A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XI. ÜLÉS. 11 ismerhetem különösen a Becsben revideáló kor- mányférfiak intentióit, a legnagyobb bizalmatlansággal, de egyúttal a legnagyobb aggodalommal nézem e késlekedést, mert nem tudom elképzelni, hogy Magyarország kormánya, Magyar- ország ministerelnöke egy ilyen problémát holmi taktikai kérdésként kezeljen. En nagyon aggódom, hogy talán az osztrákok körében megindult különböző mozgalmak már odáig fejlődtek, hogy ott talán készakarva, tervszeriileg nem terjesztik elő e javaslatokat csak azért, mert talán uj formában akarják e kérdést az országgyűléseié terjeszteni, mert valami meglepetésszerii dologgal akarnak előállani. Én tartok ettől ; ha nem igy van, annál jobb, méltóztassanak megnyugtatni. de »non verba, sed facta« ne avval, hogy újból megígérik, hogy majd benyújtják, hanem igenis, méltóztassanak az annexiós törvényjavaslatot az országgyűlés legközelebbi ülésén benyújtani, letárgyalhatni, akkor lesz alkalmam e kérdéssel részletesen foglalkozni. Még csak Baernreither ő excellentiájának, az osztrák delegatio elnökének azon nyilatkozatára legyen szabad kitérnem, a melylyel válaszol a ministerelnük urnák a dalmát vasútra vonatkozó kijelentésére. A ministerelnük ur arra a helyes elvi álláspontra helyezkedett, hogy ő a dalmát vasúti csatlakozás tekintetében a legjobb megoldást akarja, de azon feltétel alatt, hogy Magyarország tarifális suprematiája minden körülmények között biztosíttassák. Hiszen any- nyira nyilvánvaló, hogy tarifális felsőbbségünk biztositása első és alapfeltétele kell hogy legyen e vasút felépítésének, hogy csodálkozom, hogy egy osztrák activ államférfi ezzel szemben állást foglal, ez ellen tiltakozik, és Magyarország mi- nisterelnökének állásfoglalását valami crimen lesae majestatis-ként kezeli. Az igen t. minis- terelnök ur valószínűleg fog még találkozni olyan felfogásokkal, a melyek Ausztria részéről e dalmát csatlakozó vasútra nézve bizonyos érvényesülésre törekszenek. Az ilyen törekvésekkel méltóztassék a legerélyesebben szembeszállni. Ha ezt az álláspontot szigorúan keresztülviszi, bármi legyen politikai felfogásunk különben, ebben a kérdésben pártkülönbség nélkül az egész magyar nemzet mögötte fog állani. T. országos bizottság ! Ezeket előrebocsátva, kérve kérem az összes arra hivatott igen t. tényezőket, álljanak ellen minden olyan törekvésnek, a mely Boszniában mesterségesen olyan helyzetet akar teremteni, mint a minőt ő excel- lentiája fejtett ki, a midőn itt holmi Reichs- angehörigkeit-ról, holmi Reichlande-ról fantáziái, álljanak ellen elsősorban a dinastia, a monarchikus gondolat érdekében. Álljanak ellen különösen arra való tekintettel, hogy a Habs- burg-dinastia történetében több példa van arra, bogy megpróbálták a dinastia államférfiai Becsben az uj térkép előkészítését. Emlékezzenek II. József császár idejére, a mikor megcsinálták a monarchia uj térképét. Megcsinálták 1849. után is. Az ilyen kísérletek mindenkor a, legnagyobb bajt magára a dinastiára, a legnagyobb veszteséget a dinastia uralma alatti országok nagyhatalmi állására hozták. Ne kövessek ezt a példát, ne engedjék meg, hogy Becsben ismét mappákat csináljanak, a melyek bizonyos törekvések fantazmagóriáit követve, ezt a monarchiát a maga törvényes és történelmi kifejlődésében akarná megakasztani. Hogy pedig ez meg ne történhessék, oldják meg minél előbb, az egyedüli törvényes alapon, a történelmi alapon, az 1867-iki törvények alapján Bosznia hovatartozandóságának kérdését. A javaslatot nem fogadom el. Nyegre László jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. országos bizottság! Az 1911. évi közös költségek tárgyalásánál kötelességemnek ismerném azokra az érdekes fejtegetésekre, melyeket Batthyány Tivadar gróf t. tagtársunktól hallottunk, kitérni és rájuk válaszolni. Most azonban, midőn a már megvitatott és elfogadott 1910. évi költségvetésnek az 1911. évnek egy negyedére való meghosszabbításáról van csupán szó ; midőn sem a bel-, sem a külpolitika terén semmi változás nem történt ; midőn a közös költségek tekintetében előttünk újabb követelések még nem állnak, akkor azt hiszem, hogy a delegatio érdemleges munka végzése ellen vétenék, ha a kérdéseknek mostani vitatásába belebocsátkoznám. Épen úgy a delegatio hatáskörével áll ellentétben, a delegatio ülésében sürgetni az anexiós törvénynek a meghozatalát, mert az ily sürgetés kiterjeszteni látszik a delegatio törvényes hatáskörét. (Helyeslés.) Ezek után röviden kijelentem, hogy az előadó ur által előterjesztett határozati javaslatot elfogadom. Elfogadom először azért, mert ez a határozati javaslat nézetem szerint a közös kormányt az állami feladatok megvalósítására képesíti ; már pedig az állami feladatok teljesítése elől elzárkózni nem lehet. De megszavazom a határozati javaslatot azért is, mert a magyar kormány és a közös ministerek iránt politikailag bizalommal viseltetem. Sok szó férhet ahhoz, a mit Kossuth Fermiez t. bizottsági tag ur felhozott, hogy indem- nitás megszavazása tulajdonképen felesleges. Legyen szabad e tekintetben kiemelnem, hogy szerintem helytelenül nevezik ezt a határozati javaslatot és a delegatioknak azt a működését, mely azt czélozza, hogy a közös költségek bizonyos mértékben megállapitast nyerjenek, ol\ czélból, hogy a közös költségek költségvetés nélkül is a "két állam kormányai által fedezhetők legyenek — helytelenül mondják índem- nitásnak. Praecedensekre hivatkozni nem is akarok. Ezen határozati javaslatban csak annak a megállapításáról van szó, hogy a delegatio
