A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
34 XIII. CLÉS. nem azért, mintha az utóbbi időkben ilyen tapasztalattal találkoztunk volna, mert ilyen tapasztalatok nem voltak, csak általában említem meg, és csatlakozom Bakonyi tagtársamhoz, hogy a külügyminister ur a magyar belügyekbe való beavatkozástól, mint nem hatáskörébe tartozóktól, tartózkodjék. Nem foglalkozom ezzel a themával tovább, épen azért nem, mert, mint mondám, a legutóbbi delegatio óta ilyen hatásköri túllépésnek semmi jelenségei nem fordultak elő, tehát nem is szükséges ezért kritikát gyakorolnom. A figyelmeztetés azonban a jövőre nézve, a múltakban, még pedig a messze múltakban tett nagyon sajnos tapasztalatokból kifolyólag talán nem árt Sajnálatomra akadályozva voltam abban, hogy a bizottság ülésén korábban jelenjek meg s igy nem hallottam Issekutz Győző t. bizottsági tag ur fejtegetéseit, de mielőtt felszólalásom tulajdonképeni témájára áttérnék, mégis azokra, a miket beszéde végéből hallottam, némi megjegyzést akarok tenni. Épen akkor léptem be, a mikor ő ismételve hangsúlyozta, hogy ilyen meg ilyen 67-es és ezen alapbői kiindulva, ö csak ennek a külügyi politikának lehet a hive. Bocsánatot kérek, a külligyek terén az nem jelent semmi különbséget, ha valaki 67-es vagy 48-as; itt a nemzetnek az érdeke minden pártszempontok felett áll. Xem is képzelek magamnak sem 67-es alapból kiindulva, sem 48-as alapból kiindulva egészséges külügyi politikát, ha nem az állam és a nemzet érdekét veszszük figyelembe. Megvallom, bár erősen ragaszkodom a magam elvi álláspontjához, ezen a téren ilyen irányban megkülönböztetéseket tenni nem tartom helyesnek, mert például, hogy csak egyre utaljak, én ép oly erős hive vagyok a hármasszövetségnek, mint ő, pedig én 48-as vagyok, ő pedig 67-es ; én hazám érdekében lévőnek látom a hármasszövetségnek fennállását. Xem értettem jól t. barátomnak utolsó szavait, de azt a benyomást tették rám, mint hogyha ugyanazt a tliemát pengette volna meg, a melyet már az albizottságban egyszer felvetett. Éz a politikai felelősség hiánya. Bocsánatot kérek, ez ellen állást kell foglalnom. Ennek a dualisztikus monarchiának mindkét állama alkotmányos és parlamentáris állam. Az igaz, hogy a parlamentárizmus inkább van kifejlődve Magyarországon, mint Ausztriában, a hol bizony nagyon sokszor sántikál. Kämmerer Ernő: És itt? Saghy Gyula: Nálunk sem mindig érvényesül, de ott kevésbé érvényesül, mint nálunk. Nagyon köszönöm különben a közbeszólást, mert legalább elejét veszi a félreértésnek s nem fogják azt hinni, mintha abban a véleményben volnék, hogy nálunk a parlamentárizmus mindig érvényesül. A parlamentarizmusból folyik szükségképen a politikai felelősség. Tisztelt barátom azt fejtegette már az albizottságban, hogy csak a jogi felelősség vau a törvényekben szabályozva, de a politikai felelősségről a törvények nem szólnak. Az a véleményem, hogy a politikai felelősséget nem is lehet sehol a világon törvényekkel szabályozni, ez a Parlamentarismus lényegéhez tartozik és annak természetes folyománya; és bár a törvény csak a jogi felelősséget szabályozza, de a kettő egymáshoz van kötve. Maga a fogalom is nagyon különbözőképen szokott megállapittatni, de a lényeget mindenki abban keresi, hogy az a kormány és azok a ministerek, kikkel szemben a parlament megvonja bizalmát, kénytelenek helyüket elhagyni. Másképen a politikai felelősség lényegét értelmezni nem lehet. Hogy állunk itt e tekintetben? ügy, hogy a közös ministerek egyike sem áll szemben az egyik és a másik állam parlamentjével közvetlenül, hanem közvetve az országos bizottságok utján. Az országos bizottság e tekintetben az egyes államok törvényhozó testületének képviseletét képezi és ha a bizottságok bizalmukat megvonják, a közös ministerek alkotmányos és parlamentaris felfogás szerint állásukat nem tarthatják meg. Láttuk ennek tényleges eredményét akkor is, mikor az országos bizottság részéről nem is történt meg a bizalomnak egyenes megvonása, hanem csak bizalomnyilvánitás nem történt, s már ez maga után vonta azt a következményt, hogy a ministernek helyéről távoznia kellett. Csak az áll, hogy sokkal nehezebben érvényesül a politikai felelősség a közös ministerekkel szemben, mint a többi ministerekkel szemben, először azért, mert a közös ministerek nem a parlamenttel állanak közvetlenül szemben, másodszor azért, mert ha az egyik állam bizottsága bizalmatlanságot szavaz, a másik állam bizottsága esetleg nem szavaz bizalmatlanságot, megtarthatják egy darabig állásukat, de ha az egyik államnak bizottsága állandóan megvonja a bizalmát, akkor helyzetük hosszabb ideig tarthatatlan. Bocsánatot kérek, hogy ezzel a kérdéssel türelmüket igénybe vettem, de kötelességemnek tartottam ezt kifejteni, mert az albizottságban Issekutz tagtársunk részéről ellenkező és alkotmányos szempontból káros következményű fejtegetést hallottunk. Ezek után igen rövidre szoríthatom felszólalásomat, mert a mint azt a t. előadó ur is hangsúlyozta, oly rövid idő telt el az utolsó ülésezés óta, hogy nem történt semmiféle lényeges változás a külpolitika irányítása terén, melynél fogva uj szempontokat kellene kidomborítani. Ezért csak azokat a szempontokat akarom kifejteni, a melyeket az albizottságban is kidomborítottam. a mely állásponttal nemcsak egyéni nézetem, hanem annak a pártnak is nézete és felfogása, a melyhez tartozni szerencsém van, indokolását nyeri. Külügyi politikánk sarkkövét a hármasszövetségben keresem és találom, a melyet nagyszabású külpolitikai működésében magyar államférfin hozott létre, Andrássy Gyula gróf. s mely most is kiindulási pontját és alap-
