A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. 39 rózsás színben tartott exposéját. A t. bizottsági tag ur felhozta érvelésének erősítésére különféle sajtóorgánumok nyilatkozatait. Ezek mind külföldiek s oly nézeteket képviselnek, a melyek a hármasszövetségével nem fedik egymást. Szóval, ezek a hármas entente-hoz tartoznak és magától értetődőleg arra vannak szánva, hogy lehetőleg éket verjenek közénk és Németország közé, a liármasszövetség és Törökország közé. (Úgy van !) Ez világosan kivehető a Times czikkéből s érezhető a Daily Telegraph közleményéből is, a mely azt a farsangi tréfát engedte meg magának, hogy egy küszöbön álló szövetséget talált ki, a mely Bulgária és köztünk köttetnék. Hogy ennek más ezélja nincs, mint az, bogy a törököket kissé ingerelje, az, azt hiszem, bővebb indokolásra nem szorul. Szüllő Géza bizottsági tag ur rámutatott ebben a tárgyban más ilyen ujságirodalmi pro- ductumokra is, a melyekben nagyon szeretik a mi viszonyunkat a hármasszövetségben vasallusi szerepre lekicsinyelni. Erről is csak azt lebet mondani, hogy ha ez a t. országos bizottság, vagy a számbavehető illetékes politikai testületek ilyen insinuatióknak engednének, akkor ez az irodalmi irány természetesen diadalát ülné. De hát tényleg én kétségbevonom, hogy annak a bizonyos vasallusi szerepnek csak a legcsekélyebb bizonyítékát is valaki elő tudná hozni. A szövetségi viszonyban őrizkedni kell ilyen érzékenységektől és féltékenységtől ; nagyon jól tudják ellenlábasaink, hogy ezeket igen jó felhasználni, mert hát természetesen nincsen nagyobb ellensége úgy a politikai, mint más szövetségeknek, mint a féltékenység, a zöldszemü hires szörnyeteg. Az is megemlittettetett, hogy a külügy- minister ur hallgatása az adriai vasutat illetőleg alkalmas volna feltűnést kelteni. rA külügymi- nister ur azért nem hozta fel az adriai vasutat, mert ebben uj phasis nem állt be. Ez utóvégre a török kormány kezében van és addig, mig a török kormány ebben a tekintetben tovább nem halmi, természetesen semminemű más combinatio nem adhat okot a kérdésnek itten való további fejtegetésére. Szüllő Géza bizottsági tag ur továbbá bizonyos ellentmondást emelt ki, mely szerinte az exposéban a külügyminister urnák balkáni con- servativ elvei és azon törekvése közt állana fenn, hogy a Balkán népeinek fejlődését rokonszenvvel kiséri. Azt hiszem, ezt a félreértést két szóval eloszlathatom : magától értetődik, hogy a külügyminister ur államokról beszélt és nem nemzetiségekről, békés fejlődésről és nem erőszakosról. A külügyminister ur politikája továbbá kifogásoltatott, épen mint conservativ politika. Az vettetett szemére ennek a conservativ politikának, hogy ez kedvez a nagyravágyó politikai irányzatoknak, melyeknek következménye a véderő fejlesztése és az avval járó költségek. En csak ismételhetem azt az értelmezést, a mit a külügyminister ur ezen conservativ politikának adott. O ezt a Balkánra érti E conservativ politika annyit jelent, hogy mi a Balkánon a statusquot akarjuk fentartani, vagyis mindenkinek meghagyni, a mi az övé. A külügyminister ur politikája épen az a politika, a mely kalanddal nem jár, a mely senkinek biztonságát nem fenyegeti és a mely ennek folytán a kalandos politikának épen a merő ellentéte. Legyen szabad egy szót mondanom avval a felfogással szemben, mint hogyha a véderő szükségleteinek fedezésére szükséges tetemes összegek, melyeket a hadvezetőség a törvény- hozásoktól megkíván, a külügyminister ur politikájának gyümölcsei volnának. Ezeket a költségeket a hadvezetőség kéri és itt nem irányadó az, hogy milyen az a politika, a melyet a külügyminister ur követ, hanem az, hogy mi és hol van megvédeni valónk. Az, hogy a külügyminister ur csak akkor csinálhat jó politikát, ha tudja, hogy a véderő a háta megett van, magától értetődik és azt hiszem olyan külügyminister nem képzelhető, a ki más feltételek között vállalkoznék szerepére. (Úgy van!) Több oldalról gáncsolólag említették fel, hogy ellentét van a külügyministeri előadás első része és vége között. Azt hiszem, hogy ez igazolva van néhány conclusió által, a melyet tegnap itt hallottunk. Batthyány Tivadar gróf bizottsági tag ur, a helyzet megbirálásánál épen ellenkező álláspontot foglalt el Bakonyi Samu t. bizottsági tag úrral, mert a Batthyány gróf ur appretiatioja úgy hasonlít a Bakonyi bizottsági tag úréhoz, mint a piros hajnal az éjfélhez. Batthyány bizottsági tag ur arra conclu- dált, hogy tekintve a béke biztosságát, a haderő fejlesztése tökéletesen szükségtelen. Azt hiszem, körülbelül ugyanilyen szellemben con- cludált Sághy Gyula t. bizottsági tag ur is. T. országos bizottság ! A külügyminister ur tudta, hogy vannak politikusok, a kik igy gondolkoznak, a kik az actualis helyzetben olyan megnyugvást találnak, hogy minden messzebbmenő védintézkedést ez idő szerint szükségtelennek tartanak, de minthogy ő ezt a nézetet nem osztja, ép ezért tartotta szükségesnek, hogy a t. országos bizottság figyelmét ily nyomatékkai hívja fel annak szükségére, hogy daczára a kedvező helyzetnek, ne téveszsze szem elöl az eshetőségeket. Utalok arra, hogy a franczia külügyminister ur, Bichon, legutóbb egészen hasonlóképen nyilatkozott és én nem hiszem, hogy volna ezen t. testületben valaki, a ki b ranczia- országot és annak kormányát nem tartaná ép oly békeszeretőnek, mint a mi monaehiánkat. Szemére vetették a külügyminister urnák, bogy ama bizonyos amerjkai javaslattal szem- ben. mely az Egyesült-Államok elnöke által kezdeménveztetett és az ottani törvényhozás által el is fogadtatott, közönyt tanúsít. Erre nézve mindjárt egy rectificatiót kell tennem.
