A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
178 VII. ÜLÉS. /» 0' Elnök : Méltóztatik elfogadni ezt a második határozati javaslatot, igen vagy nem? (Igen!) Kijelentem, hagy az elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Rendes kiadások 1. czim. Központi vezetés. 2,056.741 korona. Werner Gyula jeqyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. országos bizottság ! Engem az ezen czimnél való felszólalásra a külügyi osztályfőnök ur fejtegetéseinek egy passusa késztet, a mely a vörös könyvnek ezen padokról kifogásolt terminológiájára vonatkozik. Gondolom, hogy a mennyiben ez a külügyministeriumnak magának a vezetésével szoros összefüggésben van, ezt a részletes tárgyalás ezen phasisában szóvá tehetem. Mielőtt azonban erre rátérnék, a t. országos bizottság kegyes engedélyével legyen szabad a t. kül- ügyministeri osztályfőnök ur beszédének egy pár olyan részletére kitérnem, a melyek már nem a részletes vita keretébe tartoznak, de a mely megjegyzések megtételére a t. országos bizottság szives engedélyét azért kell kérnem, mert, a kire vonatkoznak, az nincs jelen. Nevezetesen a gyengélkedése folytán távollevő Batthyány Tivadar gróf beszédének azon részére vonatkozó reflexiókat értem, melyeket a zágrábi pörrel kapcsolatosan tett szóvá az igen t. osztályfőnök ur. Ha ezt az engedélyt megkapom, kijelenthetem azt, hogy a mennyire én ismerem Batthyány Tivadar gróf t. barátom intentióját. . . Elnök : At. bizottsági tag ur ebben a kérdésben a bizottság engedélyét kérte, (Felkiáltások : Kérte már !) nekem nincs kifogásom ellene, de ezt az engedélyt formailag is meg kell adni, azért kérdem a t. bizottságot, megadja-e az engedélyt ? (Igen!) A bizottság az engedélyt megadta. Bakonyi Samu : Batthyány Tivadar gr. inten- tiójától mondom, távol állott — beszédének szövege igazat fog nekem adni — az az insinuatio, mintha a zágrábi per tudatos előkészitése lett volna az annexiónak s arra szolgált volna, hogy annak egy etappjaként szerepeljen. Batthyány gr. ellenkezőleg, nem támadólag hivatkozott a zágrábi pörre, hanem védekezésül azon, a sajtóban itt-ott megjelent, de hivatalos részről tudtommal nem eléggé határozottan megczáfolt állítással, mint hogy ha a függetlenségi és 48-as párt tagjai közül bárkinek, bármiféle összeköttetése lett volna, a perben szereplő akármiféle személyiséggel. Ezt utasitom vissza a magam részéről s ebben azt hiszem, elv- társaim, velem valamennyien egyetértenek. Most áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. A vörös könyv terminológiájában a bécsi kabinet kifejezés kifogásolása már megtörtént a külügyi albizottság tárgyalásai során olyan személyiség részéről, a kinek állásfoglalása eo ipso igazolta azt, hogy ebben a tárgyban pártkérdés nem szerépei Magyarország politikai tényezői közt. A t. külügyi osztályfőnök ur válaszul akkor azt mondotta, hogy azért használják ezt a kifejezést, mely a diplcmatiai terminológiával egyezik meg, mert a külügyministerium Becsben székel. Batthyány Tivadar gróf azonban más passusát is kifogásolta a vörös könyvben foglalt diplomatiai ügydaraboknak, igv azt. mely a külügvministeriu- mot ugv jelöli meg, hogy »Ausztria-Magyarország császári és kir. közös kormánya«. Az igen t. osztályfőnök ur ezen kifejezés használatának igazolására hivatkozik bizottsági jegyzőkönyvi megállapodásra. Ezek a jegvzőkönyvi megállapodások előttünk ismeretlenek, de hogyha ilyenek léteznek és az igen t. osztályfőnök ur hivatkozása folytán ezt tudomásul kell vennünk, akkor én azt, hogy oly megjelölés használtassák a külügyministeriumra. mely az én meggyőződésem szerint nem egyezik meg az 1857 : XII. t.-czikkben létesített közjogi állapottal, helyteleníteni vagyok kénytelen, mert két kormány van, egyik Ausztriában, másik Magyarországon, vannak azután közös ministerek, kikre Magyarország és Ausztria az őket közösen érdeklő ügyek kezelését czélszerüségi okokból bizta rá, a két állam törvényhozása utján, az 1867 : XII. törvényczikkben foglalt kiegyezéssel, de közös kormány nem létezik. És, hogyha ezen terminológia igazolására megint az hozatnék fel, hogy az megegyezik az internationalis diplomatiai nyelvhasználattal, akkor én azt hiszem, hogy sokkal fontosabb szempont az, hogy a magyar közjogi helyzetnek megfelelő kifejezés használtassék, mint hogy a bevett, megcsontosodott diplomatiai nyelvhasználatnak tegyünk eleget, mert ez ezen nyelvhasználat szempontjából helyes lehet, de ezt a magyar állam önállósága szempontjából, azt hiszem, pártkülönbség nélkül, csak helytelenithetjük. Én szeretném, hogy ebben a kérdésben valamennyien egyetért- sünk, hogy a diplomatiai nyelvhasználatra való hivatkozással kifogás nélkül ne hangozzék el olyan állítás, a mely alkalmas arra, hogy Magyarországnak közjogi souverainitása elhomályosittassek a külföld előtt, és beleolvadjon egy nem létező, magasabb, az osztrák állam és a magyar állam közjogi souverainitásán felülálló olyan souverainitás fogalmába, a mely ellen nekünk tiltakoznunk kell. Ezen terminológiának kifogás nélkül való használata az én igénytelen nézetem szerint azt az álláspontot erősíti meg, a mely nem egyezhetik meg sem a mi felfogásunkkal, kik az ellenzék padjaink ülünk, sem az országos bizottság egyetlen tagjának felfogásával sem, és felteszem a t. külügyi osztályfőnök úrról és elvárnám a t. külügyi minister úrtól is, hogy az ezen terminológiához való ragaszkodással ók sem azt a felfogást óhajtják szolgálni, a melyet gyakran hangoztatnak velünk szemben a támadók, de a melylyel szemben épen a t. külügyminister urnák is kötelessége, a mi egyedül helyes közjogi álláspontunkat megvédelmezni. A megvédés ezen kötelességével nem egyeztethető össze az, hogy indokolatlanul ragaszkodik ezen bevett, megszokott kifejezésekhez, a melyekről 1867 óta végre valahára a külügyek mindenkori vezetőjének le kellett volna szoknia. (Helyeslés.)
