A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 165 annak, a miért hozzájárultunk az annexi óhoz és hogy kezünkben akartuk tartani a dolgot legalább odáig, hogy megkérdezetlenül, ezen ténynyel kapcsolatosan, mások befolyása folytán oly megoldás ne létesittessék, a mely Magyarország históriai jogát és közjogi felfogását sérti. T. országos bizottság ! Bosznia államjogi helyzete, jogi constructio ja ma a következő és magyar felfogás szerint nem is lehet más. Az első állapot az occupatió idejében az volt, hogy ebben a két tartományban a török szultán souverainitása tar- tatik fenn és a török szultán souverainitása alatt álló két tartománynak az állami igazgatását Magyarország és Ausztria közösen vállalja. Ma ez a két tartomány a magyar király souverainitása alá tartozik és a magyar király souverainitása alá tartozó két tartományban az igazgatást ideiglenesen, a kérdés tisztázásáig Magyarország és Ausztria közösen viszi. Ez a helyzetnek jogi con- structiója és más nem lehet. A magyar király souverainitása lépett annak a souverainitásnak a helyébe, a mely előbb a szultánt illette. Már most, Tisza István gróf t. barátom azt mondja, hogy ne siessünk ezen kérdés tisztázásával. Sok mindenféle okból, nemcsak azon bonyodalmakból, a melyeket a tisztázásra vonatkozó törekvések idézhetnek elő, hanem — hogy úgy fejezzem ki magamat — mert Magyarországnak emésztési képességét ezen két tartomány assi- milálása erősen próbára tenné, hát e tekintetben egy bizonyos pontig egyetértek vele, hogy azzal ne siessünk. De ne is várjunk túlságos soká. Mert minden mélyebbreható, minden valóban államférfim szempontoktól vezetett kormányzást Boszniában ez a függőben tartott helyzet lehetetlenné tesz. Ha csak rossz irányban nem. Assimilât lóról beszélünk. Assimilálni akarunk egy újonnan hozzánk csatolt tartományt, az egész beligazgatási politikánál nem lehet fontosabb czélja, mint az assimilálás. De hát kihez assimiláljuk. Magyarországhoz-e, vagy Ausztriához ? A mai lebegő állapotban a kormányzat erre nézve nemcsak nem tud tájékozást szerezni, de kénytelen bizonyos neutralis téren maradni, hacsak nem veti magát — és ez a veszély mindig fenyeget — azon áramlatok szolgálatába, a melyet a jelenlegi közös pénziigyminister úrról nem teszek fel, nem veti magát ezen tartományok assimilatiója kérdésében egy összbirodalmi eszme karjaiba. Azok, a miket most elmondottam, t. országúi bizottság, meggyőzhette t. tagtársaimat arról, hogy mi teljesen tudatában voltunk és teljesen tudatában vagyok magam is azon nehézségeknek, bonyodalmaknak és veszélyeknek, a melyek az anncxió- nak ilyen tisztázatlan államjogi helyzete mellett való keresztülvitelével összefüggnek és hogy nagy okok voltak azok, a melyek rábirnak és rábírtak, hogy ezeknek daczára az annexióhoz, csekély szavazatommal hozzájárultam. De tettem ezt azon feltett szándékkal, Magyarországnak minden politikai tényezőre rárótt azon felelősséggel, hogy éber figyelemmel őrködjünk ezen veszélyeknek elkerülése felett, hogy ne tűrjön senki sem olyan kormányzati politikát, a mely az assimilálás czél- jában azokból a tartományokból esetleg Reichs- landot akar csinálni, vagy pedig más alakban azokat Ausztriához akarná csatolni, szóval, hogy teljesítse ezen kényes feladatot mindenki, hogy Magyarországnak chanceai egyenlők legyenek, vagy legalább is ne legyenek rosszabbak, mint. Ausztriáé. Én itt nem hagyhatom megjegyzés nélkül Issekutz t. barátom egy tételét, melyben nem osztozhatom. ö a kérdés rendezésének nehézségei közé azt is sorolja, hogy a mikor majd a magyar szent koronához való tényleges odacsatolás meg fog történni, akkor compensatiók kérdése fog eló- állani, akkor Ausztria tőlünk valamit ezen a czi- men fog követelni. Nos, ez teljesen ellenkezik a pragmatica sanctio alapját képező kölcsönös védelemmel. Ha Ausztria területét ellenség megtámadja, mi tartozunk egész erőnkkel ezt a területet megvédeni és ezért Ausztriától semmi compensatiót sem követelhetünk és viszont. Revindikált régi területek visszacsatolására ez ép úgy áll, mint tényleg birt területeket érő veszedelemre. Hogy pedig itt Magyarország jogállása megtámaclhatat- lan és szent, azt a királyi eskünek szentségével bizonyítom, a melyben benne van az, hogy az ország területi épségét fentartja és az országtól elszakadt összes tartományokat, ha azok ismét hatalmába kerülnek, az ország területéhez vissza fogja csatolni. Ez tehát csak idő és mód kérdése lehet, hogy mikor és hogyan történik, de hogy ennek meg kell történnie, hogy ennek semmiféle más igény útját nem állhatja, az egészen szent, egészen bizonyos. Batthyány Tivadar és némileg Rakovszky István t. barátaim is hosszasan fejtegették az 54 milliós kárpótlás történetét, a melyet Törökország nyert azon a czimen, hogy bizonyos erdőségek, bizonyos államjavak ott átvétettek. T. barátaim nincsenek helyesen informálva, ha azt hiszik, hogy e tételt mi fizetjük. Ez Boszniát terhek. Azok a birtoktestek, a melyek a török állam tulajdonából átvétettek, a bosnyák tartomány birtokába mennek át és ezek ellenértékét Bosznia fizeti. Igaz, hogy a közös activákból és más pénzügyi műveletek alapján mind a két állam pénzügyministere előlegeket adott, mert hiszen Bosznia most hirte- lenében nem fizethetett volna ki ily összeget, de ez kell hogy megtérüljön Bosznia terhére, úgy, hogy ebben az összeköttetésben nem lehet arról szó, hogy Magyarország pénzügyi áldozatával osztrák érdekeket mozdítottunk volna elő. Igaz, hogy a külügyi hivatal és a magyar kormány is nyilatkoztak, hogy eleinte minden pénzügyi kátpótlásnak ellene voltak és azután mégis abba beleegyeztek ; de hogy ily nagy ügynél, a hol bonyodalmak keletkeztek és hosszas ^ tárgyalások folytak, azt lehessen követelni a kormánytól, hogy a végletekig ragaszkodjék a tárgyalások elején kimondott álláspontjához, a mely kell hogy erős
