A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
12 XI. ÜLÉS. szükségesnek tartja az 1911. év első negyedében ugyanazokat a költségeket, melyek az 1910. évre megszavazva voltak, az állami élet szükségletének fedezése czéljából megállapítani. Ez azonban teljességgel nem érinti a magyar törvényhozásnak költségvetés-megszavazási jogát és az adott esetben annál kevésbbé lehet a javaslat ellen kifogást tenni, mert a magyar állam törvényhozása az 1911. év négy első hónapjára már indemnitást szavazott meg és ebben az indemnitásban benne van a közös költségek fedezésére való feljogosítás, t. i. hogy azokat a költségeket a megszavazott indemnitas erejéig a magyar kormány a közös pénztárba beszolgáltassa. A törvényhozás indemnityje nélkül a delegatio által elfogadandó határozati javaslat alapján a magyar kormány a közös költségekhez hozzá nem járulhatna. Befejezésül még megkívánom jegyezni, hogy az állami élet folytatására és a két állam közös érdekeit szolgáló intézményekre szükséges költségek megszavazásától soha nem fogok elzárkózni, még pedig abhól a magasabb politikai bölcseleti szempontból : hogy a ki békét akar, az készüljön a háborúra. (Helyeslés.) Most pedig egy kéréssel fejezem be felszólalásomat, egy kéréssel a közös minister urakhoz, Ausztria vezető politikai egyéniségeihez intézve. Nagy és nehéz feladatok elé fog kerülni a két ország delegatiója, a két ország törvény- hozása a jövőben, midőn nagy költségeket, nagy terheket kell vér- és pénzáldozatban megszavaznia. Egyik államnak gyengítése a másiknak erőssége nem lehet. Mi itt becsületes őszinteséggel küzdöttünk a múltban erős támadásokkal szemben is a 67-es intézmények fentartása mellett. Kérjük őket, hogy nekünk e küzdelmünkben a nemzet előtt való tekintélyünk, politikai hitelünk megvédésében ne állítsanak gátat. Mindaz a törekvés, mely Ausztria politikai életében megnyilatkozik arra nézve, hogy Magyarország nemzeti akarata folyton háttérbe szoruljon, mindaz a 67-iki alap gyengítése, a mi gyengeségévé válik még inkább Ausztriának, mint Magyarországnak. (Úgy van!) A határozati javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Molnár Viktor jegyző : Nagy Ferencz ! Nagy Ferencz: T. országos bizottság! Én sem kívánok belemélyedni abba a kérdésbe, hogy vájjon a delegatio részéről indemnitás megszavazására szükség van-e vagy nincs. Röviden csak arra vagyok bátor utalni, hogy hiszen a praecedensek megvannak, (Úgy van !) sőt megvannak épen abból az időből, midőn Kossuth Ferencz t. bizottsági tag ur tagja volt annak a kormánynak, mely hozzájárult ahhoz, hogy a delegatio megszavazza az indemnitást. De én azt hiszem, hogy az ő felfogásából e részben legfeljebb az a tétel állhatna meg, hogy az indemnitás felesleges. De engedelmet kérek, ehhez aztán hozzátenni azt, hogy alkotmányellenes, törvényellenes is — azt hiszem, ez ellenmondást foglal magában. Mert a mi legfeljebb felesleges, az lehetetlen, hogy az alkotmánynyal ellentétben álljon. Azt hiszem tehát, talán mégis jobb, ha megtartjuk az eddigi gyakorlatot, annál inkább, mert igy legalább módunkban van arra a politikára nézve, melyet a t. közös ministerium követni akar, már előre is olyan szép fejtegetést hallani, a minőt hallottunk például a mai napon Batthyány Tivadar gróf t. bizottsági tag ur részéről, a kinek beszédjét semmiesetre sem élvezhettük volna, ha most az indemnitás miatt össze nem jövünk. (Úgy van !) Mondom, én ebből a szempontból is indokolatlannak tartanám, hogy ne foglalkozzunk az indemnitással és azt ne szavazzuk meg. A mi pedig a bizalmatlanság kérdését illeti, melyre Batthyány gróf oly nagy súlyt helyezett, bátor vagyok figyelmébe ajánlani a t. országos bizottságnak, hogy egyenes ellenmondásba jutnánk önmagunkkal, ha ezen a czimen nem sza- vaznók meg az indemnitást, a mikor csak rövid egy pár héttel ezelőtt a közös kormánynak, és pedig mind a három tagjának, bizalmat szavaztunk, azóta pedig nem merültek fel oly momentumok, melyeknél fogva ők erre a bizalomra érdemetleneknek mutatkoztak volna. (Úgy van!) A mi pedig majd a jövőben, a rendes delegat iós ülésszakban következik, hiszen ennek nem akarunk elébe vágni azzal, hogy a régi alapon tovább is bizalommal vagyunk a ministerek iránt és a régi alapon három hónapra megszavazzuk a költségeket, és fen tartjuk ezt a bizalmat, fentartjuk mindaddig, a mig újabb incidens nem merül fel, a mely bennünket álláspontunk megváltoztatására indíthatna. Erről majd csak akkor lehet szó, ha az 1911. évi költségvetéssel állunk szemben és abból látni fogjuk részletesen, hogy a közös kormányzatnak mik a tervei, hogy milyen követelésekkel áll elő az ország irányában és általában milyen politikát kíván követni. Ezért azt hiszem, hogy nyugodtan várhatjuk meg azt az időt, mikor beleláthatunk abba a jövőbe, melyet a t. közös kormány előkészít. Ma a helyzet az, hogy miután változás nem történt az utolsó delegatio óta, nincs ok, hogy más álláspontot foglaljunk el, mint akkor elfoglaltunk s ezért teljesen eonsequensnek tartom, ha mi az indemnitást ugyanazon bizalomnál fogva, melyet akkor kifejeztünk, megszavazzuk. (Helyeslés.) Egyetlenegy dologra mégis bátor volnék reflektálni, a mit Batthyány Tivadar gróf tag- társunk itt szóba hozott, midőn t. i. a készfizetések felvételével kapcsolatban, mely tárgy —
