A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
0 VII. ÜLÉS. 180 Az entente-protokollnak 6. czikkében, mely a vörös könyv 79. lapján van, az foglaltatik, hogy Ausztria és Magyarország kötelezettséget vállalt a török birodalommal szemben arra, hogy a ratificatio napjától számítandó két év alatt kereskedelmi szerződést fogunk vele kötni és addig is beleegyezését adja Ausztria és Magyarország oly rendelkezésekhez, melyek az én meggyőződésem szerint a külkereskedelmi politikának mindenesetre azon területére tartoznak, melyre vonatkozólag a külügyminister urnák sem irányitó törekvései jogosultságát, sem kezdeményezési jogát el nem ismerhetem. így pl. bizonyos vámtételeknek Törökország javára való felemelését biztosítja 11%-ról 15%-ra, azonkívül uj monopóliumoknak, esetleg sure-taxe-nak behozatalához járul hozzá már előre bizonyos czikkekre vonatkozólag, mint a milyen petroleum, czigarettapapir, gyufa, szesz, játékkártya. A ratificatio 1909. április 26-án történt, és igy úgyszólván küszöbén állunk a kereskedelmi szerződés megkötésére szóló megállapodásnak, melynek részleteire, belső tartalmára vonatkozólag a külügyminister ur egy tisztán diplomatiai természetű aktus lebonyolítása során állást foglalt. Ez nézetem szerint a külügyminister ur jogköréből teljesen kizárandó. Általában véve a gazdasági politika az annexio előkészítésében és a veszedelmek felidézésében is, meggyőződésem szerint, sokkal nagyobb szerepet játszott, mintsem ezt egy helyes külügyi politika vezetésének megengednie szabad lett volna. Érdekes — és ez áll az itteni belső állapotokra, hangulatokra, és áll különösen az azok folytán felidézett ama visszahatásokra, a melyek a veszedelemnek mindenesetre jelentékeny tényezőjévé fokozódtak — érdekes és sajátságos, hogy egy előkelő osztrák politikai folyóiratnak, az österreichische Rund- schau-nak 1908. október elsején, tehát az annexio előtt közvetlenül megjelent számában van egy czikk Chlumetzky Lipót bárótól, a mely czikk — méltóztassanak megengedni, hogy eredetiben olvassam fel egy részletét, mert nagyon érdekes — ezt mondja : »Diesen Augenblick, der vielleicht ernste Gefahren für die Monarchie und ihre Position am Balkan in sich birgt, erachten die Agrarier Österreichs, als einen geeigneten Zeitpunkt, um einen geradezu fanatischen Ansturm gegen den Abschluss des serbischen Handelsvertrages zu unternehmen, einen Kampf, dem die Voraussetzung jedweder Machtpolitik am Balkan : die Herstellung dauerhafter, festfundirter wirtschaftlicher Beziehungen zu diesen Ländern zum Opfer fallen soll. Unter dem Dictate eines unverantwortlichen Agitators werden Demonstrationen inszeniert und soll nun auch die Gasse mobilisirt werden — eine Katastrophenpolitik, von der sich eine conservative Partei, wie die Agrarier unbedingt fernhalten sollte.« Tartózkodom attól, t. országos bizottság, hogy itt egy osztrák párt magatartásának bírálatával foglalkozzam. Csakis annál az összefüggésnél fogva említettem ezt, hogy a külkereskedelmi politika terén történtek hibák, részint a jogkör túllépése folytán, részint azáltal, hogy bizonyos hangulatoknak a túlságos kifejlődése idézett elő ismét veszedelmeket, melyek az egész annexiónak koczkáza- tos voltát, a külpolitikai helyzetet tekintve, mindenesetre aggályosak voltak. Ez már most közvetve legalább bizonyos összefüggésben áll azzal a kérdéssel is, hogy Magyar- országnak külön gazdasági érdekei mennyiben jutnak helyes képviselethez az által, hogy a tulaj don- képeni külkereskedelmi administratio azonos kezekben van Ausztria és Magyarország érdekeinek képviseletét illetőleg. Sajnos, nyilvánvalók azok az ellentétek, melyek a két országnak kiviteli kereskedelme tekintetében fenforognak. Lehetetlenség, természeti lehetetlenség meggyőződésem szerint, hogy egy és ugyanazon ember egyforma buzgósággal, egyforma érdekeltséggel, a legjobb akarata mellett is egyforma kötelességtudással képviselje a két ellentétes gazdasági érdekű országot. Solymosy Ödön b. : Ez lehetséges ! Bakonyi Samu : Szerintem nem lehetséges, mert ezt a tények bizonyítják. Készséggel elismerem, hogy consuli karunk vezetése a központban ez idő szerint kitűnő kezekben van. Mégis történtek, legalább még a közelmúltban is, oly hibák, melyeket szó nélkül nem hagyhatunk. E tekintetben hivatalosan panasz tárgyává tett tényekre hivatkozhatom, a közvéleménynek azonban semmiféle tudomása nincs arról, hogy e panaszok miképen intézteitek el. Mindenesetre kívánatos ennek a kipuhatolása és megállapítása, valamint a magyar közvélemény megnyugtatása czéljából nyilvánosságra hozatala. Sajátságos az. t. országos bizottság, hogy Ausztriában a delegatióban is, de különösen a sajtó egy részében micsoda sérelmek tétetnek Magyarországgal szemben panasz tárgyává. Tegnapelőtt olvastam például Dobernigg t. osztrák delegatus felszólalásának méltatása kapcsán, hogy mily zokon vették bizonyos körök, hogy Szent- Pétervárott. mikor az alsó-ausztriai ipartestület ott kiállítást rendezett, ottani nagykövetünk magyar nemzeti díszruhában jelent meg a megnyitáson és ezt egyenesen az osztrák államiság, az osztrák gazdasági érdekek elleni, kemény szavakkal elitéit tüntetésnek vették, pedig meg lehetünk győződve, hogy bizonyára a legjobb akarat és épen a megnyitási ünnepély díszének emelésére irányzott szándék vezette itt a nagykövetet. (Úgy van!) Ezzel szemben nekünk nem ily külsőségekben megnyilvánuló sérelmeink vannak, hanem igen jelentékeny káraink, melyeknek orvoslása nélkül nem láthatok megnyugvást a consuli szolgálat közösségének folytatásában. Ezek a sérelmek különösen a külkereskedelmi hírszolgálatra vonat- koznak. Ha visszaemlékezünk 1903-ban az orosz-japán háborúnak Oroszország belső kereskedelmi és gazdasági viszonyaira gyakorolt visszahatására,
