A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
210 VITT. ÜLÉS. A törvény azt mondja, hogy a törvényhozás jóváhagyása nélkül változtatni Bosznia-Her- czegovina helyzetén nem lehet. Az annexio szerintem e törvény rendelkezésének fennállása mellett nem volt keresztülvihető törvénysértés nélkül. Most legalább kicsit komikus, hogy a mikor mi egy más, régi törvény alapján, a mely ugyancsak életben van, a mely ép úgy szentesitve van, mint ez, követeljük az annektált tartományoknak a magyar államhoz csatolását, az urak akkor egyszerre olv nagy előszeretettel méltóztatnak az 1880 : VI. t.-czikkre hivatkozni. Hangsúlyozom, nem vagyok jogász, nem vagyok közjogász, nem merem állitani, hogy érvényben van e törvény, nem merem állitani, hogy megsértetett-e vagy nem, de állítom, hogy ha a közös minister urak ott most folytonosan az 1880 : VI. t.-cz. 5. §-án nyargalnak, akkor méltóztassanak a 67-iki törvényekre is hivatkozni és nem csak hivatkozni, de azoknak megfelelően támogatni a magyar nemzetet abban, hogy a tartományokat minél előbb idecsatolják. Sajnálom; hogy ily előrehaladott időben került rám a sor, de ha az elnök ur parancsolja, most félbeszakitom. Elnök : Teljesen rendelkezésre állok e tekintetben, de azt hiszem, és az előadó ur is úgy véli, hogy a szónoknak áll érdekében, hogy most folytassa beszédét. Batthyány Tivadar gr. : Szívesen. Engedelmet kérek, de kénytelen vagyok még azt a kérdést is kissé megvilágitani, hogy Bosznia- Herczegovinában mennyire respe tálták azt a tényt, hogy a monarchia két állama anyagi viszonyainak törvényesen megállapított arányánál Magyarország részéről hozott sokkal nagyobb áldozattal eszközöltük az occupatiót, hogy a két állam egyenlő anyagi viszonyainak arányában járult a két tartomány fejlesztéséhez, vasutak építéséhez, megvédéséhez, a védőköltségek terén és a midőn azt látjuk, hogy az annexio révén a quota arányában évenkint legalább 10 miihóval kell többet fizetnünk, mint eddig Bosznia és Herczegovina védelmi czéljaira, akkor azt hiszem, kötelesség, hogy megvizsgáljuk, hogy ha már az occupational emberáldozatban, a quótaaránvon felül áldozott a magyar nemzet, hogy ha az anyagiakban 32 éven át Magyarország állandóan a quóta arányában áldozott, mennyibe került tulajdonképen Ausztria- és Magyarországnak ez az egész occupatio és annexio. És itt mindenekelőtt bátor vagyok egy biin- lajstromot előterjeszteni. Első kifogásom az, hogy ezekben az annectált tartományokban a köz- igazgatás egész vonalán tervszerüleg és kizárólag az osztrák császárság gondolata vitetett be a népbe. Császár, császár és soha a király, soha a magyar király. És nemcsak az életben, hanem a sajtóban is mindenütt a Habsburg-dynastia, felséges uralkodónk mindig mint császár mutattatik be a népnek. Miként a hadseregnél teszik, ezekben a civil tartományokban is a Gotterhalte járja, a magyar nemzet hymn usât ahgha hallották, kivéve, valamelyik dalárda hangversenyén. Itt van a zászlókérdés. A zászlókérdés hivatalosan meg van oldva ugv, hogy a hivatalos helyiségekre a fennálló rendelet szerint a középen felvonják a bosnyák zászlót, jobbra az osztrák, balra a magyar zászlót. Tisztelettel kérdem, hogy van az, hogy a csendőrségi laktanya épületére a közepén felvonják a fekete-sárga zászlót, jobbra az egyik oldalon a magyart, balra a bos- nyákot. Nem fűzök ehhez commentárt, csak kérdést intézek jó oldalról szerzett informatiók alapján, és ezen commentárokból majd a végén fogom pár szóval levonni a comequentiát. Ott van a katonai casino Szarajevóban. Ünnepi disz alkalmával a középen van a kétfejű sasos zászló, jobbra a magyar, balra a bosnyák. Ha jól tudom, két Ízben történt tavaly, hogy Szerajevóban letépték a magyar zászlót a középületek díszítésénél. A rendőrség megbüntette az illetőt, a másodfokú forum értesülésem szerint ezen büntetéseket elengedte. Commentárt nem fűzök hozzá. Csak értesüléseimet adom elő és végtelenül fogok örülni, ha a t. minister ur abban a helyzetben van, hogy azokat egvtól- egyik megczáfolja. Szerajevóban a polgármester ur egy ünnep alkalmával fellobogózta a városházát. Tette ezt kötelességszerüleg annál is inkább, mert ezen épületben van a törvényszék, az ügyészség, az államrendőrség, tehát olyan hatóságok, a melyeknek hivatalos helyiségére a zászlót fel kell vonni. Történt azután, hogy a tartománygyülés elnöksége az osztrák, a magvar és a bosnvák zászló kitűzését eltiltotta és a horvát és szerb zászlót engedélyezte csak. Hogy történt volna ezzel szemben intézkedés, nem tudok róla. Bátor vagyok kérdezni azt is, igaz-e, hogy a templomokra fel szokták vonni a fekete-sárga zászlót és a katholikusokra a horvátot, a szerbekre a szerb zászlót, magyar zászlót azonban a fekete- sárga mellé nem. Végül még két kérdést erre a thémára. Igaz-e az, hogy midőn Ö Felsége vette magának azt a bámulatos, kötelességtudásra valló fáradságot, hogy lerándult Szerajevóba meglátogatni az annectált tartományokat, hogy akkor az illető kormányépületet feldíszítették különböző czimerekkel, köztük a magyar czimerrel is. Ö Felsége érkezése előtt néhány nappal ez a czimer még fenn volt, később levették és helye üres maradt. Továbbá arról is értesültem, hogy midőn ö Felsége lement Szerajevóba, nagy kísérettel méltóztatott lemenni, vele volt az osztrák testőrség, szó volt arról, hogy a magyar testőrség is lemegy s mégis, magyar testőrség nélkül érkezett meg <3 Felsége Szerajevóba. Tisztelettel kérdem, mi lehetett ennek az oka. Igen gyakran indokolt a panasz, hogy Magyar- ország úgy a közszállitásoknál, mint egyáltalában gazdaságilag nem érvényesülhet Boszniában. Én azt a kérdést nem is feszegetem, hogy ott, a hol a
