A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. 33 fokozására való fölhívás. Én ezt magamévá természetesen nem tehetem és mert nem teszem magamévá, főként épen ezért nem járulhatok az elismerés azon nyilvánításához, a melyet a külügyminister politikája iránt kér tőlünk az albizottság. Dicsekszik vele a kiilügyminister is, az albizottsági jelentés is. hogy mi conservativ politikát, szigorúan conservativ politikát folytatunk. ezt számtalanszor megismétli az exposé, az albizottsági javaslat. Épen azzal vagyok legkevésbbé megelégedve, hogy mi konzervatív politikát folytatunk, konzervatív politikát abban az értelemben, a mely feladatát abban látja, hogy a nagyhatalmi állás expanzív követelményeinek feleljünk meg katonai tekintetben, szárazon és vizen egyaránt, minél nagyobb, minél inkább elviselhetetlen mértékben. Én egy nagy konczepczióju államférfiutói, a ki két ily ország külügyei vezetésének élén áll. reformpolitikát várnék, és ha reformpolitikai inaugurálását bátor kézzel, tiszta látással, a jövőbe vetett bittel, tapasztalnék a kiil- iigyminister ur részéről, senkisem volna e teremben, a ki nálamnál melegebben járulna az elismeréshez. Fájdalom, ezt nem tapasztalom a kiilügyminister ur politikájában. Batthyány Tivadar gróf t. barátom és képviselőtársain beszédének a végén kiterjeszkedett a világbékére irányuló nemzetközi törekvésekre. A kiilügyminister ur részéről is hallottunk erre vonatkozólag nyilatkozatot, nem ugyan itt, hanem az osztrák delegatio külügyi albizottságában a, hol megemlítette az Északamerikai Egyesült-Államok congresszusának Taft elnök kezdeményezésére hozott határozatát, a melylyel szemben nem tartott egyebet szükségesnek annál a kijelentésnél, hogy ő felette csodálkozik azon, hogy épen ily időszerűtlenül, épen akkor, a mikor a fegyveres béke szolgál egyedül - szerinte — a béke^megőrzésének biztosítékául, épen most látja az Északamerikai Egyesült-Államok congressusa ily kezdeményezésre elérkezettnek az időt. T. országos bizottság! Én többet vártam a kiilügyminister úrtól e téren annál, a mit tett. Nevezetesen csak annyit tett, a mint tőle tudjuk és hallottuk, hogy a szövetséges hatalmak kormányait megkereste, hogy ők is foglaljanak állást e kérdésben. ITa a t. kiiliigyminister ur csakugyan nem a prestige-politikának hive, a mint magát ugyancsak az osztrák külügyi albizottságban kifejezte, akkor neki nem azt kellene várnia, hogy más hatalmak foglaljanak állást, és azok után ő azzal az önérzettel, a melyre oly büszkén hivatkozik, halad sorban, hanem kezdeményezőleg kellene eljárnia itt a continensen. Tegye magáévá az < iczeánon túlról hozzáérkezett felhívást és támogassa nemcsak kérdés alakjában. Térjen vissza a liága békeeonferentián egyhangúlag, minden hatalom részéről megnyilatkozott törekvésének útjára. Méltó volna, hogy itt minél többen, az idő rövidségéhez mérten, minél nagyobb terjedelemben es nyomatékkai foglalkozzunk e kérdéssel. Az 1899-iki első hágai congressuson, a mely* nek tárgyalási anyagát főként a leszerelési bizottságnak a két orosz javaslattal szemben elfoglalt álláspontja és munkálata képezte, a mel\ szerint az országok csapat-békelétszámá- nak, valamint a hadügyi költségvetés nagyságának változást nem kellene szenvedniük, és szemben ezzel, a mi azután az elintézése volt a bizottsági munkálatoknak, nevezetesen a franezia kiküldött, Bourgeois javaslatával szemben, a mit az első békeconferentia el is fogadott, és a mely akként hangzik, hogy »A bizottságnak az a nézete, hogy a hadügyi kiadások csökkentése, mely most az egész világot terheli, az emberiség anyagi és erkölcsi jólétének gyarapítására elsősorban kívánatos«, — mindezekkel az előzményekkel, és azzal szemben, hogy a második békeconferentia is a legsürgősebb feladatává és kötelességévé tette ezen leszerelés és a hadikészülődések csökkentésére irányuló törekvést valamennyi nagyhatalom kormányának, a t. kiiliigy- ministerium részéről nemcsak a kezdeményezésre, hanem az akkori gyönyörűen megindult kezdeményezésnek a folytatására sem találok semmiféle jelenséget. Én ez ellen, mint ennek a nagyhatalmi aspiratiók követelményei által agyonterhelt, az elviselhetetlenségig megtámadott országnak egyik szerény képviselője a leghatározottabban állást foglalni kötelességemnek tartom, és felhívom a t. külügyminister urat, hogy ne elégedjék meg a szövetséges kormányokhoz intézett felhívásokkal, hanem tegye politikájának gerinczévé ezen actiót, és akkor, ha még sikerre nem vezet is, de elhatározott komoly szándéka a prestige- politikát e térre átvinni és itt szerezni meg Ausztria és Magyarország nagyhatalmi állásának azt a prestige-t, melyet én egy nagyszabású külügyminister részéről megóvandónak tartok, akkor én is azok közé fogok sietni, kik az elismerés legbővebb adóját rakják le a t. kül- ügyminister ur elé. Mert igaza van Sziillő t. képviselőtársamnak, mikor azt mondja, hogy Magvarország a nagyhatalmi állás ellen nem tör, a magyar nemzet is meg akarja tartani nagyhatalmi állását; de nyilvánuljon meg ez abban is, hogy ilyen, az egész emberiség jövőjére fontos és abban saját nemzetünk, saját hazánk javára irányuló törekvésekben ne kullogjunk hátul, hanem igyekezzünk elől járni a vezetők között. Nem fogadom el a költség- vetést. Werner Gyula jegyzó: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T országos bizottság ! Előre- boesátólag bátor vagyok néhány szóval reflektálni a t előttem szóló felszólalására, a mely az igen t. kö/.iis külügyminister urnák a hatáskörét tisztán a kii 1 ügyekre- akarja reducálni. Elég nagy tér az, a melyen feladatát derekasan betöltheti és ambitióját kielégítheti. Osztozom e nézetben, A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság najilója.
