A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XI. ÜLÉS. 13 azt hiszem — épen nem tartozik a delegatio hatáskörébe, utalt arra, hogy milyen kevés térül meg azon közös költségekből Magyarország javára, melyeket mi fizetünk. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a múltban bizony nem történt meg úgy, a hogy mi azt követeltük és abban is teljesen egyetértünk vele, hogy a jövőben ezt fokozottabb mértékben és annál erélyesebben fogjuk követelni, minél kevésbbé tudtunk eddigelé olyan eredményt elérni, mely minket teljesen kielégít. A mi különösen a hadi tengerészeinek óriási nagy kiadásait illeti, melyek előttünk állnak és jelezve vannak, az bizonyos, én is osztom azt, hogy ilyen nagy kiadásokhoz, még ha csakugyan szükségesek volnának is, másként nem járulhatunk hozzá, mintha tényleg ez az ország visszakapja legalább quotaszeriileg azokat a kiadásokat, melyeket e .czélra megszavaz. E tekintetben azt hiszem, hogy a delegatio tagjai közt és a különböző pártárnyalatok közt semmiféle véleménykülönbség nincs. De ez sem vonatkozik a mai napra, hanem mikor majd ezek az előterjesztések meg fognak történni, látni fogjuk egyszersmind, hogy vájjon azokat megszavazhatjuk-e és csakugyan bizhatunk-e abban, hogy visszakapjuk azokat a nagy kiadásokat olyan arányban, a mint azokhoz hozzájárulunk. Addig is e tekintetben bátran felfüggeszthetjük ítéletünket. Egyebekre nem akarok kitérni és nem akarom hosszasabban igénybevenni a t. országos bizottságnak idejét és türelmét. Nem akarok pl. belemenni annak a kérdésnek fejtegetésébe, hogy mit használt nekünk a hármas-szövetség. Nem akarok kitérni arra, hogy mikor a Németországgal való szövetségünk nekünk evidenter valóságos, practikus, concret hasznunkra vált az elmúlt időben, akkor hogy lehet azt mondani, hogy a német szövetség csak arra való, hogy mi támogassuk Németországot és nem viszont Németország bennünket. Ezt őszintén megvallva nem értem, (Igaz! Úgy van!) Ebbe tovább nem akarok belebocsátkozni, és ezek után kijelentem, hogy az előadó ur által proponált határozati javaslatot elfogadom. ! Helyeslés.) Nyegre László jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. országos bizottság! Nem volt szándékomban a vitában résztvenni, azonban épen a két közvetlen előttem szólt tagtársam késztet arra, hogy néhány rövid megjegyzést tegyek ezen határozati javaslat lényegére. Már az előadó ur hangsúlyozta, hogy van erre egy praecedens. Bátor vagyok megjegyezni, hogy az a praecedens, mely 1907-ben volt, nem egészen födi a mait, ezzel nem egészen azonos. Akkor egészen más indokolással és más körülmények között fogadtunk el hasonló határozati javaslatot, mint a minő most előttünk fekszik. De már akkor kifejtettük, hogy a delegatio többségének az álláspontja akkoriban az volt, a mit már előbb Kossuth Ferencz t. tagtársunk is röviden érintett, hogy semmi szükség nincs a magyar törvény, a delegatióra vonatkozó és annak hatáskörét megállapító 67-es töivenyek szempontjából egy u. n. indem- mtasi a, mert indemnitást a magyar delegatio nem is adhat, ez a hatáskörébe nem is tartozik, tehát nem is helyes, hogy indemnitásról van itt szó. Nagy Ferencz t. képviselőtársam is a beszéde végén indemnitásról szólt, noha beszéde elején hangsúlyozta, hogy ez nem indemnitás. Mi nem hozunk itt törvényt, még költségvetési törvényt sem, hanem csupán megállapítjuk számszerűleg, tételenként, mint javaslatot a költségvetést az országgyűlés számára, mely ezt vagy beilleszti egyszerűen a maga egészében a költségvetésbe, vagy visszadobja. Felhatalmazásról szólni^ tehát itt nem is lehet. Epen itt jelentkezik nagyon is súlyosan az a körülmény, hogy Ausztriában a kiegyezési törvények máskép hozattak meg, mint Magyar- országon. Mi már annak idején csak előzékenységből azért voltunk hajlandók egy ilyen határozati javaslat elfogadásába belemenni, mert az osztrákokra nézve máskép lehetetlenség lett volna a törvényes költségvetés megállapitása. Tehát nem a magunk törvénye szempontjából tettük, melylyel tulajdonképen ezen fölösleges határozattal bizonyos ellentétben vagyunk, mint Kossuth Ferencz mondta, de megtettük előzékenységből, hogy lehetővé tegyük az osztrákoknak hasonló határozatok által a közös költségek fedezését. Tehát nem teljesen megfelelő az 1907-ki praecedens, a mai esetnek, a melytől a további eltérés az volt, hogy akkor előbb tárgyalt a delegatio és hozott hasonló határozatot, a mely azután a mi országgyűlési indemnitási törvényünkbe bele lett foglalva és igy a magyar törvényhozásnak joga volt ismét vagy egészben elfogadni az ideiglenes közös költségvetés megállapítását tartalmazó határozatot, vagy elvetni. A mi mostani indemnitási törvényünk négy hónapra szól, s igy abban sem kongruens, hogy a delegatio csak három hónapra állapítja meg a közös költségeket, holott kongruenssé kellett volna tenni azt a mi indemnitási törvényünkkel. Ezeket a szempontokat azért akartam hangsúlyozni, mert nem tartanám helyesnek és czél- szeriinek, ha ezen ellentétes felfogások, melyek a praecedensre való hivatkozással itt kifejtettek, más világításba helyeznék akkori álláspontunkat, mint a milyen az valóban volt. Egyébiránt csatlakozva azon felfogáshoz, melyet Kossuth Ferencz t. tagtársam kifejtett, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a határozati javaslatot megszavazzam. Elnök : Kiván-e még valaki általánosságban az előterjesztéshez szólni? Ha nem kivan senki általánosságban hozzászólni, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. A ministerelnök ur kíván szólni.
