A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

2# 5ÊIII. ÜLÉS. államok törvényhozó testületének határozata, a melyet mindnyájan jól ismerünk, ezzel a kér­déssel már in concreto foglalkozik. Tudtommal ez az első alkotmányos testület, a mely e tekin­tetben határozatot hozott és ezt a tényt, egy hangsúlyozom, bár nem a legközelebbi jövőben megvalósítandó, de mindenesetre nagyon üdvös eszmének újabb körbe : a parlamentek körébe való bevonását a legmelegebben üdvö­zölhetem, mert mindazoknak, a kik meg akarják valósítani azt a szemeink előtt lebegő czélt, hogy a túlzott fegyverkezésnek valami módon megállj-t kiáltsunk és határt szabjunk, az ilyen törekvéseket határozottan föl kell karolniok, szimpátiával kell fogadniok, s illő dolog ennek ebben a testületben is hangot adni. Ismétlem, hogy az előadó ur javaslatát sajnálatomra el nem fogadhatom. Werner Gyula jegyző: Gróf Mailáth József ! Mailáth József gr. : T. országos bizottság ! (Halljuk!) Értem a t. küliigyminister urnák becsületes és megengedett optimsimusát, a mely a világ külügyi politikai alakulásai és jegecze- dései közepette jelenleg elfoglalt álláspontját jellemzi. A beavatottak többnyire tartózkodnak idő előtt ítéletet mondani, mert az erős kriti­kák sokszor érzékenységet idéznek elő ott. a hol azt nem is várjuk. A kis államok önérzetét sem kellene mindig érinteni, a mint az most nem­rég történt Francziaországban, midőn a vlissin- geni erődítés kérdésének felvetése alkalmából franczia részről azt állították, hogy ezen állam Németország gondnoksága alatt áll. Kétség­telen azonban, hogy a potsdami entrevue óta bizonyos idegesség jelentkezik a világ vezető diplomatái körében. Ezen forrongás sok körül­tekintést, nyugalmat s higgadtságot igényel. Meg vagyok győződve arról, hogy a kiilügy- minister ur és a külügyi hivatal, mint minden más kérdésben, úgy ebben is azt a nyugodt és komoly politikát fogja követni, a melyet eddig követett. Elégtétellel vettem továbbá, hogy a kül- ügyminister ur egy nyugalmazott ellentenger­nagynak a draednoughtok kérdésében mondott kijelentéseit sajnálattal vette tudomásul. Mert ha elismerem is a szakembernek jogát, hogy a tengerészet erősödését kívánja és hogy a laiku­sok előtt ezen kívánalmat erős indokolással ki­emelje; kár volt ezzel kapcsolatban egy velünk barátságban és szövetségesi viszonyban álló ál­lamnak érzékenységét érinteni. Nekünk, t or­szágos bizottság, mindent kerülnünk kell olyan időben, a mikor a tekintély érzése és a fegvelmi érzék sok hadseregben ijesztően apad, mindent kerülnünk kell, a mi ennek a tekintélynek és fegyelemnek csorbítását elősegíti. Sőt arra kell törekednünk, hogy a hadseregből a politikát lehetőleg elimináljuk. A legjobb katonai parancs­nok az, a ki a politikával nem foglalkozik, ha­nem, a ki a hadsereg egészséges anyagi és szellemi fejlesztésén dolgozva, abban a keretben mozog, a melyet részére a legfőbb hadúr úgy an int 1)1. nálunk is — kijelöl, és az egyúttal a béké­nek is a legnagyobb fejlesztője lesz. Egy kato­nai parancsnok nem tűrné azt, ha egy manőver alkalmából valaki akár diplomatiai, akár pedig parlamenti állásából kifolyólag azon ténykedé­seibe, a melyeket a manőver alkalmával ő ki akar fejteni, bármit belevigyen. Ezért joggal mondhatja a küliigyminister, hogy a tengeré­szeti haderő erősítésénél — enyhén szólva, meggondolatlan nyilatkozat volna egy közeli háború lehetőségéről beszélni, a mikor mindenki a legnagyobb őszinteséggel csak a békét akarja. T. országos bizottság ! Miután a múlt delegatio ülésezése óta semmi újabb mozzanat nem merült fel, — a mint a külügyi albizottság tárgyalása alkalmával is bátor voltam kifej­teni — én a külügyi kormány politikája iránt bizalommal viseltetem és a költségvetést általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául t lfogadom. Werner Gyula jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző : T. országos bizottság ' Ott kezdhetem beszédemet, a hol Batthyány Tivadar gróf hefejezte, a mikor megállapította, hogy a külügyminister politikája a békét bizto­sítja. Ebből nagyon természetesen a magam részéről, a ki objectiv alapon akarom elbirálni annak a hatóságnak a működését, a melynek tényei előtt állunk, csak azt a consequentiát vonhatom le, hogy a küliigyministernek műkö­dése iránt az albizottság részéről kifejezett elis­merés indokolt. És ehhez az elismeréshez min­denki hozzájárulhat, a ki a külügyminister politikájának feladataival, feladatainak lényegé­vel objective foglalkozik. Az Ausztriával szemben fennálló kapcso­latnak. a kölcsönös védelemnek leghatékonyabb eszköze, a mint a törvény maga kifejezi, a kül- ügv. A kölcsönös védelem, a kölcsönös béke biztosítása képezi a kiilügyministerium legfőbb feladatát. Ha azután ellenzéki oldalról is annak constatálására találunk, hogy a külügyminis- terium ennek a feladatának megfelelt, akkor, azt hiszem, hogy ebből objective csak azt a consequentiát lehet levonni, hogy azon műkö­dése iránt, a melyet a monarchia szolgálatában kifejtett, elismerésünket fejezzük ki. Nagyhatalmi állás tekintetében, Batthyány Tivadar gróf által tett megjegyzésekre magam is elismerem, hogy e kérdéssel igenis foglalkozni kell, e kérdéssel foglalkozni is fogunk, de ott és akkor, a midőn e kérdésnek, a nagyhatalmi állás feltételeinek anyagi eszközei lesznek előt­tünk mint bírálat tárgyai, illetőleg a mikor a hadügyi költségvetésről fogunk szólani. Akkor fogunk foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy ha a nagyhatalmi állás minden feltételét bíráljuk és keressük meg, hogy akkor, a mikor a nagy­hatalmi állás anyagi eszközei tekintetében az ország áldozatkészségében elmegy a legszélsőbb határokig, akkor kérdjük, hogy a nagyhatalmi állás feltételei megvannak-e és megtudjuk-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom