A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XlV. Ül.tès. II súgni kerülnek is, akkor is meg kell nézni ! hogy nem hamisitványok-e, és természetes, hogy a magyar társadalom köreiben nagyon nehéz ilyen aetaszerü bizonyítékokkal előállani, a me- j Iveknek az alapján a hivatalos eljárást folyamatba tehetik. Xem ez az, a mire én alludál- tam. A mire alludáltam az az, és felszólalásomnak czélja az, hogy egyrészt ezen tiszteletreméltó testületben, az országos bizottságban is egy ilyen panasz elhangozzék, a mit pedig az uraktól kívántam volna, az az, hogy az urak erősítsék meg annak az alapgondolatnak az igazságát, és az urak a maguk tekintélyével, állásukból és egyéniségükből kifolyó tekintélyükkel visszhangot adva azon formában, hiszen az urak mint diplomaták nagyon értik azt, hogv milyen formában lehet ilyen dolgokat előterjeszteni. hogy azok egy bizonyos visszhangot keltsenek és ez a visszhang már, remélem, el is fog jutni Berlinig — mert az én hangom nem jut el oda — és egy bizonyos intelmül szolgál, a mit a német közvélemény, hiszem, hogy követni is fog, mert a németek igen jól tudják mérlegelni, hogy a német-magyar szövetség Németországra nézve minő óriási fajsulylyal és fontossággal bir. Ezt szerettem volna én hallani, t. országos bizottság, nem pedig azt, hogy ha majd concret vádak emeltetnek, akkor lehet ebben a kiilügy- minister urnák hivatalosan eljárni. A másik, a mire reflectálnom kell, az osztályfőnök ur beszédének kezdete, a hol ő igen erős praecis és elhatározott hangon méltóz- tatott visszautasítani minden olyan néven nevezendő vádat, mintha a közös külügyminister ur 1909-ben, vagy bármikor máskor Magyarország belső ügyeinek alakulásába, a politikai erizisek megoldásába bele elegyedett volna. Engedelmet kérek, ez igy igen szépen hangzik. Az igen tisztelt osztályfőnök ur azonban kellő óvatossággal hozzá méltóztatott tenni ezt a szót : hivatalosan. Esterházy Pál gr. osztályfőnök : Xem, kérem. Azt mondtam : hívatlanul ! Batthyány Tivadar gr.: Hívatlanul ? Bocsánatot kérek, akkor már együtt vagyunk. (Deriilt- Sl‘!/-) En úgy értettem, hogy hivatalosan. Mert azt is készséggel elismerem, hogy hivatalos aetákban a közös külügyminister ur igenis, nem vett részt. De ha azt mondja az igen t. osztályfőnök ur, hogy hívatlanul nem vett részt, ezt is elhiszem, sőt épen erre akartam alludálni, mert, t. országos bizottság, én igazán nem tartozom azok közé, a kik bizonyos memorandumokat minden áron napirendre akarnak hozni, bizonyos memorandumok körül felmerült eseményeket pertractálni akarnak. (Mozgás.) De az egészen bizonyos, s ebben az igen tisztelt osztályfőnök ur igazat fog nekem adni — hogy akkor viszont egy kis ellentmondás van az ő felszólalásának azon részében, a hol állítja, hogy a közös külügyminister ur Magyarország belső ügyeibe, a erisisek kialakulásába egyáltalában nem elegyedett bele s ezt azzal bizonyítja, hogy a magyar kormány bizonyosan vissza is utasított volna minden ilvirányu beavatkozást. En a rövidség okáért és mert nem akartam részletekben ide nem tartozó kérdéseket felhozni, jeleztem ezt csak per tangentem, azt azonban mindenki nagyon jól tudja, a ki annak a pártnak, a melyhez tartozom, szerénv működését ismeri, hogy mi épen azt kifogásoltuk, hogy az akkori kormánynak voltak különböző kibontakozási tervei, és a mi tudomásunk szerint az igen t. külügyminister ur — leszögezem az osztályfőnök ur nyilatkozatát — nem hívatlanul, hanem híva beleelegyedett ezekbe az ügyekbe. (Esterházy Pál gráf osztáhjfönök fogadókig int.) Engedelmet kérek, vagy-vagy. Mert ha azt méltóztatott mondani, hogy hívatlanul nem elegyedett bele, akkor ez, igenis, annyit jelent, hogy liiva bizonyos mértékig nagyon is érdeklődött. Esterházy Pál gr. osztályfőnök : Bocsánatot kérek, nem. Batthyány Tivadar gr.: Kegyeskedjék majd az osztályfőnök ur megmagyarázni a szavait, nagyon fogok örülni neki, mert ezt magyarul másként nem lehet érteni. Esterházy Pál gr. osztályfőnök : Meg fogom magyarázni. Batthyány Tivadar gr.: T. országos bizottság: Még csak egy megjegyzést legyen szabad tennem erre vonatkozólag. Azt mondja az igen tisztelt osztályfőnök ur, hogy ne keressük mi annak a drámának az okait a külügyminister urban. Constatálnom kell, hogy beszédemet teljesen félre méltóztatott érteni. Eszem ágában sem volt azt az egész ügyet, a kormányválságot drámának venni, de még ha annak venném is, eszem ágában sincs azt a külügyminister ur nyakába varrni. Annak, hogy 1909-ben cabinetcrisisek voltak, tényleg egészen mások az indokai. A bankkérdés és az ezzel kapcsolatos ügyek, nem pedig a külügyminister ur. Hanem, igenis, fentartom abbeli véleményemet, — és ne méltóztassék kívánni, hogy most itt óraszámra meséljek a múltak emlékeiből (Mozgás.) — hogy Aehrenthal gróf 1909-ben híva vagy hívatlanul, de bizonyos esetekben mindenesetre oly meleg érdeklődést tanúsított a magyar crisis és annak kibontakozási módozata iránt, a mely a legbensőbb meggyőződésem, hitem és tudomásom szerint az 1867. évi XII. t.-czikkben körülírt hatáskörön már túl mént. Elnök : Esterházy Pál gróf osztályfőnök személyes kérdésben kíván szólni Esterházy Pál gr. osztályfőnök : T országos bizottság : Én nem tudom, hogy a bizottsági tag ur ebben a »hívatlanul« kifejezésben mért talált eny- nyire értékes érvet én ellenem. Én azt mondtam, hogy »hívatlanul és illetéktelenül«. Ez, úgy hiszom, 0 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
