A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. sért, a mit az annexio kérdésében velünk szemben tanúsított. Végigvonul a külügyminister urnák a jelentésben ismertetett nyilatkozatán az az önérzetes bang, a mely kifejezésre juttatja Ausztria és Magyarország külpolitikájának méltóságát s a mely — egészen őszintén ki kell mondanom itt a nyilvános ülésen is azt a nézetemet, a mit már az albizottságban is hangoztattam, — nagyon is elüt attól a nagyon is protegáló, nagyon is pártfogó hangtól, a mely Ível Németország minden lehető alkalommal megemlékezik rólunk. Ki kell ezt emelni, t. országos bizottság, mert épen olyan nagyhatalommal szemben honoráljuk ezt a barátságos magatartást, mely érdekeinél, ( )roszországhoz való viszonyánál fogva talán könnyebben ragadtathatta volna magát épen az ellenkezőre. T. országos bizottság ! Ismételten hangsúlyozva látom úgy a külügyi albizottság jelentésében, mint a t. külügyminister ur nyilatkozataiban is azt, hogy mennyire ápolnunk kell a jó szomszédi viszonyt, a mely ezidőszerint a Balkánállamok közt és közöttünk fennáll, hogy igy politikailag és gazdaságilag is, különösen a Szerbiával és Romániával való kereskedelmi szerződés megkötése után, barátságos viszonyt tartunk fenn. A magam részéről is csak örömömet fejezhetem ki a felett, hogy ezt a jó viszonyt, momentán legalább, semmiféle veszedelem nem fenyegeti. Azonban, t. országos bizottság, ha ezzel szembeállítom azt a tényt, hogy most, az annexiónak megtörténte után is — a mire Issekutz Győző t. barátom azért mondott helyeslő Ítéletet, mert szerinte a Balkánról fenyegető veszedelmekkel szemben az annexio adja meg azt a védelmet, a mit az occupatió- ban t. képviselőtársam nem tudom miért nem talált meg, — mondom, hogy az annexio megtörténte után is a Boszniában és Herczegoviná- ban állomásozó csapataink kiadásai nyolcz millióról a most tárgyalt hadügyi költségvetésben 12 millióra emelkedtek fel, én erre a tényre nézve keresem a magyarázatot, mert ebből úgy látom, hogy a Balkánon sem várható a viszonyoknak olyan kedvező alakulása, mint a hogy azt a t. külügyminister ur a maga politikájának igazolására elibénk tárta. Az all lániai mozgalom, a törökországi legutóbbi válságos események és egy különös inczi- dens, a mely csak a legutóbbi napokban, talán tegnapelőtt merült fel, a Daily Telegraph közlese szerint, bennünk aggodalmat ébreszthet és gondolkodóba ejthet. A Daily Telegraph nevezetesen azt a hirt bocsátja világgá, hogy készülőben van, már a megvalósításhoz is közeledik egy, Bulgária és Ausztria-Magyarország közti szövetség létesitése. Sőt a mit ezután közöl a Daily 1 élegrapli -— fides penes autorem, de szeretem hinni, nemhogy a szövetség létre nem jön, mert minden Balkán-állammal a legmele32 gebben óhajtom a szövetkezést a magam részéről, de szeretem hinni, hogy a mit ehhez fűz a Daily Telegraph, hogy az csakugyan nem egyéb képzelődésnél, mert ha a valóságnak csak egy szemernyije is volna benne, ez az en aggodalmaimat a legnagyobb fokra emelné. Nevezetesen Ferdinánd bolgár király szájába ad ez a világlap egy nyilatkozatot, a mely körülbelül akként szól. hogy megelégelte az orosz protectorátust, Bulgária már teljesen egészséges állam, a melynek minden törekvését abban kell felismernie, hogy családjával ismét egyesüljön, természetesen ezen család alatt a bolgár nemzet macedóniai fajrokonait érti, másokat nem is érthet. T. országos bizottság! Mikor a világsajtónak ilyen tekintélyes orgánumában ilyen jelenség merül fel, azt hiszem, nem egészen felesleges, ha ennek megemlítésével alkalmat adok a külügyminister urnák arra, hogy e tekintetben tájékozást szerezhessen magának, ha pedig t zt a tájékozást — a mint róla feltenni kötelességem - már megszerezte, azt velünk is közölje, mert a balkáni jó viszonyok hangoztatásával szemben mindenesetre szükséges, hogy tudjuk, vájjon nincs-e ottan a béke ilyen jelenségek által komolyan veszélyeztetve. T. országos bizottság ! Hivatkozás történt az előzmények során és az albizottsági jelentésben is a német birodalmi kanczellárnak múlt évi deczember 11-én tartott beszédére, a melyben egy passzus foglaltatik, a mely az én figyelmemet is a legnagyobb mértékben megragadta, és a mely körülbelül azt foglalja magában, hogy Németország és Anglia találkoznak abban a kívánságban, hogy a versengések a hadikészülődésben keriilendők, és abból levonja azután azt a helyes consequentiát is a német birodalmi kanezellár. hogy ez a legbiztosabb mód az egyes hatalmak közötti bizalmatlanság eloszlására. Tökéletesen igaza van, és ebből a hivatkozásból arra a beszédre azt kellene következtetnem, hogy követi is példáját az igen t. külügyminister ur, a mikor maga is annak a felfogásnak erősítésére kellene hogy törekedjék, hogy ez a versengés a hadikészülődésekben csakugyan végre-valahára mértéket tartson. Ezzel szemben a t. külügyminister ur exposéjában, homlokegyenest ellenkezőleg, azzal az optimis- tikus. rózsás színekkel kifestett helyzetrajzzal, a melyet előterjesztésének legnagyobb részében találunk, a végén épen a hadikészülődéseknek legnagyobb mértékű fokozására hiv fel bennünket. Azután pedig az albizottsági jelentés is természetesen magáévá teszi ezt a felfogást, a mikor hangsúlyozza annak szükségét, hogy hadseregünk és haditengerészetünk arra a magaslatra emeltessék, a mely a jelenkor igényeinek megfelel. Ez, t országos bizottság, bizony nem egyéb, mint abban a versengésben, abban a verseny- futásban való részvétel és annak minél nagyobb
