A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. 25 elismerését fejezze ki és neki bizalmat szavazzon. hozzá nem járulhatok. Ennek indokait bővebben kifejteni ez alkalommal feleslegesnek tartom, csakis egészen röviden kívánom jelezni az én ebbeli álláspontom indokait a következőkben. Először is én az igen t. kiilügyminister urnák különösen az 1909. évben követett eljárását nem tudom teljesen helyeselni, midőn a különböző irányzatú sajtóorgánumokból és egyéb jelenségekből kivehetőleg az igen t. küliigy- minister ur oly meleg érdeklődést méltóztatott tanúsítani a magyar krizis iránt, mely felfogásom szerint az 1867: XII. t.-cz.-ben a külügy- minister hatáskörét körüliró rendelkezésen túl terjed. Ez az egyik. A másik főindokom, a miért az igen t. kiilügyminister urnák a bizalmat meg nem szavazhatom, az a mód és eljárás. a miként a kiilügyminister ur méltóztatott az egész bosnyák annexió kérdését kezelni. Hangsúlyozom, hogy ezt részletesebben indokolni nem kívánom, mert nem tehetnék egyebet, mint megismételni azokat, a miket az előbbi országos bizottság ülésein, valamint az ország- házban is kifejtettem. Én azonban az igen t. kiilügyminister urnák politikáját ezenkívül nem tudom helyeselni már azért sem. mert benne és az ő politikájában látom egyik legfőbb tényezőjét ama törekvéseknek, melyek ez országos bizottságot legközelebbi üléseiben igen közelről fogják érinteni s a melyek vonatkoznak a véderőnek exorbitans, az ország igazi érdekeit negligáló mérvben való kiterjesztésére. Midőn külügyi politikánkat olykép méltóztatnak intézni, hogy az országot olyan újabb terhekkel kívánják megterhelni, melyek Magyarország adózó polgárságát évtizedekre súlyosan fogják sújtani s a melyek meg fogják akadályozni azt, hogy ez a nemzet a maga belső consolidaciójának útjában előrehaladjon, ezt a politikát nem helyeslem, bizalmammal pedig megerősíteni nem vagyok képes és hajlandó. Ezeknek előrebocsátása után méltóztassa- nak megengedni, hogy lehető rövidséggel egynéhány kérdésre ki terjeszkedjem már a parlamentáris usus szempontjából is, hozzáfűzve szavaimat előttem szólt Sziillö Géza t barátomnak fejtegetéséhez. Az előttem szólt bizottsági tag urnák közjogi fejtegetéseire és felolvasására, melyet Fer- dinandy munkájáról tartott, nem kívánok bővebben reflektálni, csak constatálom, hogy a mint Ferdinandy Géza a közös ministereknek közjogi helyzetét körülírja nem vagyok közjogász, el akarom ismerni, hogy helyesen irta körül — az alkotmányosság szempontjából olyan non sens, a mely megerősít engem abban a törekvésemben, hogy e helyzetet megszüntessük, hogy Magyarországot végre-valahára ebből az igazán parodistikus alkotmányos helyzetből a valódi alkotmányosság útjára terelhessük. A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizuttság Az előttem felszólalt bizottsági- tag ur igen, sőt nézetem szerint túlmelegen foglalt állást a hármaszövetség és a hármasszövetség- ben különösen a német szövetség mellett. Azt hiszem, t. barátom érezte maga is e túlzott melegségnek következményeit akkor, a midőn maga is szükségesnek tartotta utalni arra, hogy ne hangsúlyozzak és ne állítsuk be ezt a kérdést olykepen, mint hogyha Magvarország egyedül és kizárólag a hármasszövetségre, illetőleg^ a német szövetségre lenne utalva. .Tói méltóztatott kifejezni,- hogy ez a jelszó átmegy a népek köztudatába, — a mint jól értettem, ő is mondotta — bizonyos zsarolási eshetőségeknek teszsziik ki az országot és a monarchiát. En is ezt az elvet vallom, csakhogy ebből minden alkalommal le is vonom azt a consequentiát, hogy szemben t. barátom túlságos melegségével, a melylyel a hármasszövetség mellett foglalt állást, ugyanazzal a melegséggel vagyok bátor azon álláspontomat kifejezni, hogy én a hármasszövetségben egy meglevő, és mig a szerződések fenállanak, feltétlenül tiszteletben tartandó szövetséget látok, melyet azonban a magam részéről annyira jónak épen nem tudnék elismerni, hogy annál jobbat Magyarország és a magyar érdekek szempontjából elképzelni ne lehetne. Sőt ismételten hangsúlyozom azt, a mit ezen a helyen és máshol is kifejtettem, hogy a mennyiben Németországban, a hármasszövetség vezető államában, bizonyos simptomák meg nem változnak, kénytelen lennék egészen elfordulni a hármasszövetségtől és a magam szerény hatáskörében propagandát csinálni annak, hogy a monarchia és Magyarország más alakulatban vegyen részt. Bátorkodom utalni azon túlságos erős társadalmi mozgalomra, a mely Keleten, Romániá- ban érezhető és a melynek visszahatása állandó veszélyekkel jár a magyar szent korona birodalmának oláhlakta vidékeire. Ez a bizonyos társadalmi mozgalom oly erős, annyira túlmegy a megengedett határokon, hogy azzal szemben nekünk ismételten és ismételten fel kell emelni szavunkat, és meg kell kérnünk a t. külügy- minister urat, mint külügyeink vezetőjét, érttesse meg azokkal az államokkal, hogy utóvégre nem lehet azt kívánni, hogy Magyarország lelkesedjék a Romániával való szoros baráti es szövetségi viszonyért, 8 hogy lelkesedjék a német szövetségért akkor, a midőn azt látjuk, hogy a társadalom ellentétben a kormányok lovális eljárásával, egv illoyális mozgalmat indit, méh Magvarország belső békéjének feldulására irányul : mert akkor lehetetlen megállani azon thesis mellett, hogy a hivatalos szövetségeket a nemzetek érzületétől teljesen elválaszszuk, hanem ha nem tudnak azon államoknak kormányai oly befolyást gyakorolni a népre és a társadalomra, hogy azt a szövetséget, mely a kormányok között fennáll, átvegyék a gyakorlatba és a társadalmi életbe, akkor nekünk nem manapló ja. ^
