A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. 23 sóért és a külügyek vezetéséért meleg elismerését fejezze ki és az 1911. évi külügyi költségvetést fogadja el. (Helyeslés.) Werner Gyula jegyző : Szüllő Géza : Sziillö Géza: T. országos bizottság! (Hulljuk! Halljuk-!) Kijelentem, hogy a külügyi költségvetést elfogadom és hozzájárulok a t. előadó ur által javaslatba hozott bizalmi nyilatkozathoz. Kijelentem azonban azt is, hogy ezzel nem akarok praejudikálni annak az elvnek, a melyet én vallók, hogy voltaképen sem a kiil- ügyministernek. sem a többi közös ministereknek nincs politikai felelősségük és akár van bizalommal irántuk a delegatio, akár nincs, ez közjogi helyzetüket meg nem változtatja. Tartom tehát magamat ahhoz a tantételhez, a melyet az egyetemen is hirdetnek és erre nézve idézek a legjobb közjogi könyvek egyikéből, Ferdinándy könyvéből, a melyet a consuli akadémián is tanítanak, és a mely azt mondja, hogy (olvassa): »A közös ministerek csak a királynak közös ügyekben nélkülözhetlen hatósági szervei és a delegatiókkal szemben felelős tanácsadói, de nem a delegatiók bizalmi fértiai, a király tanácsolására. A közös ministerium tehát csak felelős alkotmányos, de nem parlamentáris, hanem administrativ ministerium.« így van ez helyesen, mert utóvégre is a felelősséget a parlamentekkel szemben lehet csak gyakorolni, a delegatio pedig nem parlament, tehát a közös külügvminister tényeiért felelős a mi kormányunk a magyar parlamentnek és az orsztrák kormány az osztrák parlamentnek Felhozom ezt azért, nehogy a delegatio hatásköre ezen a téren is kiterjesztessék. Ettől azonban eltekintve, bizalommal nézem az igen tisztelt külügyminister ur külügyi politikáját, mert látom, hogy annak gerinezét a hármas-szövetséghez való tartozás képezi, a mit a nemzet érdekében valónak tartok. A hármasszövetség az, a mely a külügyminister ur politikáját irányítja, a ki igyekszik azt hűséggel és becsülettel megtartani. Ezzel megnyeri bizalmát és barátságát szövetségestársainak, egyszersmind pedig biztosítja magának a többi európai hatalmak tiszteletét is. Örömmel látom, hogy ez a hűség megvan a Németbirodalomban és a német társadalomban és hogy ez megvan az Olaszbirodalomban is, bár az olasz társadalomban ezt a hűséget nem találom meg annyira, mert látunk itt-ott irredentista törekvéseket : de a mikor az olasz állam, mint állam nyilvánul meg, akkor mindig korrekten, hűséggel ragaszkodik a hármasszövetséghez, a melynek legnagyobb hasznát viszonylag Olaszország látja. A hármasszövetség azonban nem lirai regény és nem az önzetlenségeknek játéka, mert minden szövetség érdek- szövetség, a mely azonban azon az elven alapszik : do ut des, facio ut facias. Epen azért a szerződő feleknek a szerződés fentartásábau mindig korrekteknek kell lenniük, de nem önfeláldozoknak. mert a korrektség erőt ad, mig az önfeláldozás esetleg elgyengít. Midőn át vagyunk hatva a hármasszövet- seghez való tartozandóság érzésétől, talán nem kell magyaráznunk, hogy miért jó ez hazánknak, miért jó ez monarchiánknak, de azért nem kell azt sem gondolnunk, hogy ez az egyetlen lehetséges alakulás, mert ha úgy tüntetjük fel a dolgot, hogy ez kényszerűség részünkre, ez esetleg kizsákmányolás tárgyává is tétethetnék. De védelmeznünk kell a” hármasszövetséget épen azokkal a támadásokkal szemben, a melyeknek nap-nap mellett tanúi vagyunk. Czél- zok arra a campagnera, a mely az európai sajtóban a hármas entente-nak érdekében a hármasszövetség ellen irányul; ezélzok azon czikkekre, a melyek a »Neue Freie Presserben René Pinonnak tollából jelentek meg; ezélzok azokra a czikkekre, a melyek megjelentek a »Revue Politique«-ban, s a melyeknek czéljuk az, hogy közvetve megerősítsék a hármas entente-ot és gyengítsék a hármasszövetséget, mondván, hogy a hármasszövetségben a hegemóniát gyakorolja Németország, és hogy abban Ausztria- és Magyarország nem egyéb, mint vasallus, a ki engedelmeskedik azon parancsnak, a melyet Németország előír. En azt tartom, hogy nemzeti önérzetünk, a magunkra való tartás kötelességünk, és ennek szempontjából tiltakoznom kell az ellen, mintha vasallusai lennénk bárkinek is. Mi együtt vagyunk Németországgal, a mely nekünk hűséges barátunk, mi vele megyünk, de nem vezettetjük magunkat. A hármas entente-nak az a törekvése, hogy a hármasszövetséget meggyen- gitse, talán az ő érdekükben való, mert ők érzik, hogy a hármas entente nem felelt meg azon czélnak, a melyet kitűztek maguk elé. Nincs egy éve annak, hogy ennek megalkotója, Edvárd angol király meghalt és máris egészen eltért azon irányoktól, a melyek mellett alkották, s a bennük lévő coliesio mindenesetre gyengült. A hármas entente czélul tűzte ki, hogy Németország isoláltassék, de ezt a czélt nem érte el, sőt idegessé lett attól, hogy Németország és Oroszország közt közeledés történt. Miután mi szoros viszonyban vagyunk Németországgal, és a jelentésből azt veszem ki, hogy minden egyes fázisáról a közeledésnek a külügyminister ur tudomással bir, ebből látom, hogy az osztrák-magyar monarchia és Oroszország közt is a viszony mind bensőbb és barátságosabb lett. Épen ezért, mert végre is a Balkán az, a hová Magyarországnak és Ausztriának a külpolitikában tendálnia kell, mert a Kelet az, a hol mi gazdasági productumainkat elhelyezni tudjuk, érdekünkben áll és a monarchia javára szolgák ha Oroszországgal az érdekegységet meg tudjuk találni, mert az orosz közeledés elejét veszi annak az actiónak, a melyet a Balkan kisebb államok felhasználnak a maguk javara, a mikor féltékenységet akarnak ébreszteni a két
