A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

keresztül eljutottunk az orosz-japán entente-hoz.

A ki tud olvasni az eseményekből, levonhatja azt a következtetést, hogy bizonyos erőgyiijtési korszak után, a mely ma folyik, a nélkül, hogy lármát ütnének vele, el fog jönni az idő, a mikor Oroszországnak a Balkánon való sokkal erőteljesebb fellépésével kell majd számolnunk.

Nagyon kérem, ne méltóztassék szavaimat félreérteni. Én Oroszország actiójából nem következtetek mindjárt háborús veszélyekre, ellentétekre. Hiszen nekünk nem szükséges a limine visszautasítanunk és frontot csinálnunk Oroszország bármely actiójával szemben. Én el tudom képzelni magamnak Oroszország balkáni actióját úgy is, hogy az abba a tisztultabb, magasabb szempontba illeszkedik bele, a minő bennünket is vezet. A hogy lehetséges volt a múltban intim viszonyt kifejteni és parallel actiót létesíteni Oroszország és a mi monarchiánk között — felesleges orosz- országgali viszonyunknak azt az egész phasisát ecsetelnem, mely a mürzstegi egyezményben cul- minált,—lehetséges lesz a jövőben is. Kizárólag attól függ ez, hogy hóditó, agressiv álláspontra áll-e Oroszország, vagy pedig részt vesz abban a cultur- munkában, a melyet mi csinálunk, a midón a Balkánfélsziget érdekeinek istápolásáról van szó. j

De hogy Oroszország melyik útra fog lépni a kettő közül, erre nézve alighanem az lesz döntő, hogy katonailag hogy fogunk állani, hogy ez a monarchia minden viszonyára nézve és elsősorban katonai erőkifejtésre nézve a rendnek, a consoli- dált állapotnak, az actioképességnek, az egyetértésnek oly imponáló képét fogja-e mutatni, a mi el fogja venni a kedvét még olyanoknak is az agressiv lépéstől, a kiknek arra talán kedvük volna. (Élénk helyeslés.)

Ez az erőkifejtés, ezek a szempontok fognak irányadók lenni abban a tekintetben is, hogy ha megint complicatiók állanak be a Balkánon, a Balkán-államok oly magatartást tanúsítsanak velünk szemben, úgy keressék nálunk a támaszt másokkal szemben, hogy ezáltal a mi positiónk túlsúlya a Balkán-félszigeten biztositva legyen.

Ha valahol állott a világon az a régi közhely és igazság : si vis pacem, para bellum, feltétlenül áll ez a mi helyzetünkre. A közelmúltban némileg háttérbe szorult ez a nagy igazság. Hiába próbáltuk e tekintetben felébreszteni a közhangulatot mi, azon kevés számú egyesek, a kik ezt tisztán láttuk. Az utolsó 15—20 esztendő későbbi alakulata a Balkánon, háttérbe szorította azt az igazságot, hogy a teljes harczkészség milyen életkérdés mi reánk magyarokra nézve. A közelmúlt eseményei elemi erővel ráztak fel bennünket ebből az álomból, és ha ma visszagondolunk azokra, a gondviselés iránti hálatelt szívvel constatai hatjuk, hogy a háború borzalmaitól meg lettünk kiméivé. De távoltarthattuk volna annak veszélyét és mindenesetre igen sok miihót megkímélhettünk volna, a melybe a rohamos szervezvedés kerül, hogyha idejekorán gondoskodtunk volna a monarchia haderejének oly fejlesztéséről, a mely

eloszlatta volna azon tévhitet, hogy a monarchia katonailag tehetetlen és hogy tizedrangu hatalmak is olyan hangot használhattak velünk szemben, a minőt itt jellemezni nem kívánok.

Ismétlem, hogy a mi politikai helyzetünk a közelmúlt győzelmes diplomatiai campagne után is olyan, a mely nem engedi meg a megnyugvást,* nem engedi meg a megpihenést, a mely kötelességünkké teszi, hogy készüljünk e! a jövő minden eshetőségére, hogy azután erőnk tudata biztossá tegye a felmerülendő összes kérdések békés megoldását és ebből a szempontból csak csatlakozhatom a küliigyminister urnák azon — gondolom — az exposéban tett kijelentéséhez, hogy bocsássunk kellő katonai erőt a rendelkezésére, akkor fog tudni jó külügyi politikát csinálni.

A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.)

Molnár Viktor jegyző: Batthyány Tivadar gróf ! ( Felkiáltások : Szünetet kérünk !)

Elnök: Kérem, négy óráig szeretnénk tárgyalni, ne méltóztassék még most szünetet kérni, majd a bizottsági tag ur beszéde után szívesen adok szünetet.

Batthyány Tivadar gr. : T. országos bizottság ! Méltóztassék megengedni, hogy miután ritkán van szerencsénk a külügyminister urat szemtól-szembe láthatni, annak daczára, hogy egy kis türelmetlenséget látok már most, ez ne feszélyeztessen engem abban, hogy elmondjam azt, a mit elmondani kötelességemnek tartok. (Halljuk!)

Mielőtt magának a külügyminister ur működésének és az egész külügyi tárcza keretébe tartozó ügyeknek criticájába bocsátkoznám, engedjék meg, hogy utaljak egy eseményre, a mely az utóbbi napokban az osztrák delegatióban folyt le. Ott ugyanis egy osztrák delegatus ur, a ki tudtommal román nemzetiségű, jónak látta a magyar- országi nemzetiségi kérdést az osztrák delegatió tárgyalásaiba bevonni, és ott Magyarország nemzetiségi politikáját kritika tárgyává tenni. Meg vagyok róla győződve, hogy ha itt, ebben az országos bizottságban, bármelyikünk, bármely párthoz tartoznék is, elkövetné azt a helytelenséget, azt a — nem akarok erős kifejezést használni — sérelmet, hogy itt az osztrák belügyekbe akarna beavatkozni, illő megtorlásban, illő rendreutasításban részesülne a t. országos bizottság elnöksége és a magyar kormány tagjai részéről.

Sajnos, megszoktuk már, hogy Ausztriában túlteszik magukat a paiiamentaris alkotmányosság ez elementáris szauályain, túlteszik magukat az ilyeneken, tárgyalják, még pe dig a legnagyobb elfogultsággal, a magyarországi belügyeket, a nélkül, hogy az illető alkotmányos fórumnak vezetősége, elnöksége, vagy valamely kormány- férfiu, szükségesnek tartaná, hogy ezzel szemben csak egy szónyi megjegyzést is tegyen. (Igaz !) Minthogy nem történt meg azon a helyen a honnan e tiltakozásnak meg kellett volna történnie, magam részéről a leghatározottabban visszautasítom az osztrák delegatiónak azt az eljárását, a melylyel a mi belügyeinkbe beleavatkozott.