A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

40 XIV. ÜLÉS. A külügyminister nr az osztrák delegatio egyik bizottságában ngy nyilatkozott, hogy ő eziránt kérdést intézett a többi államokhoz, nemcsak a szövetségesekhez, a mint azt tegnap egyik bizott­sági tag ur einbtette. Xem tudom, hogy mit lehetett volna ennél többet várni a külügymi- nister úrtól. A kezdeményezés az meg volt, újabban, másodízben kezdeményezni nem lehet. O ezt a javaslatot ugyanazzal a rokonszenwel kiséri, a mint feltételezi, hogy a többi államok is kisérik;,hogy mi egymagunkban az amerikai Egyesült-Államokat e tekintetben valamiremenő eredményre juttassuk, az ki van zárva. Az ilyen kérdésekben mindenekelőtt egyetértés szük­séges. Sághy t. barátom felemlített egy sérelmet, melyre vonatkozólag múltkor corpus delictit is terjesztett az albizottság elé. Én itt csak ismé­telhetem a külügyminister ur kijelentését, hogy ez irányban tudakozódni fog. Batthyány gróf a Németországgal való szövetségről szólva, felemlített bizonyos üzelme­ket, a melyek mint korántsem uj tünetek jelent­keznek egyes vidékeken és egyúttal panaszának adott kifejezést, hogy noha ezen kérdés már többször fel lett említve, arra a küliigyminis- terium részéről még felvilágosítást nem kapott. Erre csak azt válaszolhatom, hogy ebben a hallgatásunkban semmiféle kicsinylése nincs az ügynek, hanem mivel a német kormánynak s a hatóságoknak ebben semmiféle részük nincsen ... Batthyány Tivadar gr. : Nem is mondtam ; ép az ellenkezőjét mondtam. Esterházy Pál gr. osztályfőnök mivel nincs részük, csak azon esetben foglalkozhatik a külügyminister ezekkel, ha oly concret esetek hozatnak tudomására, a melyeket illetékes helyen szóvá tehetne. A mi a határozatokat illeti, t. országos bizottság, az elsőt, azt hiszem, szükségtelen meg­említenem, mivel azt most is teljesítettük, mint a múlt esztendőben és két év előtt is. A mi pedig a másodikat illeti, e tekintet­ben utalok arra, a mit a ministerelnök ur az utolsó bécsi ülésezés alkalmából erre nézve mondott. A költségvetést elfogadásra ajánlom. Werner Gyula jegyző: Batthyány Tivadar gróf ! Batthyány Tivadar gr.: T. országos bizott­ság ! Személyes kérdésben és szavaim értelmé­nek helyreigazítása czimén kérek lehető rövid időre szót. Elsősorban legyen szabad az igen tisztelt osztályfőnök urnák beszédem egyik passusára most felszólalása végén tett megjegyzésére refleetálnom. \ unatkozik ezen megjegyzés arra, bogy én felpanaszoltam tegnapi beszédemben, hogy daczára annak, hogy ismételten szóba hoztam itt azt a tényállást, hogy a Német­országgal való szövetségnek legerősebb támasza Magyarország és bogy a magyar közvélemény volt mindig az, a melyT lelkesedett a német szövetségért régebben majdnem teljesen egy­hangúlag, újabban azonban — ezt constatálni lehet — ez a lelkesedés, ez a ragaszkodás a német szövetséghez csökkent. Ennek pedig két okát látom. Az egyik ok az, hogy a magyar közvéleményben mindinkább tért hódit az a gondolat, hogy a Németország­gal való szövetségünkből folyik egyrészt ez a nagy fegyverkezés, és hogy ennek oka épen ebben a szövetségi viszonyban lelhető fel. A másik az volt, a mit már többször felhoztam, hogy a magyar egységes nemzeti állam, illetőleg annak a német szövetségért lelkesedő közvéleménye és közvéleményének érzülete el ne hidegüljön, ha állandóan azt tapasztaljuk, hogy Németország góczpontjaiból kiindulva a magyar birodalom németek által lakta vidékeinek egyik-másik he­lyén érezhető ezen actiónak hatása. Magyarán mondva, mikor Magyarország egyik leghűsége­sebb szövetséges társa a Németbirodalomnak, a mikor Magyarországon a monarchia körén belül Magyarország a legerősebb támasza a né­met szövetségnek, akkor a legnagyobb hibának tartom azt, hogy ha a német társadalom — ismételten hangsúlyoztam, hogy a német társa­dalom, mert ugyancsak kifejeztem azon nézetem, hogy a német hivatalos világ correct eljárását elismerem, — mondom, ha a német társadalom köréből kiindulva a pangermanismusnak actiója és agitatiója tapasztalható, a mely a német nem­zeti szellemnek magyarellenes irányba való fel- ébresztésére irányul. Kijelentettem azon meggyőződésemet és azt teljes mértékben fenn is tartom, hogy ha a né­met társadalom nem jő annak a tudatára, hogy ugyanakkor, a mikor a magyar szövetségre támaszkodik, ugyanakkor a német társadalom Magyarország helső békéjét és nyugodalmát ve­szélyezteti a maga német nemzetirányu agitatió- jával, akkor ez két olyan tény, a mely egymás­sal szemben áll és ha az egyik, a német nem­zeti agitatio meg nem szűnik, ez természet­szerűleg magával vonja azt a consequentiát, hogy azok, a kik békét és nyugalmat akarnak a nemzeti tricolor uralma alatt, azok el fognak hidegülni a német szövetség iránti érzelmeikben. Ez volt az, a mit mondottam. Örülök, hogy az igen tisztelt külügyminister ur képviselője erre a kérdésre egyáltalában végre reflectálni kegyes­kedett. Ez mindenesetre az előzékenységnek egyik bizonyos foka : gondolom háromszor, vagy hányszor kellett ezt szóbahoznom, hogy idáig eljutottam. Már most azt mondja a t külügyi osztály­főnök ur, hogy csak concret panaszok esetén léphetnek fel hivatalosan. Ezt teljes készséggel elismerem, de az is egészen bizonyos, hogy az ilyen Minier-Arbeit, az ilyen földalatti izgató aknamunka, nem szokott akták utján nyilvános­ságra jutni, mert ha bizonyos akták nyilvános­

Next

/
Oldalképek
Tartalom