A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
211 XIII. ÜLÉS. hatalom közt, hogy ezzel maguknak előnyöket csikarjanak ki. Ha Oroszország és Ausztria-Magyarország meg tudnak egyezni a Balkán politikát illetőleg, akkor elsőrendű feladatunk : a Balkán békességének fen tartása, könnyebben és sikeresebben lesz keresztülvihető. (Helyeslés.) A Balkán tekintetében, a hogy láttam, bizonyos ellentétet mutat az expose első és második része. Az első részben ugyanis a külügy- minister azt mondja, hogy a Balkán politikában az a gondolat vezeti, hogy ott -conservativ politikát kell folytatni, mig a második rész azt tartalmazza, hogy élénk örömmel látja, hogy a Balkánon az államok fejlődnek és ezt a fejlődést sikerül biztosítani. Ha összevetjük azt, hogy a Balkánon az albán-kérdés szerepel és ha tekintetbe veszszük Krétának fejlődési hajlamát, hogy e kettőt miképen tudja összeegyeztetni, azt megérteni kissé nehéz, erre nézve azonban azt hiszem, hogy itt csak látszólagos az ellenmondás azért, mert ha valaki czéltuda- tosan vezette a Balkán-politikát, az a mostani küliigyminister ur volt. A Balkánon gazdasági érdekeink védelmét tartom legelsősorban szükségesnek és ezért arra az egyre kérem a t. külügyminister urat, hogy a Balkánon kereskedelmi érdekeinket megvédelmezendő, ott a hol a szerződések még meg nem köttettek, köttessenek meg a mi érdekünkben, a maga diplomatiai és konsuli erejével pedig űzze vissza azt a törekvést, a mely a barátság örve alatt mások gazdasági terményeinek a hátunk mögött akarna piaczot teremteni. ( Helyeslés. ) A Romániával való / viszonyunkra is ki akarok térni egy kissé. Én concedálom, hogy Romániával ma a helyzet korrekt, a mint korrekt volt az állam és az állam közti viszony folytonosan. Erre garantiát nyújtott Károly király bölcsesége, és garantiát nyújtott a diplomatiai ügyesség, a mely tudta, hogy érdekeik hozzákötik a monarchiához, de a társadalom terén ezt nem látjuk. Az izgatásokban, a melyeknek Erdély volt sokszor színhelye, összezavarták a társadalom és az állam fogalmát. Kérem, hogy ott, a mikor vannak, pedig sokszor vannak, indiciumok, hogy a társadalmi izgatás túlmegy azon a határon, a melyen belül türelemmel nézhetjük a dolgokat, erélyesen lépjen fel, mert a magyar nemzet érdeke kívánja, hogy az a gondolat exstirpáltassék az erdélyi körökből, mintha Romániában volna valami keresnivalója a magyarországi románoknak és mintha ők üdvösségüket ott találhatnák. (Helyeslés.) Még csak röviden kívánok kitérni arra a két hatalomra, a melyről megemlékezik az expose, midőn az az Angliához és a Franczia- országhoz való viszonyunkról szól. Mellőzöm azt az episodot, a mikor a franczia tőke politikai okokból nem szólott hozzánk, a mikor politikai vonatkozású indokokból a pénzügyi kérdésben való relatiót Magyarországgal megtagadta, a mivel szemben mi fényes elégtételt kaptunk a külföldtől, hiszen 11 milliárddal jegyezték túl a kölcsönünket, és azt az episodot, a mikor ugyanezt tette Törökországgal szemben is, erre a leczkét megkapta Francziaország Törökországtól, a mi igazolja, hogy pénz, politika, bölcsesség együtt hatalom, de külön-külön még nem az. Az is kétségtelen, hogy Anglia bizonyos mértékben inkább hidegebb velünk szemben, mint a mennyire indokolt lenne, de ez arra vezéthető vissza, hogy az entente gyengülése idegessé tette őt is. Talán azzal magyarázható ez meg, a mire idézem Edwárd király szavait, melyeket mondott, mikor az annexio megtörtént és látta a sikertelenséget : »II nous manque un chef d’orchestre«. Ennek tulajdonítom a vlissin- geni kérdésben tanúsított nézeteltérést és a féltékenységét a bagdadi vasút tekintetében. Megnyugvással látom, hogy az igen t. külügyminister úr exposéjában utal arra, hogy Bethmann-Holhveg birodalmi kanczellárnak sikerült, a hogy magát kifejezte, Angliával, a kölcsönös érdekekre nézve tisztába jönni. Én jobban szerettem volna azonban, ha sikerült volna Bethmann-Holhveg kanczellár urnák Angliával a kölcsönös érdekellentétre nézve tisztába jönni. Még csak egyet hozok fel : azt, hogy mi magyarok őszinte hívei vagyunk a nagyhatalmi állásnak, mert tudjuk és érezzük, hogy a magyar nemzet fennállásának és a magyar nemzeti állam kiépítésének nagy garantiája, ha egy nagyhatalmi állásnak részesei lehetünk. Ezért szívesen áldozunk a nagyhatalomnak, mert ezt beruházásnak tartjuk. Hivei vagyunk a dualizmusnak, de jogainkat meg akarjuk védelmezni. E dualizmusnak első alapfeltétele a paritás, ennek azonban kellő kifejezését a czimer és jelvény kérdésében nem látom. Igen kérem a t. külügyminister urat, hogy lehetőleg gyorsan oldja meg ezen kérdéseket, még pedig úgy, a hogy azt közjogi helyzetünk megköveteli, mert mondhatom, hogy ha a kérésnek eleget nem tesz, a históriai folyamatok logikája ezt idővel ki fogja kényszeríteni. (Helyeslés.) A költségvetést különben elfogadom. (Helyeslés.) Werner Gyula jegyző: Batthyány Tivadar gróf ! Batthyány Tivadar gr.: Rövid néhám hónapja. hogy a t. országos bizottság behatóan foglalkozott a külügyminister ur politikájával. Ezzel kapcsolatosan volt alkalmam nekem is, elvbarátaimnak is a külügyminister, úrral szemben álláspontunkat praecizirozni. Én azért ez alkalommal nem kívánom részletesebben taglalni azon motívumokat, melyek engem arra bírnak, hogy nagy sajnálatomra bár, az igen t. külügyi albizottságnak azon javaslatához, méh szerint a t. kül iigyminister urnák az országos bizottság
