A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

a kik kisebb befolyású körökhöz tartoznak, vagy annak az archimedesi pontnak tartják, a melyre az előbb voltam bátor reá mutatni, a honnan a dualismust sarkaiból ki lehet forgatni és egy har­madik államot lehet beleilleszteni az u. n. mon­archiába, másfelől, a mi szintén nem kisebb veszedelem, hogy Bosznia-Herczegovinát egy oly birodalmi területnek tekintik, mint a milyen szerepe van a német állami kapcsolatban Elzász­nak és Lotharingiának. Vájjon mit szólnak ehhez azok, a kik Deák Ferencz álláspontján állanak és kik lelkűk teljes melegével csüggnek annak alkotásán ? Nem joggal kérdezhetem-e, hogy nem esnek-e gondolkodóba a felett és nem jut-e eszükbe, hogy vájjon mit szólna erre Deák Ferencz, a ki az 1867-iki alapot tulajdonképen megalkotta, a mikor ma már ott állunk, hogy azon szoros korlátok közé, a melyek a közös ügyek kezelése tekintetében annak idején felállittattak, ma jelentkezik a maga brutalitásában, physicai és politikai valóságában egy harmadik törekvés, a mely ezen két állam mellé még egy harmadikat akarna a szövetségbe beállítani. ■f Ezeknek előrebocsátása után ki kell jelen­tenem, hogy még ha hajlandó volnék is meg­szívlelni Tisza István grófnak azt a komoly intel­mét, hogy Bszonia-Herczegovina államjogi hely­zetét ne bolygassuk addig, a mig a magyar nem­zetnek ereje nem emelhető arra a fokra, hogy a siker reményével lehessen a magyar állam állás­pontját érvényre juttatni, mondom, még akkor is, ha hajlandó volnék ezt megszívlelni, lehetet­lenné teszik ezt azon komoly körökben megnyilat­kozott felfogások, a melyeket az imént, azt hiszem, volt alkalmam kellőképen jellemezni, és a mely jellemzés, úgy gondolom, mindnyájunk felfogásá­val teljes mértékben megegyezik. Az igen t. közös pénzügyminister ur méltányol­ván az osztrák delegatióban Bosznia és Herczego- vinának Ausztriával és Magyarországgal való kap­csolatának ez idő szerinti inconvenientiáit és felel­vén a Bosznia részére octroy ált alkotmány ellen egyik-másik t. osztrák delegátus részéről felhozott kifogásokra, elismerte e kifogások helyességét és kijelentette, hogy tudja is, hogy Bosznia és Hercze- govina népe ezzel az alkotmánynyal nincsen tel­jes mértékben megelégedve, de, úgymond, ezen ma segíteni nem lehet, mert, mig az államjogi kap­csolat kérdése tisztázva nincs, e hézagokat, a melyek felfogása szerint tisztán az államjogi kap­csolat rendezetlen voltából származnak, betölteni nem lehet. Engedelmet kérek, de ez az érvelés helyt nem áll. Ha kissé gondosabb vizsgálat tárgyává teszszük az octroyált alkotmány szövegét, nevezetesen épen a tartománygyülés hatáskörére vonatkozó rendel­kezéseiben, találhatunk abban több olyan kifogá­solni való intézkedést, a melyek az államjogi kap­csolat kérdésével csekély felfogásom szerint leg­alább összefüggésben egyáltalán nincsenek. Elisme­rem, hogy oly meglehetősen zavaros múltú tarto- A közösügyek mány népe számára, a milyen Bosznia és Hercze- govina, egy ilyen consistentiáju terület népe szá­mára nem lehet az alkotmány mindazon feltételeit egyszerre megadni, a melyek a szabadelvű, a telje sen alkotmányos felfogás szerint az önrendelkezési jog biztosítása szempontjából minden népet meg­illetnek. De ha alkotmány alatt annak modern és törté­nelmileg is jogosult felfogása alapján lényegében csakugyan az önrendelkezési jognak minél nagyobb mértékét értj ük,e postulatum megvalósítását nagyon hiányosnak tartom ez alkotmányban, a mi külö­nösen a tartománygyülésnek a hatáskörét illeti, de egyéb alkotmányos garantiák szempontjából is. A 7. szakasz megállapítja ugyan, hogy a bíró- hivatalának gyakorlatában önálló és független, de ennek egyik leghatalmasabb garantiáját, a bíró­nak akarata ellen való áthelyezhetlenségét, nem decretálja, már pedig ennek épen az alkotmány rendelkezései között volna helye minden körülmé­nyek között. A költségvetési jogról olyan rendelkezésekkel találkozunk a bosnyák alkotmányban, a melyek az alkotmányosság követelményeit absolute nem engedik érvényesülni. Mindjárt a 24. szakasznak abból a rendelkezéséből, a melyből folyólag hat hónapon keresztül teljesen tartománygyülés nélkül és a tartománygyülés jogkörében megadott minden alkotmányos ellenőrzés nélkül kormányozható Bosznia és Herczegovina, azt látom, hogy csak­ugyan a minimumra akarták korlátozni az alkot­mány ezen követelményeinek a megvalósítását, úgy hogy e tekintetben nagy illusio az egész bos­nyák alkotmány. E hathónapi spatiummal szoros összefüggés­ben van az is, hogy például a 48. szakasz megengedi a költségvetési jognak rendeleti utón való gya­korlását, továbbá úgyszólván ex lege teszi lehetővé az indemnytit, a mennyiben a 44. szakasz szerint, ha az év végéig a költségvetési előirányzat bármely okból le nem tárgyalható és határozattá nem emelhető, az előbbi esztendőre megállapított költ­ségvetési előirányzat tekintendő törvénynek és ahhoz kell alkalmazkodnunk. (Felkiáltások jobb- felól : Az jó !) Az igen t. közös pénzügyminister ur, úgy látszik, egyik-másik, fájdalom, a lefolyt évek küzdelmeiben mutatkozó magyar példával számol és elejét akarta venni, hogy ilyesmi a bosnyák tartománygyülés alkotmányos gyakorlatában be- következhessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Hát gouverner c’est prévoir ; és ebben a felfogásában az igen t. kö­zös pénzügyminister ur nagyon élénk bizonyságot tett az ő kormányzóképességéről ; de hogy ez az alkotmányosság, különösen a budget-jog alkot­mányos gyakorlata követelményeivel összeegyez­tethető lenne, azt hiszem, az igen t. közös pénz­ügyminister ur sem fogja állítani. . Chorin Ferencz : Ez jó ! Hisz az előző évi előirányzatot is az önkormányzat állapította meg ! Bakonyi Samu : Nagy hiánya igénytelen meg­győződésem szerint ennek az octrojált alkot­mánynak az is, hogy például a mentelmi jogot 26 tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom