat úgy felfogni, a mint azt az igen t. bizottsági tag ur itt kifejtette, a ki azt a képét nyújtotta a helyzetnek, mintha a nagy védekezési eszközök költségeinek megszavazása következtében reánk nehezedő terhek olyannyira eltávolítanák és elidegenitenék az ország népeit a német szövetségtől, hogy annak csak meglazulása következ- hetik be. Nem tudom, hogy e tekintetben az igen t. bizottsági tag ur honnan vette informatióját, de én épen az ellenkezőről győződtem meg és gondolom, nem tévedek, midőn ennek kifejezést adok. (Helyeslés.) Cfalhatok e tekintetben arra a fontos momentumra, midőn a monarchia ezelőtt két évvel elég kritikus helyzetben volt és a midőn épen ezen szövetségesünknek tulajdo- nittatott a végleges, békés elintézés, kétségtelenül mindnyájunknak nagy örömére; de a menj- nvire emlékszem, es azt hiszem emlékezetem nem csal, ez különösen német szövetségesünk javára íratott, mint hogyha ebben nekünk nem is lett volna részünk. Ott tulajdonképen bizonyos túlzásba is ment a közvélemény német szövetségesünk appretiatiójában, de semmiesetre sem becsülte le azt, (Úgy van! Uyy van!) és azt hiszem, hogy a magyar közvélemény e tekintetben igen jó utón van, hogy ha továbbra is fen-
