A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 181 eszünkbe juthat, hogy az egész Levante petróleum- szükséglete úgyszólván kizárólag orosz területről nyert kielégítést ; viszont a magyar petróleum-ipar a keleti piaczczal rendelkezett. Pedig azt hiszem, kötelessége lett volna az akkori levantei consuli személyzetnek ezekről a conjuncturákról tudomást szerezni, és az érdekelt köröket figyelmeztetni, hogy felhasználhassák a helyzetet, melyben Oroszország volt akkor, mikor részint óriási munkaerő volt elvonva a háború által, részint a bakumi sztrájkok következtében petroleumiparának folytatását nem láthatta el úgy, mint azelőtt. E tekintetben azonban, úgy tudom, semmiféle szolgálatot a magyar-osztrák consuli személyzet a magyar petróleum-iparnak nem tett és a magyar petróleum- ipar azt az önként kínálkozó nagyon jelentékeny piaczot ennélfogva meg nem hódíthatta. Tapasztaljuk azt, t. országos bizottság, hogy például a török birodalomban kiirt közszállitásoknál a magyar ipari és kereskedelmi körök csak az ügymenet rendes, hosszadalmas utján értesülhetnek, mikor azok a hirdetések keresztülmentek már a külügyministeriumnak és az illető consuli hivatalnak minden retortáján. Ezzel «zeniben concrét panasz tárgyává tett eset mutat olyan dolgot, a melyet igazán megdöbbenés nélkül itt nem említhetek fel. Nevezetesen a Saloniki t. fóconsul ur közvetlenül értesítette a török hadiigy- mimsterium által hirdetett közszállitási pályázatnak kiírását jóval megelőzőleg az osztrák állam által subventióban részesített és Salonikiban székelő Austro-Orientalische Handelsgesellschaft-ot, agy hogy ez előnyben részesült, a magyar szállítók és illetőleg pályázni kívánók pedig már jóval későbben, akkor vettek tudomást az egészről, a mikor már post festa volt s a dolognak semmi hasznát az egész magyar kereskedelem, az egész magyar közgazdaság nem vehette. T. országos bizottság ! A természetes érdekeltség érthetővé tesz bizonyos helyzeteket ; de hogy micsoda veszedelem nyilatkozik meg ezekben a helyzetekben, kitűnik például abból is, hogy nem kell egyéb az illető consul részéről, a ki melegebben érez az osztrák, mint a magyar gazdaság érdekei iránt, csak az, hogy például egy fuvarkedvezményről, egyuj vámtételről, egy uj vámkezelési eljárásról egy nappal előbb értesitse a közzététel előtt a maga államának az érdekelt köreit, mint a mikor az általa szintén képviselt másik államnak az érdekelt körei erről értesülhetnek. Ez teljesen elegendő arra hogy kiszoruljon a keletről minden magyar ipari előnyomulás, minden kiviteli érdeknek a kielégítése. Felhozok egy harmadik esetet. Egy török városban letelepedett magyar iparos oly üzemet akart létesíteni, a melyhez neki dynamogépekre volt szüksége. Tudvalevő dolog, hogy Törökországban dynamogépek bevitelére kormányengedély kell. Az illető iparos elment a consulhoz és kérte, hogy ezt az engedélyt Ausztria és Magyar- ország tekintélyével eszközölje ki. A felelet az volt, hogy az illető consul nincs abban a helyzetben, hogy ily tilalmas dolgokat kieszközöljön. Mi történt azonban ? Az a magyar iparos kénytelen volt a maga üzemét felszerelni ezekkel a gépekkel ; igen fontos érdekei fűződtek ehhez ; elment a német consulhoz és azt mondotta neki : hogy ha ő kieszközli a beviteli engedélyt, a gépeket Németországban fogja megvenni. Huszonnégy óra alatt a kezében volt a beviteli engedély és igy a német ipar javára esett ez az elég jelentékeny megrendelés, a melyet Magyarországon óhajtott tenni az illető iparos. Bocsánatot kérek, ha ezek felsorolásával untattam a t. országos bizottságot, (Halljuk ! Halljuk !) de én azt hiszem, hogy ezek fontos anyagi érdekeinkbe mélyen belevágó sérelmek, a melyek orvoslása feltétlenül szükséges. (Helyeslés.) Gyökeresen ez az orvoslás meggyőződésem szerint máskép nem történhetik, mint a consuli szolgálat kettéválasztásával, a mire nekünk még a ma létező közjogi állapot is lehetőségit nyújt. Werner Gyula jegyző: Mailáth József gróf! Mailáth József gr. : T. országos bizottság ! Legyen szabad türelmüket egypár perezre igénybe vennem félreértett szavaim helyreigazítása czimén. (Hulljuk! Halljuk!) Batthyány Tivadar gróf képviselő ur szives volt pénteken elhangzott beszédemre reflectábii. Igaz, hogy ő azt mondja, hogy »ha nem jól adtam vissza, nagyon sajnálnám«, de ő a félhivatalos communique utján indult el. ö t. i. a következő szavakat adta a számba : (Halljuk !) »A ki hive a két állam együttmaradásának, annak a dynastiával az egyetértést kell ápolni, a meddő harezokat félre kell tenni, hogy jogainkat ne hangoztassuk, hanem arra törekedjünk, hogy anyagilag haladjunk«. Ezeket a gyorsírói feljegyzés után az ő javított kéziratából vettem ki. En pedig, t. bizottság, pénteken a következőket mondtam : »Be kell látnunk, hogy a meddő elvi harezokat félretéve, de jogaikra mindig támaszkodva, azokat folytonosan hangoztatva — mert ez mindig szükséges — mégis arra kell törekednünk, hogy minden ország a maga anyagi fejlődésében előre menjen, a másik fél jogainak épségben tartásával«. (Úgy van! Helyeslés.) Nos, ez épen az ellenkezője annak, a mit t. bizottsági tagtársam a számba adott. Ezt kötelességem volt felemlíteni. (Helyeslés.) Elnök : A közös külügyminister ur képviselője kíván szólni. Esterházy Pál gr. osztályfőnök : T. országos bizottság ! Bakonyi Samu t. bizottsági tag ur felszólalására csak kettőt kívánok megjegyezni. Először, a mi a Törökországgal kötött egyezmény 6. pontját illeti, erre nézve nem folyt semminemű érdemleges eljárás a külügyministerium részéről, mert az egész a magyar kormánynak is beleegyezésével készült. A mi a consulatusokat illeti, ámbár szives volt a t. bizottsági tag ur egy beadványra hivatkozni, 1907-ról, 1908-ról, 1909-ról ilyent nem találtunk. Legyen szives tehát a bizottsági tag ur a concrét adatokat rendelkezésünkre bocsátani s akkor a dolgot megvizsgáltatjuk es felelhetünk.
