A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. 29 szerezni a legnagyobb feltételeket, az erkölcsi feltételeket. Én tehát e kérdéssel most nem akarok bővebben foglalkozni. Constatálom a kiilügy tekintetében, hogy a magyar nemzeti politika köztudatába a hármasszövetség szüksége átment. Hogy ez a hármasszövetség miként teljesítse kötelességét, hogyha erre nézve oktatást akarnék adni annak a diplomatiai testületnek, a mely ebbe beleszületett, a mely ezen a téren oly régen működik, a mely minden összekötő szálat ismer, azokat a dolgokat is, a melyek előttünk nincsenek feltárva, ha ilyent akarnék tenni, ezzel csak időt pazarolnék. Inkább azokról a nem annyira objectiv, mint inkább subjectiv indokokról akarok szólam, a melyeket Batthyány Tivadar gróf felhozott abban a tekintetben, hogy a külügyminister ur politikájától az elismerést megtagadni óhajtja. Ézek közt az ő sorrendjében az első volt az, hogy Magyarország politikai életének 1909. évében oly érdeklődést tanúsított a magyar politikai élet fejlődése, mondjuk saját szavai szerint, a magyar crisis iránt, a mely az 1867 : XII. t.-czikk szerint hatáskörén túlterjedt. T. országos bizottság ! En a magam részéről feltétlenül perhorreskálnám az ellenzék padjaiban annak a constatálását, hogy az 1909. évi magyar kormány engedett beleavatkozást Magyarország belügyi viszonyainak alakulása tekintetében az ott hatáskörrel nem biró kül- ügyministernek. Ellenzéki szempontból én feltétlenül kifogást tennék, de nem állítanám, hogy a magyar politikai élet fejlődésére nézve a külügyminister befolyást gyakorolt. Méltóz- tassék csak az 1867 :XII. t.-czikk rendelkezéseit figyelembe venni. Világos, hogy a külügyminister, illetőleg a közös minister urak vannak fényeikben hozzákötve a két állam kormányainak beleegyezéséhez, előleges egyetértéséhez. Sehol azonban egyetlenegy törvényes intézkedés a tekintetben nem áll fenn a magyar alkotmányban, hogy a magyar állam ministerei a közös ministereknek a tanácsai, intézkedései, befolyása alatt állnának. Ha tehát az 1909-ik évi politikai erisis- ben, midőn volt egy kormány, és midőn később lett egy kormány, a közös külügyminister ur tanácsot adott, beleavatkozott akár a volt magyar kormány, akár a későbbi magyar kormány magatartása tekintetében, azt én törvényes állapotnak nem tekintem, de lehetségesnek sem tartom. Xem hiszem épen az 1909-ben volt kormányról azt, hogy ilyen beavatkozási inge- rentiát elviselt volna ; de nem hiszem az 1909-ben lett magyar kormányról sem, hogy ilyen ingeren- tiának volt ő az eredménye. Hiszen tudjuk, hogy nem a külügyministeri hatáskör, hanem a magyar belpolitikai viszonyok tették szükségessé akkor, hogy egy gouvemementális párt alakuljon, hogy midőn az akkori többség a politikai negatio álláspontjára helyezkedett, alakuljon egy olyan többség, a mely a törvényhozó hatalomnak a végrehajtó hatalommal való továbbműködésére a képesítést megadja. En őszintén mondom, magjai nemzeti szempontból, állami szuveréni- tásunk szempontjából, a magyar politikai élet tekintélye szempontjából nem tartom szerencsésnek a szemrehányást a tekintetben, hogy a mi belpolitikai életünket politikai felelősséget nem viselhető hatalmi tényezők irányítják vagy befolyásolják. A második kifogása t. delegátus társamnak a külügyminister működése ellen az volt, hogy a módozatokkal, a melyek szerint az annexio kérdését kezelte, nincs megelégedve. T. országos bizottság! E tekintetben két alternativa áll fenn. Befejezett cselekmények bírálatánál vagy a cselekmények eredményét veszi valaki ítéletének alapjául, vagy a cselekményeknek rugóit és előzményeit. A cselekményeknek rugói és előzményei azok előtt, kik a Balkán-államoknak körülbelül 20 éves, vagy azt meghaladó történetét figyelemmel kisérték, kik számot vetnek azzal, hogy két állam közel milliárdra menő befektetést helyezett már el azon tartományokban, honnan a legutóbbi időben is mindig csak a lappangó elégületlenség szikráitól kellett félni, azt hiszem, történelmi alapon kézzelfoghatók. És ha az eredményeket is vesszük, t. országos bizottság, akkor, midőn kardcsapás nélkül - nem mondom azt, bogy már jogi ténynyé — de hatalmi ténynyé, önálló souverén hatalmi ténynyé változtattuk azt, a mi eddig csak az európai nagyhatalmak ténye volt, a két állam a két tartományban úrrá lett, akkor az eredmények után — mondom, az ilyen külügyi politikát helyteleníteni képes nem lennék soha, az ilyen külügyi politika iránt, a mely sikerekkel jár, a mely e nemzet diplomatájának vezető szerepet biztosított, mindig csak elismeréssel viseltethetünk. A harmadik nehézség, a melyet a külügyminister politikájában kifogásol, ama törekvések, melyek a véderő exorbitans kiterjesztésére vonatkoznak és a melyek a nagyhatalmi állásért történnek. A nagyhatalmi állást szerinte a nemzet nem hajlandó megérteni, nem hajlandó igévé változtatni. A hadügyi költségvetés tárgyalásánál a magyar nemzet történelmével fogom megkísérelni bebizonyítását annak, hogy a magyar nemzet fennállását mindig csak a nagyhatalmi állás volt képes biztosítani és mihelyt a magyar nemzet a nagyhatalmi politikával szakított, abban a perezben a magyar nemzetre a megpróbáltatások, a keserűségek, sót a török hódoltság kora is következett el. De ezzel a kérdéssel fogunk foglalkozni ott, a hol helyénvaló lesz. . . Akkor tennék kifogást a külügyminister ur politikája ellen, ha ö annak a két államnak nagyhatalmi állását nem akarná biztosítani, a mely két államnak nagyhatalmi állása, eltekintve attól, hogy egy uralkodóház világhatalma is
