A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
3b XIII. ÜLÉS. ben és eljárásában felkelteni ezen Balkán-államok népeiben és kormányában, hogy ez a kettős monarchia nemcsak hogy nem aggressziv, de a legmelegebben érdeklődik ezen szabad államok független fejlődése és gazdasági boldogulása iránt, mert ebben látja egyik legnagyobb tényezőjét a saját biztonságának is. Ha a Balkán-államokban ezt a meggyőződést tudjuk kelteni, meg vagyok róla győződve, hogy ezen kis Balkán-államok, a melyekben erősen él a függetlenség iránti vágy, át fogják látni, hogy veszély őket erről az oldalról nem fenyegeti, sőt lie fogják látni, hogy sokkal inkább fenyegeti őket veszély fajrokonuk, Oroszország részéről, a melynek természetszerű terjeszkedési terrénuma ezek a kis államok, már a fajrokonságnál fogva is, és hogy sokkal nagyobb, veszély reájuk nézve, ha ők abba felszivatnak. Es épen ezen nagy pánszláv áramlat és erő ellen, a mely esetleg az orosz vezetés alatt kifejlődhetik a Keleten, a Balkán-államokban ezen áramlat ellen kell küzdenünk, a minek a leghatliatósabb ellensúlyozója és leghatalmasabb tényezője az általam jelzett külpolitikának inaugurálása és megerősítése. Akkor azután inkább fognak ezek reánk támaszkodni és inkább fognak hozzánk simulni és igy elérhetjük azt, a mi nekünk, mint nagyhatalomnak egyedüli feladatunk lehet, hogy t. i. ez a dinasztikus monarchia nem Nyugat felé törekszik, hanem inkább Kelet felé keres magának vezetőszerepet, a mely vezetőszerep nem lehet más, mint ezen egyes államok függetlenségét védő szerep, ott a Keleten. Ha mi ezt fogjuk cselekedni, akkor igen is egy nevezetes nagyhatalmi szerepnek a betöltése vár reánk, olyan, a mely elsősorban is Magyarország érdekeit fogja kielégíteni. Részemről nagyon helyeslem azt az irányt, a mely az utóbbi időben a diplomatia részéről ezen Balkán- államokkal szemben követtetik és óhajtom ezen politikának minél erősebb kidomboritását és minél erősebb előrehaladását. Ezekkel, t. országos bizottság, elmondottam általánosságban azokat, a miket elmondani akartam. De vannak még specialis kérdések, a melyekre reá óhajtom terelni a t. külügyminister ur figyelmét. Az egyik, a mit már az albizottságban is említettem, a melylyel tehát ez okitól bővebben itt foglalkozni nem akarok, csak újra reá akarom terelni a figyelmet : Romániával való viszonyunk. Románia is azon államok közé tartozik, a melyet tulajdonképen az ő saját helyzete szintén reánk utal. Hiszen keletről Romániát is csak egy veszély fenyegetheti, ugyanaz, a mely minket. A pánszláv népek előnyomulása, Oroszország vezetése alatt. Ezekkel szemben, Románia népének szintén nem lévén fajrokona a Balkánon, egymásra vagyunk utalva. Ezt az érzést kell tehát a mi külügyi képviseletünknek ott úgy a román kormányban, mint hathatós és intensiv működés alapján lehetőleg a társadalomban is felkelteni, mert azok a gyűlölködések, a melyekre rámutattam és azok a jelenségek, a melyeket az igen t. külügyminister szeme elé állítottam és a melyek mind Romániában észlelhetők, ennek a természetszerű egymásrautaltságnak, ennek a kölcsönös viszonynak épen nem felelnek meg, ellenkezőleg arra zavarólag hatnak. Meg kellene tehát értetni Romániával, hogy csak ráfogás minden olyan állítás, a mely szerint Magyarországon az ő fajrokonaik, a románok, rossz helyzetben volnának. Magyarország régen megvalósította a jogegyenlőség elvét., kiterjesztette azt minden polgárára és a románok ugyanazokat a jogokat élvezik Magyarországon, mint a fajmagyarok vagy bármely más nemzetisége a magyar államnak. Minden ezzel ellenkező tehát nemcsak jogosulatlan, hanem valósággal rágalom a magyar állam ellen. Sokkal alárendeltebb, sokkal rosszabb helyzete van egyes nemzetiségeknek, mondjuk akár az ott élő magyaroknak Romániában. Azok sokkal kevesebb jogot élveznek ott, mint a románok itt minálunk. Ezt tehát meg kell velük értetni, hiszen ilyen viszonyok között legalább is egészen helytelen és hibás az, — és nem felel meg a szükségszerű jó viszony ápolásának sem ha eltűrjük, hogy Romániából anyagi és erkölcsi támogatásban részesülnek nálunk azok a románok, a kik folytonosan a magyar állam egysége és eszméje ellen izgatnak. Hasonlóval a magyar állam sohasem viszonozta ezt az az eljárást, a mit Romániából kiindulva, sokszor tapasztalunk nálunk magunkkal szemben. A magyarság — sem az állam, sem a társadalom — sohasem izgatott a romániai magyarok között a román állam eszméje és tekintélye ellen. Ezt nagyon, de nagyon ajánlom a t. külügyminister ur figyelmébe és kérem őt. törekedjék arra, hogy a viszony közöttünk társadalmilag is igazán barátságossá váljék, mert politikai téren csak akkor érhetünk el eredményeket és csak akkor támaszkodhatunk kölcsönösen egymásra, csak akkor lesz meg a kellő tisztelet és bizalom mindkét részről egymás iránt, ha nem a gyűlölködés érzete, hanem a barátságos megértés dominál közöttünk társadalmilag is. (Helyeslés.) Most még két kérdést óhajtok röviden érinteni. Az egyik az, a mire az előbb Bakonyi Samu igen t. barátom is reflektált és ez a leszerelés iránti indítvány. (Halljuk1 Halljak!) A magam részéről nagyon óhajtanám, hogy az igen t. külügyminister ur egy kissé erőteljesebben támogassa ezt az eszmét, mert ha nem is juthatunk el egyszerre a teljes leszereléshez, jól tudom magam is. hogy ez elérhetetlen. — de fokozatosan mégis csak meg lehetne kezdeni a leszerelést s igy legalább is elérhetnők azt. hogy a hadi felszerelésekre fordított kiadások folytonos emelkedése meggátoltassák, a mi által igen nagy jót tennénk, hiszen köztudomású, hogy ennek súlyát mindenütt érzik, de legjobban
