A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VIII. ÜLÉS. 211 hatóságok egyes személyei és közegei az egyik féllel szemben, t. i. az osztrákok iránt sympathiával viseltetnek, a másikkal szemben, mondjuk diplomatikusan, kevesebb sympathiával, hogy ott az az iparos, kereskedő, vállalkozó már is feszélyezve van, hogy általában ajánlatot tegyen, mert természetes, hogy a legteljesebb hivatalos pártatlanság mellett is fél az illető, hogy az nem lesz ügyszeretettel kezelve. De az nem is szükséges, hogy ezek a subtilis érzületek hassák át a magyar vállalkozót, elég az a példa, mely a magyar kereskedelmi bank alapításával, az ottani agrár bankkal történt. Értesülésem szerint az osztrák Laender- bank igen széleskörű nagy hasznot hajtó működést fejt ki Bosznia területén s óriási előnyére szolgál az, hogy az adóhivatalokat veheti igénybe az ő köl- csönkamatai behajtására. Igen nagy segítségére van az is, hogy a közigazgatási apparatus kölcsönei amortisationalis kamatainak behajtásánál ugyancsak rendelkezésére áll. Ezzel szemben mit látunk t. országos bizottság ? Hogy a míg Ausztria részéről a Länderbank és más pénzintézetek az ipar és kereskedelem minden ágazataival elárasztják Boszniát, addig régebben mindig azt méltóztatott mondani, még pedig igen helyesen, hogy vállalkozzanak a magyar pénzügyi körök is. Jöjjenek ide és mi épen olyan tárt karokkal fogjuk őket befogadni, mint az osztrákokat. És ime, a mikor a legelső, legerősebb intézet, a Magyar Kereskedelmi Bank vállalkozott és lement Boszniába, az igen tisztelt pénzügymi- nister ur legjobb indulata daczára mi történik ? Az, hogy Ausztriában most is és különösen az osztrák delegatióban támadás után támadás érte a minister urat — ha jól tudom rosszalást fejeztek ki vagy akartak kifejezni — azért az egyetlen egy magyar vállalatért, a mely lement Boszniába és le akart ott telepedni és ő is bizonyos tért akart ott nyerni és a mely törekvésében a t. minister ur őt, az igazságnak megfelelően, a legjobb akarattal támogatta. Hát kérdem én, hogy a midőn azt látjuk, hogy a legnagyobb loyalitással, nagy véráldozatokat hoztunk, száz és száz milliókat költöttünk e tartományok occupatiójára és fejlesztésére, a mikor azt látjuk ezzel szemben, hogy a köz- igazgatási apparatus sem valami szívesen fogadja, a mikor pedig maga a minister ur is akarja, hogy végre-valahára egy magyar vállalat is ott tért foglaljon, hogy akkor jön az osztrák közvélemény, jönnek az osztrák pártok, hatalmas uralmon levő pártok, és megakadályozzák, hogy a magyar tőke éitékesithesse magát Boszniában : akkor ilyen állapotok mellett, t. uraim, igazán nem kívánhatják tőlünk, hogy mi valami nagy lelkesedéssel nézzük ezen tartományok helyzetét. De még egy más esetet is fel akarok emliteni. Úgy hallom, hogy a csendőrségnek az uniformisa mind osztrák posztóból készül. Erre az a válasz, hogy a magyar posztó nem jó. Engedelmet kérek, tudjuk mindannyian, hogy bizony a magyar honvédség, a magyar csendőrség igen szépen van egyenruházva és igen jóminőségü posztót kap, pedig ez is csak magyar posztó. És vegyük a magyar tisztikart ott Boszniában. Én nem tudom, hogy összesen hány ezer emberből áll a boszniai kormányzat személyzete. De úgy tudom, hogy az egész személyzetben csak 343 a magyar alkalmazott, és azt látom, hogy az összes magasabb állások között, tehát a főparancsnok, a civil-adlatus, az osztályfőnökök, a kerületi főnökök, a törvényszéki elnök, a főügyész, a hadi- törvényszék elnöke és a hadi állami ügyész, a postaigazgató, a vasúti igazgató, a postatakarékpénztári igazgató között csak egyetlenegy magyar hivatalnok van, tudtommal, és ez a pénzügyi osztály főnöke. Hát megengedem azt, hogy a személyzetnek a zömében nehéz volt az adott körülmények és viszonyok között elég magyar pályázót találni. Megengedem, csakhogy argumentatiómnak előzékenységét ezzel is dokumentáljam, bár tényleg nem úgy áll a dolog. De hogy a magasabb állások között mindössze csak egyetlenegyet tudtak magyarra] betölteni és ez is olyan ressortban van, a mely a legkevésbbé Sympathikus, akkor én azt a paritást, a melyben a magyar nemzet a vér- és pénzáldozatokat meghozza, a quota arányát illetőleg absolute érvényesítve nem látom. És ha már a tisztikarról beszélek, kitérek még arra, hogy most legújabban az annexio örömére méltóztatott a tisztviselőkarnak uj egyenruhát adni. Úgy tudom, hogy ez a felszerelés több száz koronába kerül. De tudom azt is, hogy Bosznia- Herczegovinában különösen a családos tisztviselőknek, a gyermekeknek nevelése szempontjából is, igen nehéz és súlyos az anyagi helyzete. Tisztelettel kérdem a minister urat, hogy a midőn ez uj egyenruhának a beszerzését el méltóztatott rendelni, ha ugyan igaz, hogy azt elrendelte, vájjon méltóztatott-e ugyanakkor a tisztviselői karnak, úgy a mint a katonaságnál mondják Adjustierung- beitragot vagy pausálét is kiutalványozni, mert ha ez meg nem történt, akkor igazságtalannak és jogtalannak tartanám, ha ezek a tisztviselők egy uj egyenruházat megszerzésének költségeivel ter- heltetnének meg újólag. A magam részéről, sajnos, még nem láttam azt az egyenruházatot és azt a diszkardot, a mely ahhoz csatolva van, de kérdem a t. minister urat, hogy igaz-e, hogy azon a disz- kardon rajta van a császári korona és kérdem, hogy a magyar szent korona jelvénye rajta van-e azon, annak a demonstrálására, hogy az 1880 : VI. t.-cz. értelmében, a megszállott tartományok addig, a mig a törvényhozások másként nem intézkednek, a két államnak közös fenhatósága alatt állanak. Ezen sérelmek és kérdésekkel kapcsolatosan még csak egy kérelmet vagyok bátor előterjeszteni és ez vonatkozik arra, hogy az igen t. pénzügy- minister ur a legnagyobb jóakarattal igyekszik a maga részéről lehetővé tenni, hogy a magyar vállalkozók is, pl. erdő és faszállitásoknál pályázhassanak. Legutóbb történt egy eset, a midőn 27*
